Egri Népújság - napilap, 1926/1

1926-05-04 / 99. szám

Előfizetési di) postai szállítással: •gg bóra 40.000 K, neggedévre 120.000 K. POLITIKAI NAPILAP. Főszerkesztő: Dr. Óriás Nándor. Szerkesztőség: Eger, Licenm. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefonszám: 11. Igaza van Marsall Ferenc kép­viselőnek, aki kérdezte, hogy vájjon mire taníthatta tanár korában a rábízott ifjúságot az olyan ember, aki tisztességes embereket megrágalmaz, s azt a hitet akarja kelteni a társada­lomban, hogy a magyar törvény­hozás háza tele van eötétlelkü és romlott erkölcsű politikusok­kal. Ez a vakmerő nemzeti hitel­rontás teljességgel azonos azok­nak hazaellenes munkájával,akik a külföldi sajtóban keltik a bi­zalmatlanságot mindennel szem­ben, ami magyar. Sürgős és gyökeres bázsza- bályreviziő, védelmi jog-biztosí­tékokat teremtene a könnyelmű és hitvány rágalmak elkövetői­vel szemben. Ha azt akarjuk, hogy a tör­vényhozásunknak ideje marad­jon alkotó munkára, s a becsü­letről alkotott fogalmaink érvé­nyesüljenek a törvényhozás há­zában is, súlyos házszabályrevi- ziőt kell követelnünk. S. U. Az egri kir. törvényszék búcsúja dr. Böhm Alajos kir. törvényszéki elnöktől. Rágalmak széruma. A nemzetgyűlésen napról-nap- ra megismétlődik az a kőrös és visszataszitő jelenség, amely egy­két túlzó ellenzéki képviselő jó­voltából valóságos erkölcsi ha­lotthamvasztóvá teszi a törvény­hozás házát. Valósággal ragály már az ilyen rágalmazás, s a magyar társadalom türelme a végsőkig betelt, mivel hónapo­kon keresztül csak azt látja, hogy alaptalan, hazug és rossz­hiszemű vádakkal előáll valaki a nemzet színe előtt, hogy meg­hurcoljon tisztességes embere­ket, sárba rántsa intakt, közéleti férfiak személyét, s ezzel meg­indítja a közéletben a gyanak­vásnak és rágalmaknak lavináját. Alig vagyunk túl a frankügy politikai hullámain, alig köny­veltük el az erkölcsi veszteség- listán azoknak a politikusoknak a nevét, akik a legvakmerőbb vádakkal léptek fel, de bizonyí­tani sem a parlamentben, sem a bíróság előtt nem tudtak. És most, midőn a honvédelmi mi­niszter a legerőlyesebb kijelen­téssel mutatott rá, hogy kérlel­hetetlen szigorral operáltatja ki azt a rákos fekélyt, mely az or­szág társadalmát megtámadta, hogy elejét vegye a balkáni zül­lés elhatalmasodásának, ép most dupláz rá a felelőtlenség rekord­jára Kiss Menyhért könnyelmű vádemeléssel. De, amikor a nem­zetgyűlés elnöke felszólítja, hogy tegye meg az összeférhetetlen­ségi bejelentést megvádolt kép­viselőtársai ellen, Kiss Menyhért zavartan mentegeti magát, hogy utána jár majd annak, hogy mi igaz az idézett újsághírből, s mi­után megvizsgálta a dolgokat, dönt afelett, hogy tegyen-e ösz- szeférhetetlenségi bejelentést. En­nél szomorúbb, ennél jellemzőbb magatartásra alig volt példa. A magyar parlamentárizmus- nak a sírját ássák meg azok, akik politikai életünket mérgezik. — Szérum kell sürgősen, olyan er­kölcsi szérum, mely beoltja végre mindazokat, akik választóiktól törvényhozó munkára küldettek az ország fővárosába a gonosz vádaskodások ellen, amelyek ret­tenetes rombolást visznek vég­be a társadalom szervezetében. Megható ünnepségnek volt színhelye vasárnap délelőtt az egri kir. törvényszék hatalmas esküdtszéki terme. A kir. tör­vényszék teljes ülés keretében vett búcsút nyugalomba vonuló elnökétől: dr. Böhm Alajos kir. kúriai bírótól. A teljes ülésen részt vettek a vármegye vala­mennyi járásbírósága, az egri kir. ügyészség, az ügyvédi ka­mara és az egri kir. közjegyző is. A jelenvoltak nagy tömege teljesen megtöltötte az impozáns méretű esküdtszéki termet. Ott láttuk Merász István gyöngyösi, terdinandy Tihamér hatvani és Hampel Endre hevesi járás- birősági elnököt, dr. Lipcsey Pé­ter kormányfőtanácsos, kir. köz­jegyzőt, dr. Barchetti Károly ügyvédet, az ügyvédi Kamara h. elnökét és a vármegye jogász­világának sok kiválóságát. Pontban 10 órakor