Egri Népújság - napilap, 1926/1
1926-06-01 / 121. szám
Ára 2000, vasárnap 3000 korona Eger, 1926 június 1. kedd. XLTIf évf 121 sz. Előfizetési díj postai szállítással j «gg hóra 40.000 K, negyedévre 120.000 K. POLITIKAI NAPILAP* Főszerkesztő: Dr. Óriás Nándor. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefonszám: 11. Ä hősök temetőjében kialudtak már az áldozati kandeláberek. Elszálltak az ünnepi igék, és a feledés kezdi ráborítani szürke, sűrű pókhálóját azokra az érzésekre és gondolatokra, amelyeket azok sírdombjainak látása keltettek bennünk, akik érettünk, az óletben- maradoítakért, a hazáért haltak meg. Az emberiség élő és halott tagjainak lelki közössége, a szentek egyessége, az esztendő egy pillanatában lángot vetett és az öntudatlanság küszöbe fölé emelkedett. A sűrű sorokban nyugvó halott testvéreink lelkeit, a sortközös- Bégnek, a hálának és emlékezésnek az élőkben fellobbanó érzése egy pillanatra sorainkba vezette. Együtt voltunk halott éB élő bajvívók. Együtt dübör- gött fel bennünk a Szózat és a Magyar Hiszekegy. Az élők az emlékezés pillanata után újra a város felé vették útjukat, hogy ezer ügyes-bajos dolgukkal foglalkozzanak ás ki tudja, hogy hányán gondolnak évközben, halottaink, a hősök sírjánál tett fogadalmukra: Magyarország feltámasztásán dolgozni. A halottak kint maradtak, egyéni gondoktól háborítatlanul. A »írdombok felett sivít a szél, Késmárk felől fújván. A hősök indulóját fújja. Dallamát csak azok értik, akik alvás és pihenés nélkül szüntelenül virrasztanak, állván a vártán. Szüntelenül várják a pirkadást, a feltámadás hajnalhasadását. A hősök örök őrsége a dombtetőn tekint le ránk, nem szól, nem kérdez. De aki gondolkodni tud, aki bele tudja magát élni az élő és megholt nemzettagok közösségébe, azok is megértik a Kárpátoktól az Adriáig futó szél dalát. Legalább egy homokszemet mozdítson meg mindennap mindenki a hazáért. — p. e. — .eacsi* Eger város ünnepe a Hősök Temetőjében. Eger, 1926. május 31. Vasárnap délelőtt 10 órakor nemzetiszínü Szűz Máriás zászlók alatt indult Eger város ünneplő lakossága a Kossuth-térről a Hősök Temetőjébe. Az egri honvédség zászlóalja ez ezred- zászlóval, cserfaleveles roham- sisakokban, a tisztek az uj csillogó diszsisakban, derekukon a dúsan aranyozott díszövekkel, a katonazenekar hangjai mellett vonultak ki az ünnepségre. A Szita Mihály ny. ezredes avatott vezetése alatt mintaszerűen rendbebozott, karbantartott és művészi Ízléssel fölékesi- tett Hősök Temetőjében az előre kidolgozott terv szerint előbb az iskolák ifjúságát vezették a kijelölt helyeikre a cserkészek, mig a testületeket éB egyesületeket az önkéntes tűzoltók helyezték el. Zászlók alatt, testületileg vettek részt az ünnepen: a vitézek, a rokkantak, a Jogakadémia, az Emericana, a Mansz, az Egri Dalkör, a törvényszék, járásbíróság, ügyéizség, a Polgári Dalkör, a Kér. Iparoskor stb. Eger város levente egyesületei 1200 leventével vonultak ki az ünnepségre az oktatók vezetése alatt. A hősök temetőjének közepén tábori oltár volt felállítva, amelynél az oltárkép Magyarországnak friss lombokból összeállított hatalmas térképe volt, a trianoni határt apró fehér virágok jelezték. Az elvesztett Pozosony, Kassa, Kolozsvár stb. városaink helyét pedig piros rózsacsokrok, mint megannyi vérző seb a haza testén, mutatták. Az oltár előtt kijelölt ülőhelyeken foglaltak he lyet az előkelőségek, dr. Szmre- osányi Lajos egri érsek Subik Károly tb kanonok kíséretében, vitéz Csörgey Károly ezredes, Okolicsányi Imre alispán, Trak Géza polgármester, Magyary Pál min. tanácsos, pőnzügyigaz gató, dr. Horváth Gyula rendőr tanácsos, Riedl István csendőr- százados stb. Török Kálmán prépost kanonoknak katonák minisztrálnak a tábori misén. A dalkörök és a gimnáziumi zenekar egyházi énekekkel emelik a szentmise fényét. A mise megfelelő részeinél csengetés helyett kürtjei hangzik, melyet távolabb a feszes sorokban álló zászlóaljnál vitéz Kolozsváry őrnagy harsány vezényszava követ. A Hősök Temetője kerítésének négy sarkán és az oltár fölött magasan egy-egy hatalmas