Egri Népújság - napilap, 1926/2

1926-08-12 / 181. szám

Ára 2000, vasárnap 3000 feorcm# Eger, 1926. augusztus 12 csütörtök. XLXIi évf 181 az Előfizetési díj postai szállítással: egy hóra 40.000 K, neggedévre 120.000 &­POLITIKAI NAPILAP. Főszerkesztő: Dr. Óriás Nándor. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefonszám: 11. ibewwp iwwnwpwi»' Zichy Gyula érsek megemlékezése a Mohácsnál elesett Tömöri kalocsai érsekről. tartunk, pedig a végek végén ég már nemzeti létünk aprőcika gyertyája. Elhamvadó tüzőt készek va­gyunk-e új életre kelteni a lel­künk melegével? Ezen múlik minden. C. J. Bizalmi szavazat talán soha nem röpködött annyi a légben, mint manapság. És a bizalmatlanság soha annyira mélyen npm gyökeredzett az emberi lélekben, mint ma. Az elmúlt évek rettenetes marako­dása a szeretőiben való hitet is kegyetlenül megtépázta. Véres, sáros tagjainkat fájdalommal tapogatva, most még képtelenek vagyunk felejteni. És nem tu­dunk emelt fővel, tiszta lelkiis­merettel, őszintén, nyiltan, a jő- szándékuak napsugaras tekinte­tével nézni egymás szemébe. Nemcsak a nemzetek vannak így, az ellenségesek és a szö­vetségesek. Azok, amelyek egy­mással harcban álltak s azok amelyek egymás oldalán küz­döttek. Ugyanazon egy ország népét is régen kikezdte már a belső meghasonlás, győzteseknél és legyőzőiteknél egyaránt. Lap­pangó és nyílt ellentétek állítják szembe a társadalmi osztályokat. Magyar földön, a kicsire ieol- vadt, talpalattnyi magyar szi­geten is csak így van. S amint szétpattant az infláció szappan­buborékja s meztelen valóságá­ban meredt reánk az élet, a maga olykor szinte elviselhetet­len terheivel: lassankint egyre mélyebb és mélyebb lesz a sza­kadék, mely a külömböző társa­dalmi osztályokat, rétegeket, ér­dekcsoportokat egymástól elvá­lasztja. Hozzájárul mindehhez, hogy a viszonyokból eredő el­lentéteket az egyelőre háttérbe kényszerített forradalmi erők mesterségesen is kiélezni igye­keznek. Legfőképen pedig az úgynevezett úr s az úgynevezett proletár között válik mindinkább áthidalhatatlanná a tátongó mély­ség. A »nadrágot« polgár az egyik, a vagyontalan mezőgaz­dasági és ipari munkáselem a másik oldalon ridegen és baljős- latűan méregetik egymást. Az »urak« egyrősze vajmi keveset tanult, az alsó osztályok prole- tártömege még ennél is keveseb­bet felejtett az utolsó évek so­katmondó eseményeiből. Végül pedig, hogy teljes le­gyen a káosz, önmagában is meghasonlott s már-már atomi­zálódásnak indult a vezetősze­repre hivatott értelmiség. Szét- I Kalocsa, augusztus 11. Az ez időszerint Párádon tar­tózkodó Zichy Gyula gróf kalo­csai érseknek legutolsó körlevele most került nyilvánosságra. A főpásztor a közeledő mohácsi gyászünnep alkalmával pásztor­levelet adott ki, amelyben meg emlékezik nagynevű elődjéről, Tömöri Pál kalocsai érsekről, aki Mohácsnál, mint a magyar sereg fővezére esett el. A p4sz- torlevél Toroorit méltató része igy szól: — Augusztus 29.-én lesz négy­száz esztendeje a gyászos em­lékű mohácsi csatának, amely­ben nagynevű elődöm, Tömöri Pál kalocsai érsek, a magyar sereg élén küzdve, Magyaror­szág és a kereszténység védel­mében életét áldozta. Egyéni­sége, melyet a valóságtól elté­rően mutatott be a romantikus történetírás, az újabb kutatások és történeti értékelés során mély tiszteletet parancsolőan áll előt­tünk. — Mint várnagy Erdélyben, országos dolgokat intéz és vi­tézségének számos próbáját adja. 1512-ben a budai udvar követ­nek küldi, hogy I. Szelim szul­tán trőnralépésekor újra meg­kösse a békét. Figyelmét a vi­lági életről már országos sze­replése közban többször a belső életre fordítja, de egy ideig még ingadozik, az út nem egészen világos előtt. Menyasszonyának elvesztése, az udvar részéről jövő súlyos mellőztetés végre megérlelik elhatározását. Isten segítségével dönt, vagyonát vég­rendeletig elhagyományozza és