Egri Népújság - napilap, 1926/1

1926-05-18 / 110. szám

Ára 2000, vasárnap 3000 korona Eger, 1926. május 18. kedd. XLIIl évf. 110. sz Előfizetési dí) postai szállítással i •gg hóra 40.000 E, negyedévre 120.000 E. POLITIKUI NÄPILÄP. Főszerkesztő: Dr. óriás Nándor. Szerkesztőség: Eger, Licenm. Kiadóhivatal: Líceumi ngomda. Telefonszám: 11. a világ szemébe port hintve, lep­lezzék a saját hadikészenlétüket. Ilyen jogcim az a hamis vád, mintha Magyarország titokban fegyvert szorongatna a kezében. Ha akad magyar politikai párt, amelyiknek szónoka az ország házában megerősíti ezt a rossz­indulatú külföldi gyanúsítást, az nyílt hazaárulást követ el. — A szociáldemokraták ezt a de- nunciáns szerepet tervszerűen vezetik, s minden alkalmat meg­ragadnak, hogy csúnya haza­árulásukat elkövessék. S. U. A belügyi tárca költségvetését tárgyalja a nemzetgyűlés. A személyi kiadások 20 millió pengővel magasabbak a múlt évinél. nyegesebb emelkedés a szemé­lyi kiadások tételénél tapasztal­ható, amely 20.616,879 pengővel több mint a tavalyi. Megálla­pítja azonban, hogy a jórészt kényszerű emelkedésekkel szem­ben minden tételnél mutatkozik az a törekvés, hogy a tárca ki­adásait csökkentsék. — A beruházásokra előirány­zott összeget a mátészalkai szék­ház építésére, valamint csendőr­éi rendőr laktanyák építésére és vételére fordítják. A beruházá­sok keresztülvitele fontos hiva­tali érdekekből elkerülhetetlen. Felhívja a figyelmet szókra a tarthatatlan állapotokra, ame­lyek a rendőkapilánysági hiva­talok elhelyezése tekintetében úgy a fővárosban, mint a vidé­ken tapasztalhatók. «■nimm« im ■mnwiiiaiirmamiiimi Egészséges nemzedék nevelése ellen rohamoztak leg­utóbb a szociáldemokraták a nemzetgyűlésen. Hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy a szociál­demokraták a legszebb nemzeti érzést és akarást is megtépázzák, de hogy ezt a gyöngédebb női kezekkel végezzék el ismételten, az már felháborító. Régi mód­szerük, hogy a parlament egyet­len nőképviselője szájába adják azokat a hazafiatlan kirohanásai­kat, amelyek, ha férfi ajkát hagy­nák el, a nemzeti érzésű képvi­selők megtalálnák a módját an­nak, hogy torkára forasszák a szót, de a lovagiasság mindig bizonyos feszélyezettséget tá­maszt. Legutóbb a kultusztárca költségvetésének tárgyalásakor a levente-intézmény ellen rohant ki Kéthly Anna, olyan vádakat emelvén, amelyek egyenlők a hazaárulással. Tagadjuk, hogy joga volna a szociáldemokrata pártnak arra, hogy szoknyába öltözködve a denunciálás szere­pére vállalkozhasson. Arról van ugyanis sző, hogy Kéthly Anna nem kisebb vádat emelt a levente- intézmény ellen, minthogy azok­ban nem sportra, hanem háborúra nevelik az ifjúságot. Az ilyen haszontalan kijelentéseknek ide­haza gyenge visszhangjuk van, egyedül a nemzeti érzést tapos­sák meg, de annál súlyosabb következményekkel járnak reánk nézve a külföld előtt, ahol az ilyen defetista blöfföknek bizo­nyos körök előszeretettel adnak hitelt. Ezeken a területeken amúgy is sokkal több gyanút táplálnak Magyarország hadikészülődései felöl, semmint azoknak egy sze­mernyi alapjuk ie volna. A minket környező, újonnan alakult államok azzal az indo­kolással tartanak fegyverben óriási hadseregeket, hogy Ma­gyarország, szerintük, állandóan háborúra készülődik. Mi lépten- nyomon hirdetjük és tanúbizony­ságát adjuk tetteinkben és szán­dékainkban, hogy ez a beállítás nem igaz, de azok az államok, amelyeknek érdekükben áll a horribilis költséggel felállított hadsereg fenntartása, csupán jogcímeket keresnek arra, hogy Dagadó kebellel és nagy meg­elégedéssel olvassuk nap-nap után kulturális színvonalunk emelkedését. A régmúlt idők bűnös mulasztásait szinte órák alatt igyekezett pótolni a cton- kaország