szövőinek lobogott, mint a haza- szeretet szent tüze. Török Kálmán prépostkanonok ünnepi beszéde. «Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban-; Hiszek Magyarország feltámadásában I« A tábori mise végeztével Török Kálmán prépostkanonok a szószékre lépett és a következő ünnepi beszédet mondotta: — Kegyelmes Érsek Uram, Tisztelt Ünneplő Közönség! — Midőn Eger város a világháború bőseinek tiszteletére lelkesen ünnepel, az együttérző kath. egyház teljes megértésiéi részt kért magának az ünneplésben. A porladó hősök sirbal- mai fölött a szentmisében vérontás nélkül megújította Krisztus keresztáldozatát s ezzel nemcsak a tőle telhető legnagyobb tisz tességadást rótta le, hanem figyelmeztetni is kívánt arra, hogy ezen az ünnepen minden igaz magyar szívnek szent kötelessége leróni a hősök iránt a hála, az emlékezés és kegyelet tartozását. — Midőn az oltártól e szószékre lépek, nem olvasok más könyvből mint az evangéliumból, mert az evangéliumban Krisztus maga ad tanítást a hazáról és hazaszeretetről s ennek érzéseit a maga példájával szentelte meg. E fönséges példa teszi tehát nemcsak vallásos, hanem hazafias kötelességünkké is a hősök ünneplését, mert a hősök bennfoglaltatnak a haza fogalmában ée ezért az ő ünneplésük a hazafiul tisztelet ünnepe. Az igazi hazafiság el sem képzelhető a nemzet múltjának ismerete és szeretető nélkül. Miként a vallás kegyelettel őrzi az ő szentjeinek dicsőséges emlékét : úgy az igaz hazafiság is a folyondár ragaszkodásával gyökerezi magát a nemzet múltjába s a kegyelet zöld borostyánjából fon koszorút azok emlékének, akik a hazáért dicsőséggel éltek vagy haltak. Ez a történelmi hazafiság. Egyedül ez a nagy erkölcsi erő az, mely összeköti az egymást követő nemzedékeket; ez az erő az, mely egye- títi a múltat és jelent a közös eszmék, a közös ideálok szeretőiében; ez az erő: a törtéue-1 lemből táplálkozó hazafiság az mely nem egy trianoni csonka ország rögében, hanem az ősök töl öröklött ezeréves Nagyma gyarországnak halottaink porá val vegyült földjébe mélyeszti ma is a magyar szív, a magyar lélek gyökereit. — Ily nagy fontosságú lővén a történelmi hazafiság és annak ápolása, érthető, hogy országos és egyházi paranccsal elrendeltetett a világháború hőseinek emlékünnepe. Mert valóban ke- gyeletes ünneplésre méltó, akik magyar vitézséggel annyi küzdelem, vér és élet áldozatával érdemesültek a haza hálájára. Méltó, hogy könyeinkkel szentelt koszorúval övezzük emléküket; méltó, hogy sirhalmaik fölött meggyujtsuk az emlékszés szö- vétnekót, hogy az rávilágítson a ködbevesző múltra és feltárja szemeink elé azt a nagy értéket, mellyel a világháború hősei gazdagították a nemzet erkölcsi tőkéjét. — E szövátneknek világos- kodnia kell, mert sokan téve- lyegnek a nemzetietlenség útvesztőiben 8 a helyett, hogy a nemzet múltjából merítenének az élet küzdelmeihez erőt és bátorságot, az új aszmeáramlá- sok mérges páráitól kábultan tántorogva akarnak élni és csak élni . . . hitvány szibarita módon, rutul, árulókként haza nélkül, mely szült, ápol s takar. A hősök iránt épen azzal nyilvá- nítünk méltó ünnepi tiszteletet, ha velők egyek vagyunk a haza és a közöl ideálok szeretetében. Az itt porladó hősök sírja erről némaságában is ékesen beszél s nem magyar az, ki a hősi sir szavát hallatlanba veszi. * — Azért ti, kik ünnepeltek, kicsik ée serdültek, ifjak és katonák, nemzetemnek reményvirágai és mi mindnyájan, kik e megszentelt helyen a hősök ünneplésére gyűltünk, el ne felejtsük, hogy a hősök kultusza, méltó tisztelete nem a szalmaláng lobogása, hanem a hősökről ránk maradt kötelességek teljesítése addig a mértékig és határig, melyet a költő szab meg : ............hazám! S zén tégy ház keblem belseje, Oltára képed, S ha kell, úgy én e templomot Lerontom érted! — A hótok e képért, a hazáért lerontották keblük templomát s ha vesztettünk is, ez nem rajtuk múlt, mert ők mindent feláldoztak. De nekünk fennmaradt az áldozatoknak elrabolhatatlan hite a hazaszeretetben, melynek megváltása zálog és biztosíték arra, hogy amit elvesztettünk, azt
