Egri Népújság - napilap, 1926/2
1926-08-15 / 184. szám
Ära 2000, vasárnap 3000 icemmEger, 1926 augusztus 15 vasárnap XLT1 övf 184 m Előfizetési díj postai szállítással s egy hóra 40.000 K, negyedévre 120.000 K. P O LIX1K ÄI NAPI L A P. Főszerkesztői Dr. Óriás Nándor. Szerkesztőségi Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefonszám: SÍ. Az uj beruházások kérdése áll ma az egri lakosság érdeklődésének központjában. Vájjon minden fennakadás nélkül lebonyolítható iesz-e a középítkezéseknek sz a sorozata, melyen a vármegyeház kibővítése s az új pénzügyi palota építése melleit az állatni polgári iskola, a magyar királyi posta, a aiketnémak tan- és nevelőintézetének új épületei szerepelnek, legfőképen éa mindenekelőtt pedig a városi vízvezeték?! Mindenesetre a legnagyobb mértékben kívánatos, hogy a beruházások, a nagy óbb szab ám közmunkák minél szélesebb körben meginduljanak. Szőlőtermésünk ezidei pusztulása ezt különőaképen is szükségessé seszi. Nem munkanélküli segélyek osztogatásával, de munkaalkalmak teremtésével kell a népesség széles rétegeinek szorongatott helyzetükben segítségükre sietni. Ebben az irányb&n nálunk meg is történtek a célszerűeknek mutatkozó intézkedések a most már türelemmel és bizalommal kell bevárni azok eredményét. Van okunk hinni, hogy ez az eredmény nem is marod el s ősszel messzemenő, n ;gy méretű építkezéseknél kaphat munkát a dolgozni vágyó egri nép. Országunk jelenlegi sivár helyzetében nem szabad lekicsinyelnünk ezt a várható eredményt. Városunk vezető tényezőinek igen sok nehézséggel kellett meg küzdeniök, míg a városok versenyében épen Eger számára sikerült kivívni a kormönyhatő- ságok legnagyobb fokú érdeklődését. Az egri érsek székvárosa megnyerte a versengést, középpontjába került a jóindu latnak, ősszel sok milliónyi munkabér és anyagár fog városunkba ömieni, hogy felfrissítse a paronoBzpőráíől ólaiéit város vérkeringését. Lesz tehát munka, lesz kereset, lesz fogyasztás. Takarékos, józan életmóddal há zanépének téli szükségleteiről is képes lesz gondoskodni az egri ember. Az illetékeseket most már kérve-kérjük: legyen gondjuk reá, hogy az érseki városnak nyújtott bizteíő Ígéretek közül már a folyó év őszén minél több kerüljön beváltásra. M rt a folyó év őszén hártyáinkon számos derék ember portáján fog ököllel kopogtatni a szükség. A város népe munkarészen áll én bízva bízik. Balog. • Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban ; Hiszek Magyarország eitfámadásában!» Szőlőtermésünk pusztulása. Kis országunknak a búza után, ; egyik legnagyobb és legfonto- i sabb termelési ága a bortersne- i lés. Élstszükeégíeti foglalkozás ' a szőlőtermelés, különösen azokon a régi hires hegyvidékein- ; ken, hói jóformán más művelési ágat folytatni nem érdemes, a rossz terméseredmény miatt. Ezen a vidékeken, ha a szőlőket ! valami csapás éri, a szőlősgazda I nemcsak a termés egy részét i veszti el, hanem a megmaradt | termés értéke nem fedezi a művelési költségét sem, — s így a hegyvidéki szőlősgazda kénytelen adósságból fedezni szükségletét. Ha nem is hasonló a homoki és eikíerületü szőlősgazdák helyzete, mert részben egyéb termények jövedelmével rendelkeznek, mégis ezen vidékek szőlősgazdái is súlyosan érzik az elemi csapásokat. Az 1926. év fekete esztendő az egész ország szőlősgazdáinak, mert f. óv októberében a szőlőkben nem lesz vig szüret, elnémul a dal, mert csak böngézőe i lesz, ez is csak egye« helyeken, | mert igen kévéi? az olyan bor- ! vidékek szama, hol megtérül a 1 gazdáknak az idei tarmá*ből a l művelési költség egy része. Az ; 1926. évi bortermelés 80—90% a j elpusztult a túlságos hosezan- ! tartó csapadékos hűvös idő, a i peronoszpora, a lisztharmat és ! nzőlőmoly kártételei miatt. Má- i jus havában örültek a gazdák í a jő esőzéseknek, a szép fürt- ! hozamnak, s tele voltak a su- gülraazoit lapok az 1926. évi rekord termés hangoztatásával, s el is érték céljukat, mert a szőlősgazdák egy része már a pinceben gondolván a jövő termést, a termelési áron alul túladott borán, hogy a szőlőművelésre pénze legyen. Junius elején mutatkozott már a folytonos esőzés kártétele, a fürtök ro*fiz elvirágzásában, & a peronoszpora megjelenésében. A gazdás reményei kezdtek alábbhagyni, de egyöa lapok ütötték a dobot, hegy csak egyes helyeken lépett fel a pe- ronoazpora még nagy termésre van kilátás, a sok ez 1925. évi borkészlet ie. Ezek a híradások ismét sok gazdát megtévesztettek, kezdték a nagyobb (szőlősgazdák is boraikat termelési áron alul eladni, hogy igénybe ne kelljen venni a drága