Egri Népújság - napilap, 1926/1

1926-04-23 / 91. szám

Előfizetési di) postai szállítással: •gg bóra «0.000 E, negyedévre 120.000 EL POLITIKAI NAPILAP. Főszerkesztő: Dr. Óriás Nándor. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefonszám: 11. gresszusának határozatát, amely szerint a szociáldemokrácia nem azonos a bolsevizmussal és ily értelemben fogta fel és alkal­mazta a gyakorlatban az ilyen határozatokat a mostani zürichi és a megelőző szociáldemokrata kongresszusok is. — p. e. — »Ha Trianon nem lett volna, nem lett volna frarkhamisitds sem /» „A békerevizió gondolatát állandóan ébren kell tartani!“ — Grieger Miklós keresztény gazdasági és szociális párti kép­viselő nagy helyesléssel fogadott beszéde. Porhintés folyik nemzetközi arányokban már évek óta a szociáldemokra­ták nemzetközi kongresszusain, amelyet az I. a II. és a III. In­ternational cégére alatt tarta­nak meg. Köztudomású dolog, hogy a szociáldemokrácia, mint a bolse- vizmus, Marx Károlynak tanítá­sain épül fel. Mindkét irányzat­nak végcélja egy a materializmus szellemétől átitatott és minden egyéni tevékenységet és szabad­ságot a jövedelemeloszlás egyen­lősítése végett elnyomó állam szervezése, hol az egyének meg­szűnnek szabad polgárok lenni s csak a mindenható, még a gondolatképzésbe is belenyúló állam géprészeivé válnak. Az első nagyszabású marxista államalkotó kísérlet nyitánya: 2.000,000 ember kivégzése, éhín­ségek, minden emberi szabadság jog eltiprása meglehetősen za­varba hozta a szociáldemokraták józanabb részét. Elment az er­kölcsi bátorságuk ahhoz, hogy közösséget vállaljanak az orosz­országi szörnyűségekkel. Tárgyilagosságuk eddig még nem terjedt annyira, hogy be­ismernék a marxisamé elméleti és gyakorlati tarthatatlanságát, csupán a bolsevizmussal, mint a marxisamé megvalósításának egyik immár kompromittált mód­szerével tagadják meg a közös­séget a nagyközönség előtt. A szabadkőmivesség, a szo­ciáldemokrácia és a bolsevizmus egy anyának: a liberálisoménak a gyermekei. Senki náluk jobban nem érti és nem tudja jobban alkalmazni a régi stratégiai el­vet: «Getrennt marschieren und vereint schlagen.» Megtagadják egymást, nem egyezer sam háromszor, de het­venhétszer is, kiátkozzák, be- börtönzik egymást, de amint el­altatták a világ gyanúját, közös egyetértéssel fognak hozzá a mai keresztény kultúra aláaknázásá- hoz, felrobbantásához és az is­meretlen és eddig senki által nem látott boldogság honának felépítéséhez, amelyhez borzal­makon át visz az út. A magyar közönség ily érte­lemben fogta fel a szociáldemok­rácia zürichi nemzetközi kon­Budapest, MTI. április 22. A nemzetgyűlés mai ülését Vall órakor nyitotta meg Zsitvay Ti­bor alelnök. A költségvetés foly­tatólagos tárgyalásában az első szónok Grieger Miklós, aki kije­lenti, hogy nem pártja nevében beszél, hanem saját felfogásának ad kifejezést. Beszéde elején kül­politikai kérdésekkel foglalko­zik éB erélyesebb külpolitikát követel. Helytelennek tartja azt, hogy a külügyminiszterek olyan gyak. ran változnak, mert ez nem te­szi lehetővé a stabil politikát. A béke-revízió gondolatát állan­dóan ébren kell tartani, és mindent el kell követni, hogy a Népszövet­ségben ezt napirendre tűzzék. He­lyeslés. A francia államférfi, akit a franküggyel kapcsolatban szim­patikusnak mutatnak, tradédián- kat annak idején a legridegeb­ben nézte. A frankhamisítás a kegyetlen Trianon müve. Trianon pedig a bosszú müve, Trianon tehát nagyobb gaztett minden frank­hamisításnál. Pikier Emil: Nem kellett volna éljenezni a háborút! Huszár Károly: Ha megint meg­támadnának bennünket, ismét csak azt mondanánk, hogy