agilis, fáradságot nem ismerő kultuszminisztere. A me­nekült egyetemek életképessé­gükben megalapozva a vidék decentralizált kulturgőcpontjaivá váltak ; középiskoláink a nagy nyugati országok iskoláinak mintájára átszervezve igyekez­nek európai műveltségű közép- osztályt nevelni, az elhanya­golt magyar pusztákon száz­számra emelkednek a kedves, tornácos kis iskolák, a külföld fővárosaiban tudományos inté­zetek hirdetik a magyar tudás és művészet nagyságát, régi in­tézményeink az állami támoga­tás által megerősödve ujult energiával szolgálják egyetlen megmaradt és el nem rabolható kincsünket, a műveltségűnket. Mi egriek is jogos büszkeséggel állapítjuk meg mindezeket, ho­lott mihozzánk eddig még nem igen ért el a kultuszminiszter jótékony, s bőven adakozó keze. Pedig Eger is rászorulna egy kis támogatásra. Hogy csak egy pár apró pa­naszt említsünk, az ősrégi jog- akadémiánk a kultuszminiszter­től halálraítélten egyedül csak az érsekfőpásztor és a főkápta­lan áldozatkészségének köszön­heti, hogy hivatása magaslatán állva meg tud felelni céljainak. A nagy hézagot pótló fiú felső­kereskedelmi iskolánk nélkülözi az állam részéről a megfelelő támogatást. Egyik másik külvá­rosban, pl. a Szálában, múlha­tatlanul szükséges uj elemi is­kolák építése. A legégetőbb szükséglet azonban az állami polgári iskolának megfelelő el­helyezése. Az állami fiú- és leánypolgári iskolánk évszázadokkal ezelőtt vendéglőnek épült, majd törvény­szék, később pedig zenede [cél­jait szolgálta. Néha-néha átala­kították, amikor egy új intéz­mény talált benne otthont, de ezek az átalakítások nem tudták megszüntetni az iskola régi ven­déglői jellegét. A hosszú évtize­dek alatt felszívódott nedvesség a földszinti termekben ember- magasságot ért el. Ha nedves a tél, lassan folydogáló vizerecs- kék csillognak az ósdi, becsüle­tes bolthajtásokon. Ezekben a dohos, egésségtelen helyiségek­ben 280 apró kis diák szívja magába teli tüdővel a tuberku­lózis baktériumait. Emelkedik is a tüdőcsucihuru- toiok és a tüdőmegbetegedések száma állandóan és ijesztően. Igaz ugyan, hogy ezt az iskolát inkább a szegénysorsu szülők gyermekei látogatják, akik ott­hon sem élnek a legjobb egész­ségi viszonyok között, de azért a megbetegedések nagy száza­léka mégis csak az egészségte­len iskola rovására irandő, mert naponta öt őrahosszat kell a ta­nulóknak fiatal szervezetüket rombolniok benne. A veszedel­met csak fokozza az intézet túl­zsúfoltsága. A kb. 180 férőhelyes iskolában ma 100-zal több gyer­mek szorong és tesz minden tantermet a fertőző betegségek melegágyává. A súlyos egésségügyi lehetet­lenség mellett nagyon fontos pe­dagógiai okok is követelik, hogy a kultuszminiszter rátekintsen erre a szépen fejlődő, de fejlő­désében sokszor elháríthatatlan akadályokkal küzködő iskolánk­ra. A polgári iskolák, mint a jö­vendő gyakorlati pályák iskolái Budapest, május hó 17. MTI. A nemzetgyűlés mai ülését órakor nyitotta meg Scitovszky Béla elnök. Kegyeletes szavak­kal parentálja el a Balatonfü- reden elhunyt Lipták Pál volt nemzetgyűlési képviselőt. Java­solja, bogy emlékét a Ház jegy­zőkönyvben örökítse meg és er­ről az özvegyet értesítse. A ja­vaslathoz a nemzetgyűlés hoz­zájárult. Ezután harmadszori olvasásban elfogadták az Auszt­riával 1926. évi április 9-én kö­tött kereskedelmi pőtegyezmóny becikkelyezéséről szőlő törvény- javaslatot, majd áttértek a bel­ügyi tárca költségvetésének tár­gyalására. Platthy György előadó szám­szerű adatokkal világítja meg a költségvetés egyes tételeit. Lé­Az egri állami polgári iskola épülete akadálya az intézet fejlődésének. Legfőbb ideje, hogy a kultuszminiszter egészséges hajlékot építsen az iskolának.

Next

/
Thumbnails
Contents