kamalu kölcsönt. Julius havában beköszöntött a katasztrófa. A fürtperonoazpora elpusztította a termés 80—90%-át, s a megmaradó csekély termés minősége is silány lesz, mert a szőlő beteg, a megmaradt fürtök is fertőzöttek, a fejlődés is el van maradva. Szaklapokban, hivatalos jelentésekben lassan* lassan jelezték az országos szőlőkárt, de nem a valóságnak megfelelőleg, mert még mindig közepes, gyenge közepes termést jeleztek, sőt a »Pesti Hírlap«: »Egy hőnap alatt megkétszereződött a gyönge borok ars« címen közölt cikkében az 1926. évi termést a «ízakértő« 2 400,000 hektoliterre, a pincékben levő borok mennyiségét 1 800 000 hektoliterre becsüli, a így a meglevő borkészlet az idei terméssel együtt 4 200,000 hektoliter lesz. Azt írja továbbá, hogy a peronoszpora kárról elterjedt hírek túlzottak és mégis a 10% bor árát 4500—5000 koronára, az erősebb borok árát 7000 K-ra emelték fel a szőlősgazdák, de a termelők nem tarthatják ezen árakat, mert ha melegebbre fordul az idő, a szüret esélyei javulni fognak. Caodáiatos mily türelmes és hiszékeny s magyar szőlősgazda, elolvassa ezeket a híreket, s miután saját szaklapja is majdnem hasonlókat ir, s a hivatalos tudósítás em aggasztó, félre- hsgyja magát vezetni, azt hiszi, hogy valóban csak egyes (szórványos helyeken pusztult el a szőlőtermés. Lássunk már egyezer tisztán, ne engedjük a védtelen termelőket kijátszani, lássuk, mi vau ezen hírek mögött. A kereskedők megakarják ismételni az 1924. évi manővert. Az 1924. év tavaszán a pincékben hevert a vök jő 1923 as bor, és &zep bortermelésre volt kilátás. Mólját találták a kereskedők, hogy a borok árát a jövendő nagy termődre hivatkozással lenyomják s 4—6000 koronájával vásárolták össze. A gazdák nagy része eladta borát, hogy szüretre hordója legyen. Szüret idején a bor ára már 10—12,000 korona volt, de a lapok figyelmeztették a gazdákat, hogy 1925 tavaszára 15,000’koronára emelkedik az ára, na adják éi. Erre a szőlősgazdák az eladástól tarlőzkodtak, a kereskedők a 4—6000 koronán beszerzett borokat azonban eladták 10—12000 koronáért, e mi dőn 1925 tavaszán újra vássárol- niok kellett, az előre bejelentett 15 000 koronás árit lenyomták, s 5—6000 korosáért volt vevő,« igy a termelők 50—60% kárt szenvedtek. Milyen megnyugtatóan hangzik az is, hogy »Äa melegebbre fordul az idő, a ; szüret esélyei javulni fognak.» t * - * Az országban csak Villány és Kiskunhalason, hol csak 20% os a kár, javulhat a termés, de máshol nem. Éppen a fentiek megcáfolása végeit Eger város polgármestere július hó 7.-én körlevelet intézett az ország minden nevezetesebb szőlőtermelő városához és községéhez, kérve, hogy adjanak pontos értesítést arról, mennyi volt ez 1925. évi termés, milyen a szőlők állapota úgy ott, mint a környéken. A beérkezett hivatalos értesítések alapján hitelesen a v&lőságnak megfelelőiig közölhetem azon szomorú tényt, — melyet valnhára a földművelésügyi minisztérium legutóbbi hivatalos jelentébe is közöl, — hogy: a szőlő 90°lo-ka elpusztult, Sopron és Csongrád környékén 5O°/0, Nagykörös, Sátor aljaujhely, Vác, Makó, Kecskemét, Nyíregyháza és kör- nyékén75°/0, Gyöngyös,Mezőtúr,Heves, Tibolddaróc,Kác$, Miskolc, Kiskunfélegyháza és környékén 80°lo, Hajdú- hadház, Hatvan, Kalocsa, Kecel, Császártöltés, Mór, Erdőtelek, Kistálya,Makiár, Kápolna, Feldebrő, Egersző- lát, Eger, Jászberény, Esztergom és környékén 90\, Verpelét, Tokaj, Novaj, Vi- sonta, Ostoros és környékén 100% a szőlőkár. Tehát nemcsak a megnevezett városok és községek határában, hanem ezek környékén levő szőlőknek, h&nem az egész ország bortermelésének képét látjuk, mely szerint az átlagos kárt teljes biztonsággal tehetjük 90%-ra, mert a beérkezett értasítéssjk óta a szőlők romlottak. Hol van hát az 1926. évi 2.400,000 hektoliteres termés ? Ha 1925 ben tényleg 4 millió hektoliter bor termett, úgy az időn legfeljebb 400,000 hektoliter termés lenz, melyhez hozzáadva az 1925. évi termés meglevő egvharmadát, legfeljebb 1 800,000 hektolitert te*z ki az a mennyiség, mely belföldi fogyasztásra és ári vitelre var.Ezek ténye»,—-de a legszomorúbb az, hogy a szőlősgazdák 70%-anak már boranincs, eladta, hogy szőlőjét művelhesse, — pénze nincs, mert a művelési költségekre elköltötte, termése pedig nem lesz. Ez a szomorú helyzet nem csak a gazdákra hat ki, hanem a munkásra is. Más években az aratásról hazajött munkások ezrei állandó mun aalkalmai találtak a szőlőkben november végéig,— most a szőlők legnagyobb része parlagon marad, nem művelik, mert rajta termés nincs, a gazdának meg pénze nincsen,
