Egri Népújság - napilap, 1926/2
1926-08-26 / 192. szám
EGRI NÉPÚJSÁG A román királyné balettszöveget írt. Nedbál Oszkár és Mária királyné darabját a pozsonyi színház adja elő. Pozsonyból jelentik: A pozio- nyi Szlovák Nemzeti Színház az uj színházi év elején bemutatja Nedbal Oszkár, a híres zeneszerző egyik uj balettjét, amelynek az a különös érdekessége, hogy szövegét Mária román királynő irta. Egy újságíró beszélgetést folytatott a neves komponistával, aki egyúttal a Szlovák Nemzeti Színház igazgatója is. Nedbal Oszkár érdekességeket mondott el arról, hogy miképpen jutott a librettó birtokába. — Még 1923-ban néhány koncertet dirigáltam Bukarestben — mondotta Nedbal — és ott részesültem abban a megtiszteltetésben, hogy Mária királyné majdnem minden koncerten jelen volt. Később egy kamarazene estélyen zongoráztam a királyi palotában és a királynénak annyira megtetszett a játékom, hogy teára invitált a nyári kastélyba. Itt vallotta be — eleven királynétól alig várt szerénységgel —, hogy volna valamije, aminek én talán hasznát tudnám venni. Ezzel egy saját maga költötte román mese an- golnyelvü kéziratát nyújtotta át nekem. A kézirat annyira megnyerte tetszésemet, hogy nyomban hozzáfogtam a megzenésítéséhez, de mivel közben Po- zsonyra kerültem, csak most a nyáron tudtam befejezni a balettet. Ha pontos akarok lenni, akkor nem szabad szövegről, vagy librettóról beszélnem, mert hiszen balettról lévén sző, nem szöveg, hanem zsüzsé a cselekményt lefestő irodalmi mü hivatalos neve. A balettpantomim cime *Taina«, magyarul »Titokhercegnőt és a dramaturgia szabályainak megfelelően-Ugyanúgy cselekménye van mint bármely más színpadi műnek. A hires komponista elmondotta még, hogy a pantomim egy bécsi cég kiadásában fog legközelebb megjelenni és Pozsonyban a tavasszal kerül színre. A premierre meghívja az illusztris királyi szerzőt is és reméli, hogy nem fog elutasító választ kapni. Nedbal Oszkár 8z interjút a következő szavakkal végezte: — Ha a királyné itt lesz, akkor tőle kaphatja meg a szüzsé keletkezésére vonatkozó további információkat és talán arról is meggyőződhetik, hogyha valaki királyné is, azért még mindig irhát egy talpraesett mesét. Nem hosszabbítják meg az iskolák nyári szünidejét a vidéken. Eger, augusztus 25. A fürdőhelyek érdekképviseletei a napokban fölvetették, a sajtóban is propagálták azt az ötletet, hogy az iskolák nyári szünidejét a kultuszminisztérium hosszabbítsa meg szeptember közepéig. Főképen azt a tényt hozták fel, hogy az idei nyár borús, esős időjárása miatt a gyermekek alig élvezhették a szünidő áldásait. A szünidő meghosszabbítása mellett egészségi érveket is igyekeztek felsorakoztatni a mozgalom kezdeményezői, akik jobb ügyhöz méltó buzgalommal azon igyekeztek, hogy a nyári szünidő meghosz- szsbbítána már ebben az évben valóra váljék. A mozgalom esetleges sikere igen súlyosan érintené a magyar kereskedelmet. A kereskedői szakmák egész sorának igen fontos érdeke fűződik ahhoz, hogy ne essék el a szeptember elejére kalkulált iskolai év kezdetével kialakuló jelentékenyen növekedő üzleti forgalomtól. Illetékes kijelentés szerint vidéken bzó sem lehet az idei szünidő meghosszabbításáról vagy az iskolai tanévkezdetének elhalasztásáról. ■ «eso A német erő. Tuiajdonkőpen helytelenül fogalmaztam meg ezt a címet. Valahogy úgy látom ugyanis, hogy a nagy német eredményeknek nem külön nagy német erő az oka, csak az általános emberi erőnek nagyobb százaléka érvényesül itt, mint másutt sok helyütt (természetesen a német karakter vérereivel átfutva, de azért az erő lényegén ez nem változtat). Az emberi energiának bizonyos százaléka mindig veszendőbe megy. Disszipálődik. A helyes célhoz irányítás és a disszipálődni akerők visszatartása b megmentése a felhasználható százalékszámot növeli. Erre való a berendezkedés, a szervezkedés. A világszerte mintakép ismert német organizáció és berendezkedés tehát nem mint pedáns- ság, hanem, mint erő ős energiafölhasználás, erő- ő« energiamegmentés fontos. Ezt a szervezkedést nem akarom ez alkalommal külön ismertetni, hisz amennyi e cikk keretében elférne, anDyi nagyjából úgyis ismeretes. Csak az okairól gondolkozom. Egyik