tényleg fel is osztja s 1520. végén a sz. Ferencrend újlaki zárdá­jába lép. — A török veszedelem közben fenyegetővé válik, az országot irányitó emberek felismerték a feladatot, mely a nemzetre há­rul : védekezni a török ellen. A király a tiszta jellemű Tomorira gondol s rá akarja ruházni az országos főkapitányságot, a ka­locsai érseki méltósággal együtt. Tömöri vonakodik, kolostorát nem akarja elhagyni, mire a király kérelmére VI. Hadrián pápa az engedelmességi fogada­lomra hivatkozva, megparan­csolja neki, hogy kolostorát el­hagyva az érseki ezeket elfog­lalja, ami 1523. májusában meg is történt. De egész hátralevő életében a Rend tagjának érezte magát, szigorú szabályait meg­tartotta, durva ezőrruhában járt és udvarában maga körül két rendtársát tartotta. — Főkapitányi működését ön­zetlenség jellemzi. Élete ettől kezve nem egyéb, mint az or­szágért és kereszténységért való egyetlen hatalmas erőfeszítés. Érseksége vagyonából felszereli a végvárakat, beléjük zsoldoso­kat helyez. Ameddig lehet, a török átkelését a Száván akadá­lyozza. Munkájában a pápai kö­veten kívül senki sem támogatta. Amint Szolimán megindulásának hírét veszi, szóban, írásban a pápa ős a király előtt sürgeti a védelem szervezését. Katonái hősiesen elpusztulnak a vég­várakban, ő maga folytonos har­cok között kénytelen visszavo­nulni. — Csapatai Moháéinál egye­sülnek a király, a főurak és a nemesség hadaival,# a főurak sürgetésére vállalja a fövezéri méltóságot, a csatát sürgető ele­mek nyomására megütközik a törökkel, legjobb tudása szerint vezeti a harcot, elől jár a küzde­lemben, abomladozó sereget bá­torítja s a futók rendbeszedésén fáradozva, elesik a sürü tömeg­ben. Vele pusztult az ifjú királyi sok főpap, zászlósur és főnemes, valamint több ezar magyar vi­téz. Valóban méltó, hogy a 400 éves évfordulón kegyeletesen emlékezzünk meg a hősi halált halt királyról, Tömöri érsekről s mindazokról, akik a mohácsi sí­kon, mint a kereszténység és az ország oltalmazői igyekeztek gá­tat vetni a török áradatnak. IV. Karoly emlékünnep Tihanyban. A IV. Károly király Tihanyi Országos Emlékbizottság f. hő 15-őn, vasárnap Tihanyban ke­gyeletei emlékünnepélyt rendez tragikus sorsú királyunk magyar földön töltött utolsó napjai em­lékére. Az ünnepség vasárnap délelőtt 11 órakor a hatalmas emlékharang beszerelésével kez­dődik. Az ezt követő tábori mise alatt szólal meg először a »Károly« harang. A mise után Széchenyi Emil gróf, az emlék- bizottság elnöke tart emlékbcszé- det, majd IV. Károly király szo­bájában a pannonhalmi főapát által elhelyeztetett emléktáblát fogják leleplezni. Részvételi je­gyek a Nemzeti Összetartás Tár­sasköre titkárságánál (IV. Vám- ház-körút 2., József 83—80.) kap­hatók. A titkárság felkéri a résztvenni szándékozókat, hogy jegyeiket augusztus 12 ig ve­gyék át, hogy módjában legyen a résztvevők zavartalan utazá­sáról, elhelyezéséről és ellátásá­ról idejében gondoskodni. Az ünnepségre, — melyen bárki réaztvehet — a Déli Vasút Tár­saság bármely állomásáról, a Máv. vonalán Budapestről, Győr­ből, Kaposvárról, Pécsről, Szé­kesfehérvárról, Szigetvárról, Veszprémből, Szombathelyről és Zalaegerszegről 50 százalékos kedvezményű tértijegyekkel le­het utazni. A Déli Vasút által adott kedvezmény augusztus 12—1-8-ig, a Máv. állomásairól pedig egy napig érvényes. Azon­kívül a Máv. 3 napi érvénnyel a Budapestről ioduíő azemély- 88 gyorsvonatokra 30, illetve 40 százalékos kedvezményű térti­jegyeket is bocsát ki. iäsrsasass «Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban ; Hiszek Magyarország eltfámadásábani» hulló elemeit összefogni s tör­ténelmi hivatásának tudatára ébreszteni valóban itt volna az utolsó óra. Miközben a politika vérengző tigrise jóllakottan fet- reng, bizonyára a legalkalmasabb volna elkezdeni a munkát. Mert csakugyan a kezdet kezdeténél

Next

/
Thumbnails
Contents