foglalta el az elnöki széket tomboló éljen­zés közepette a virágokkal dí­szített birői emelvényen dr. Böhm Alajos. Kíséretében voltak Hegedűs Gyula a kir. törvény­szék h. elnöke, Marsó László az egri kir. járásbíróság és Kóczidn Gyula az egri kir. ügyészség pl- nöke, valamint a kir. közjegyző és az ügyvédi kamara h. elnöke. A nyugalomba vonuló elnök hosszabb beszédben, a megha­tottságtól néha remegő hangon, emlékezett meg 17 évi elnöki működésének nevezetesebb moz­zanatairól, kifejtette, hogy mi­lyen irányelvek vezették őt el­nöki működése alatt, s bár két ízb8n is lett volna alkalma az egri törvényszék éléről maga­| sabb pozícióba távoznia, mégis, a hivatása és kartársai iránti szeretető visszatartották őt e csendes kis városban, ahol még él a lelkekben az egymás iránti tisztelet és szeretet. Volt idő — mondotta — mikor már már el­vesztette bizalmát az emberek­ben, ilyenkor visszavonulva az élet zajától, eltemette magát a munkában, s örömmel tapasztal­ta, hogy a fáradhatatlan munka mindig megnyugtatta felzaklatott idegeit és visszaadta lelke el- rablott nyugalmát. Most, mikor visszatekint a lázas munkában eltöltött hosszú évekre, úgy látja, hogy a bírói hivatás­nál eszményibb hivatás nincs, s ha ma pályát kellene választania, ma Is ezt választaná. Beszéde végén látható elérzé- kenyflléssel vett külön búcsút az ő derék jegyzői karától, amelyet, mint a jövő birői nem­zedék virágos kertjét, mindig különösen szeretett, s amelynek boldogulását, haladását mindig aggódó figyelemmel kísérte. — Hozzájuk intézte — mint egy jóságos atya gyermekeihez — beszédének utolsó szavait is, el­látva őket jő tanácsokkal a jövő küzdelmeire, melyet, ha meg­fogadnak, akadálytalanűl halad­hatnak az élet rögös útjain. A hallgatóság, amely, szinte könnyes szemekkel hallgatta az elnök búcsúszavait, a beszéd vé­geztével felállva, hosszasan él­jenezte és ünnepelte a mindenki által igazán becsült és szeretett elnököt Hegedűs Gyula kir. Ítélőtáblái birő, h. elnök, a kir. törvényszék személyzete nevében igaz, mély érzésektől áthatott beszédben vett búcsút a távozó elnöktől. Beszédében mély tisztelet hang­ján emlékezett meg arról a nő­ről, kit a sors az elnök hitves- társáúl rendelt s aki lelke gaz­dagságával, a családi otthon iránti szeretet ápolásával, an­gyali jő szivével, nagy mérték­ben hozzájárult ahhoz, hogy az elnöki állással járő gondokat elviselhesse. Beszédét így fejezte be: «Sze­retném színes szavakkal ecse­telni azokat az érzéseket, melyek molt lelkünket eltöltik.fde tudom, hogy Méltóságod egyéniségéhez közelebb állnak az egyszerű, keresetlen szavak s ezért csak egypár keresetlen, őszinte szó­ban veszek búcsút Méltóságod­tól. Tartson meg bennünket to­vábbra is szeretetében úgy, mint eddig s hőn kérem az Egek Urát, adja meg Méltóságod fáradozá­sainak méltó jutalmát: hosszú, boldog és megelégedett életet a végzett munka után!» — A h. elnök beszéde mély ha­tást tett a jelenvoltakra s a be­széd végeztével felhangzó taps­vihar egyformán Bzólt a búcsúzó elnöknek és a szónoknak. Ezután még Marssó László az összes járásbíróságok, Kóczián Gyula a kir. ügyészség és dr. Lipcsey Péter a közjegyzői kar nevében vettek búcsút a távozó elnöktől. Végűi dr. Barchetti Károly az ügyvédi kar érzelmeit tol­mácsolta. «Büszkék vagyunk — mondotta — hogy Méltóságodat az ügyvédi kar adta a magyar igazságszolgáltatásnak s hogy Méltóságod a birői hivatást a legnagyobb tökéletességgel tudta ellátni, abban „nagy része volt annak, hogy egyesült benne a birő ős az ügyvéd. Hosszú birői pályáján is ügyvéd volt, kinek ügyfele volt az Igazság. Ezért küzdött, fáradt lankadatlanul egész életében!* — A frappáns beszéd után dr. Böhm Alajos mégegyszer meg­köszönte az ünneplést s ezzel az ülés befejezést nyert, de a je­lenvoltak még percekig ünnepel­ték dr. Böhm Alajost, aki a ma­gyar bírónak igazi mintaképe volt.

Next

/
Thumbnails
Contents