Egri Népújság - napilap, 1926/1
1926-06-24 / 140. szám
Ára 2000, vasárnap 3000 koron» Eger, 1926. június 24 csütörtök XLIH évf. 140 sí Előfizetési di) postai szállítással i «gg bóra 40.000 K, neggedévre 120.000 K. POLITIKAI NAPILAP. Főszerkesztő: Dr. Óriás Nándor. Szerkesztőségi Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefonszám: 11. Végre megmozdult a magyar nemzet- gyűlés szociális érzéke a Keresztény Gazdasági és Szociális párt nyomása alatt. Végre meghallotta a veszekedő nemzet- gyűlés a munkából kiöregedett, elcsigázott és mint kifacsart citromot félredobott nyugdíjasok jajszavát. Éveken át érzéketlenül és tehetetlenül asszistált Kállay Tibor értébpusztítő és nemzetzűllesztő pénzügyi politikájának. Nyugodtan ás szemrebbenés nélkül nézte, hogy a valorizá- latlanul, a bankoknál kihelyezett állami pénzek segítségével, hogy züllesztik le a magyar koronát, hogyan csinálnak a tőzsdén hossz-t és bessz-t, amig a koronaromlás elől vagyonukat értékpapírokba mentő magyar közönséget az utolsó tartós besz-szel utolsó vagyon-roncsaitől is meg nem szabadították. A nemzetgyűlés addig frcndőr- ködött, addig húzódozott az adóreformok megvalósításától, amig már csak külföldi beavatkozással, pénzügyi szuveránitásunk megnyirbálásával lehetett az országon segíteni. A nemzetgyűlésnek mindenre volt gondja, csak azt nem tudta megakadályozni, hogy a megélhetési viszonyok a tűrhetetlen- ségig rosszabbodjanak, hogy a háborúk és forradalmak által az emberekben felkorbácsolt önzés korlátok közé szoríttassék| hogy az erősebbek teljesítsék a gyengébbekkel szemben vállalt kötelezettségeiket, nem tudott igazságot szolgáltatni és azért aláásta a nemzet erkölcsi egységét, mert gyengeségével azt a látszatot keltette, mintha nem az egész nemzetnek, hanem csak egyes érdekcsoportok, osztályok érdekeinek volna képviselője. Miután Wolff Károly kimutatta, hogy az iparvállalatok békebeli vagyonuk 120—220%-át mentették át az ország gazdasági összeomlásából, nem lehetett elzárkózni a magánvállalatok nyugdíjasainak igazságos és szükséges esetben 85—100%-ig terjedő nyugdíj valorizációjától. — r. r. — Hogyan lett részvénytársaság az egri szeszfőző szövetkezet? Hozzászólás az üzletrészek értékének megállapításához. Igentisztelt Szerkesztő Ur! Kérem, legyen szives a volt egri, most már azonban — a részvénytöbbség idegen kezekbe vándorolván át — csak itt székelő szeszfőző-szövetkezet történetére vonatkozó néhány statisztikai adatnak helyet adni becses lapjában. Minthogy a szövetkezet megalakításában több mint 1200 egri és egervidéki szőlősgazda vett részt: azt hiszem, hogy méltán mondhatom ezeket az adatokat közérdekűek- nek. A szövetkezet 1916 nov. havában alakult meg. A csonkaév egy részét a szervezkedéssel járó teendők foglalván el az 1917— 18-adiki első üzleti évre szóló beszámoló szerint 1918 jun. 30-án 1278 tagja volt 3644 üzletrésszel. Egy tagra átlagban 3 üzletrész esvén, ha figyelembavesszük, hogy a szövetkezett bortermelők részvénytársasága 200, az Egri szőlőmüvelő r. t. pedig 100 üzletrészt jegyzett, és ezenkívül szépszámú 10—50 üzletrész közti jegyzés is történt, könnyen kiszámíthatjuk, hogy a tagok között legalább 1000 olyan volt, aki csak 1—2 üzletrészt jegyzett és a 3—5 közt jegyzők száma sem igen érte el a 200-at; a szövet kezet tehát a legteljesebb mértékben meg felelt föladatának, a kis- és középbirtokok tömörítésének. A szövetkezet a szakmájában elsőrangú tekintélynek elismert vezérigazgató alatt rohamos fejlődésnek indult; amit a háború elvesztése folytán beállott zavarok sem akasztottak meg. Közvetve azonban mégis zavarólag hatott rá az a (körül- mény, hogy azok a takarékpénztárak, amelyek azelőtt készségesen előlegezték az üzem folytatására szükséges összegeket, ezt a föladatukat csak folyton csökkenő mértékben teljesíthet' ték. Az