főoka minden bizonnyal a sűrűn lakottság. Ha az emberek annyira sűrűn laknak egymás mellett, nagyon egymásra vannak utalva és nagyon szükséges az együttdolgozás. (pl. a ritkán lakott Oroszországban a szovjet csak bizalmatlanabbakká tette és szétva- ditotta az embereket, viszont a sűrűn lakott Moszkvában a szovjet szájizén is túl agyon van minden ház szervezve.) Rá is értek az ilyen össze- munkálkodásokat rendszeresíteni, mert hisz a 30 éves háború őta nem volt semmi nagy pusztítás náluk. (Az osztrák-porosz és a Napolen-féle háborúkat nem lehet ilyeneknek nevezni.) Nyugodtan céheskedhettek. Azok a cél- és eszközfelisme- rések is idevezettek, melyek a kultúra és civilizáció fejlődésével jártak. Ez utóbbinak pedig nemcsak nyugalom volt az oka, hanem a nagy-tömeg-németség, amelynek körében, ha aránylag nem is, de szám szerint több kiválóságnak kellett lenni ép a nép aránylagos sokaságánál fogva 8 ezek — mint egy nép köréből valók,— majdnem a maguk teljes számával a német művelődés közkincseivé lettek. Hogy mindez így van, az azt bizonyítja, hogy a németek ép abban a dologban nagyok, amit a berendezkedés ős szervezés hoz magával: az erő dolgában. (Az amerikai sokban imponál nekik, hatalmas felhőkarcolóival, stb. . . .) Különben nem olyan ideális nép ez a nőmet mindenben,'amint tapasztalni nagyon is alkalmam van. Hogy mégis ily nagy nemzet, annak az az oka, hogy az erőnek mérője a 'nagyság, azaz az erőnek csak a nagyság számára van dimenziója, a jóság, szépség stb. számára — ha van is épen benne — közömbös. Lélekről lévőn sző, lelkileg jónak nevezhető pl. a csendes-jámbor holland, művésznek mondható még a különben oly piszkos és csúnya olasz is. Da mi is kell a művészethez? Eszme és technikai készség; a harmadikról, az [ízlésről: De gustibus non est dieputandum. Az olasz pedig ezekkel meg van áldva, s hogy ott tart mégis, annak az az oka, hogy igen-igen lusts, vagy az, hogy bizonyos- kép a Dél Zseni, az Észak ellenben Tehetség, amely mindig érvényesül. Ha én magyar létemre Északot dicsértem, az csak olyan schopenhaueri szimpátia, aki szerint az embernek a belőle hiányzó tetszik. Ami tehát az erőben lokális különbséget tesz, az az északi- ság. De hisz az északi tehetség 1926. augusztus 26 Hlinka András Olaszországban agitál a tót autonómia érdekében. Róma, augusztus 25. Hlinka András, a tőt néppárt harcias vezére, visszatért Amerikából és azonnal Olaszországba utazott. Hlinka olaszországi utján a faBoisták rokonszenvét és támogatását akarja megnyerni a tőt autonómia gondolatának, melynek megvalósítását mindenáron megakarja akadályozni a csehek, akik az egyesülés idején fűt-fát ígértek a »tőt testvéreknek.* ac asas Tűzvész hamvasztotta el a legnagyobb francia gummigyárat. Pan«, augusztus 25. Franciaország legnagyobb gummigyárat hatalmas tűzvész teljesen elhamvasztotta. A kár 50 millió francia frank. Az oláh csak nem tudja magát megtagadni! Az erdélyi lapok sorra felpanaszolják, hogy az oláhok a kormáuyzőpárttai fenállő választási paktumot nap-nap után megszegik. Aradon a községtanácsot feloszlatták, csak azért, mert a magyarok voltak többségben. Szatmári most választották meg a városi tanácsot, de az oláh szavazók minden megegyezés és adott sző ellenére kizárólag az oláhokra szavaztak, úgy, hogy a magyar jelöltek sorra kibuktak. Szakasztott igy jártak el Dicsőszentmárton- ban, ahol az oláh szavazók a magyarokat és szászokat egytől egyig kibuktatták a városi tanácsból. Hja, meg kell az erdélyi kisebbségeknek tanulniok, hogy az oláhokkal kötött paktum mindenkire nézve kötelező, csak éppen az oláhokra nézve nem 1 az maga az erő, a Dél Zeenisé- ge luxusszépség, amit sokszor nem használnak : Lalimban fekvő törött antik Venus. Mivel már most a német tehetségben az elsők közt van, ez pedig felhasznáihatőbb, felhasználta tudományra, iparra .. mindenre. És ami az erőmutatán- nak legfőbb jele : katonaságra. Az orosz militarizmus »vicc* volt; a porosz olyan volt, mint a feszült íj. Sőt túl feszült volt... annyira, hogy elpattant. Mi hát most az erő biztos jele? Az, hogy immár újra feszül.. Csakhogy nem az íj, hanem az izom! Hamburg, 1926. augusztus. Veszprómy Béla.