tá­madók ellen kell fordulni ! Grieger: A legnagyobb vesze­delem a fásult közöny, amellyel Európa a magyar kérdést kezeli. A frankhamisításnak erkölcsi háttere Trianonban keresendő ! Ha Trianon nem lett volna, nem lett volna frankhamisítás sem! (Helyeslés a kormánypárton Nagy zaj a baloldalon !) Batitz Gyula. Nem lehet gaz­ságot, gazsággal védeni. Huszár Károly: Senki sem védi a gazságot! Horváth Zoltán: Minek írták alá a trianoni békeszerződést? Dabasi-Halász Móric: Ne beszél­jen zöldségeket. Maguk nem akartak katonát látni! Grieger: Trianon nevette fel az összes bűnösöket, a kalandoro­kat, de még a frankhamitókat is. Az az álláspontja, hogy a frankhamisitók megérdemlik sor­sukat, de mint magyar ember, nem tudja tőlük részvétét meg­vonni, mert Trianon áldozatai­nak tekinti őket. Hiába igyekez­nek a frankügyből fegyvert ko­vácsolni a kormány ellen. A közvélemény támadja ugyan a kormányt a forgalmi adő és más címeken, de a frankügyből kifo­lyólag nem emelnek vádat a kor­mány ellen. Arról a vádról, hogy Bethlen gróf miniszterelnök tu­dott a frankhamisításról, az a véleménye, hogy Bethlen sokkal okosabb ember, sokkal agyafúrtabb politikus, semhogy ilyen együgyüséget le­hessen róla feltételezni. Azt a vádat, hogy a kormány tussolni igyekezett volna a frank­hamisítást, bizonyítani senkinek sem sikerült. Feltéve, hogy ez sikerült volna. Isten és ember előtt állíthatja, hogy teljesen vállalná a felelősséget s a kor­mány helyében ő is így csele­kedett volna. A családfő védi a családját és elesett családtagjai szennyesét nem teregeti ország- világ elé. A kormánytól, mint a család fejétől nem lehet meg­tagadni, hogy az ország szé­gyenét leplezze. Grieger Miklós megállapításait a baloldal nagy lármával fogadja, mire a jobboldalon azt kiáltják: Fáj az igazság! Berky: Ez magyar beszéd! Rothenstein: Vannak más ma­gyarok is . . . Szabóky : Vannak Móricok is... Grieger: Tudja, hogy a beszéde nem nyeri meg a baloldal tetszé­sét, legkevésbbé a Pallaviciniét. Tankovics: De a nemzet tetszé­sét megnyeri . . . Grieger: Ezután békeszerző­désekkel kapcsolatban szól a locarnői egyezményről. Nekünk nem kell Locarnó, hanem a tri­anoni békeszerződés gyökeres revíziója. Ha ez be nem követ­kezik, Középeurőpában béke nem lesz. Külpolitikánknak az a hibája, hogy az alkalmazko­dás álláspontjára helyezkedik. Sajnálattal látja, hogy a magyar irodalom nem szolgálja a nem­zeti eszmét. A győztes államok megparancsolták, hogy ;az irre­denta egyesületeket oszlassák fel, de a magyar társadalom leikével nem rendelkezhetnek. Avval fejezi be beszédét, hogy az egész csonka ország irre­denta. Nem is lehet más. A költségvetést elfogadja. A következő szónok Batiz szociáldemokrata volt. A cseh uralom nyomorba döntötte a felvidéket. A keresztény szociálista párt komáromi gyűlésén Fedor Mik­lós képviselő megdöbbentő ké­pet adott a felvidék nyomoráról. Beszédében kimutatta, hogy a csehek az őslakősságot a legkí­méletlenebb bánásmódban része­sítik. A felvidék gyárait terv­szerűen visszafejlesztik, hogy a nép kénytelen legyen mindent Prágából beszerezni. Prágában jólét van, Szlovenszkóban pedig nyomor. Szlovenszkóban nincs ipar, kereskedelem, tehát nincs munka és ennek következtében nagy a munkanélküliség. A cseh gazdálkodásra nézve jellemző, hogy 53 féle adő mellett is 300,000.000 deficittel záródott az évi számadás. A panamisták milliókat elpanamáznak s a pa­namákat azzal akarják eltüntetni, hagy a nemzetiségeket egymás ellen izgatják. Bőhm Bezső or­szágos főtitkár szerint Szlo- venszkoban a gazdasági élet ma már olyan zilált, hogy mélyebb-

Next

/
Thumbnails
Contents