igazgatóság tehát fölhívást intézett a tagokhoz, hogy emeljék föl üzletrészeik számát; amely fölhívás folytán az üzletrészek száma 1923. junius 30-ig 195,500-ra emelkedett. Ezzel lezáródott a szövetkezet rövid életének 2-ik időszaka. Ebben az időben pénzünk értéke már rohamlépésben haladt lefelé. Augusztustól kezdve 6000 K ért egy aranykoronát; egy-egy 50 K névértékkel befizetett üzletrész tehát a valóságban csak */n-ed fillér értékkel szaporította meg a pénzkészletet. Minthogy azonban a jövedelem-fölösleggel rendelkezőknek mindegyre nehezebb volt pénzöket az értékcsökkenés veszélye nélkül helyezni el: szívesen fektették ezt szövetkezeti üzletrészekbe. Az igazgatóság tehát minden korlátozás alól fölszabadította a jegyzést! minek következtében ebben a 3-ik időszakban közel másfél millió üzletrészt jegyeztek le. A vezérigazgató az alakuláskor jegyzett 10 üzletrészét las- sankint 165'000-re emelte föl; azokkal a részvénytársulatokkal pedig, melyeknek vezetésében vezetőszerepei vitt, közel egymillió (990,000) üzletrészt jegyeztetett. Tehát ő is alkalmazhatta magára XIV.-ik Lajos francia király mondását: a szövetkezet én vagyok. 1925 elején napirendre került az úgynevezett mérlegvalódiság helyreállításának kérdése. Azokra az értekezletekre, melyekhez a pénzügyminisztérium a bank és kereskedelmi részvénytársaságok meg a gyáriparosok és szövetkezetek szaktekintélyeiként elismert egyéneket meghívta, hogy velük a kibocsátandó rendelet alapelveit meg végrehajtásának legcélszerűbb módozatait megbeszélje és erre vonatkozó kívánságaikat figye- lembevehesse, természetesen szövetkezetünk vezérigazgatója is mindig meg volt híva. Alkalma nyílván ott a vezető pénzügyminisztériumi tisztviselők véleményét megismerni, múlt évi április 28-ára rendkívüli közgyűlést hivatott össze az igazgatósággal, amelynek tárgya a ; szövetkezeti jelleg megszűnte- 5 tése volt. Mióta ugyanis nagymennyiségű üzletrész tulajdonosa lett, többször célozgatott az igazgatósági és felügyelőbizottsági tagok előtt arra, hogy célszerű volna a szövetkezeti jelleg »korlátozásait« megszüntetni és a szabadabb mozgást biztosító részvénytársasági alakot venni fői. Nem kell nagy bölcseség annak kitalálására, hogy a szövetkezeti jellegből folyó korlátok közűi azt találta legterheeebbnek, amely az üzletrészek évi kamatát 5°/o-ban állapította meg; a jövedelemnek a tartalékok és az üzletviteli jutalékok részére megállapított összegek után fönmaradó részét pedig a tagok közt rendelte szétosztatni az általuk beszállított cefre, törköly, borseprő stb. arányában. A mézes madzag az volt, hogy az átalakulás kimondását azért nem lehet a rendes közgyűlésig elhalasztani, hogy a junius 30-án záruló üzletévre eső osztalékot már a múlt évinek kétszeresére lehessen emelni. Én ugyan indítványoztam a közgyűlésen, hogy az osztó-igazság azt kívánja, miszerint az új részvények a befizetett összegek értékének arányában adassanak ki, (amely indítványt szerintem az igazgatóságnak vagy a felügyelő-bizottságnak lett volna kötelessége megtenni: mert értelme szőrul-szőra megegyezik a 7000 ez. pénzügyminiszteri rendelet 28-ik szakaszában foglaltakkal ;) de indítványom elfogadása a vezérigazgató ellenzésén* meg az igazgatóság és felügyelőbizottság pártolásának hiányában hajótörést szenvedett. Az átalakulást kimondották. A rendelet alapján elkészített megnyitó-mérleget az átvedlett társulat folyó évi április 28 án megtartott közgyűlésén tárgyalta. A mérleg megdöbbentő adatai illetve eredményei a következők: Az alapitő üzletrészek által befizetett összeg a 7000. számú rendeletben meghatározott módon, de az ezen időszakra eső 4 félév közül a legalacíonyabb- nak átlagértékével számítva 1.160 millió koronára rúg; míg a harmadik időszakban lejegyzett 1.467,300 üzletrészre befizetett összeg tényleges értéke a
