Egri Népújság - napilap, 1926/1

1926-04-18 / 87. szám

2 EGRI NÉPÚJSÁG 1926. április 18 A magyar bor válsága. A Szőlősgazdák Országos Egyesületének legutóbbi köz­gyűlésén számtalan panasz hang­zott el, sürgetve a magyar bor­termelés katasztrófájának meg- gátlását. Főleg a fogyasztási adó eltörlését, vagy legalább is le­szállítását kívánják a borter­melők. Eddig a bortermelők kívá­nalmai nem jutottak kellő mér­legelésre illetékes helyen. A fő város íp belátta már, hogy a vidékkel, csak a kölcsönös meg­értés mellett lehet a kellő ered­ményt elérni, s a közeljövőben Budapest közös fronton fog küz­deni a vidékkel a magyar bor érvényesítéséért. így talán sike­rülni fog a belső problémák teljes megoldása. Égetően sür­gős ezeknek a kérdéseknek mi­előbbi elintézése, hiszen nem kevesebb, mint 2604 köz­ség és 1 millió szőlőkben dol­gozó magyar földmunkás várja sorsának jobbraforditását. Ha a statisztikát tekintjük, ijesztő adatok ötlenek szemünk­be. Látjuk a magyar szőlőter­melés teljes megrendülését. Ne vegyük figyelembe, csak a leg­fontosabb borvidékeket, akkor 200.000 magyar hold szőlőterü­lettel és 2 millió hl. tavalyi ter­méssel állunk szemben. A kis termésátlag teremti meg tehát az elviselhetetlen helyzetet, mert a művelési költséget a normális és versenyképes források mellett ilyen átlagterméssel fedezni kép­telenség. A belső gazdasági bajok mel­lett ott áll a kivitel kérdése is. A pincékben 3—4 millió hl. bor­készlet hever értékesittetlenűl. Ennek az egy és fél billió ko­rona értékű magyar terméknek mobilizálása valóságos megvál­tást jelentene közgazdaságunkra. A háború előtt I millió hektoli­ter volt borkivitelünk, 1925 ben mindössze 25.364 hektoliter, te­hát csaknem huszadrésznyire zsugorodott össze. Segíteni akarnak ezen az aránytalan helyzeten a Mező­gazdasági Kamara, a földmive- lésügyi miniszter és a főváros külföldi tárgyalásai, de mi, bor­termő vidék, szorongó kíváncsi­sággal tekintünk eléje, vájjon milyen eredménnyel fognak se­gíteni ? Borsodvármegye közigazgatási bizottsága erélyes állásfoglalásra készül Hevesvár­megyével szemben. Zsóry György alispán nyilatkozata a két vármegye közt felmerült ellentétekről. anu Vantilla nemcsak hogy nem vitte előre Románia financiáit, de azokat teljesen összezilálta és igy szükségképpen jött létre a gazdasági és a pénzügyi vál­ság. Az uj kormány programmja azt is kertelés nélkül megmond­ja, hogy a kivitel akadályait megszünteti és a bevitel meg­könnyítésére intézkedéseket tesz, tehát az előző kormány szemben álló intézkedéseit hatályon kí­vül helyezi. A vnluta stabilizálásának pro­gramúiba való felvétele ugyan­csak elítélő kritikája Bratiánu rendszerének, mely az oláh va­lutát nem tudta megmenteni ki­számíthatatlan ingadozásaitól. Avarescuék azt is ígérik, hogy jóakaratúlag fogják megvizs­gálni a kisebbségek természetes aspirációit, mert az uj kormány meggyőződése (?) az, hogy a kisebbség fejlődése ős lelki meg­elégedettsége nem gyengítheti a nemzeti államot, hanem ellenke­zőleg, az állam fejlődésének és boldogulásának integráns része. ^.Mindezek szép szavak, me­lyekhez azonban a Brassói La­pok azt a záradékot fűzi, «hogy a kisebbségek nem engedhetik át magukat a túlságos optimiz­musnak«. A szavak értéktelen­ségét már ismerjük, a tettek ér­tékét kívánjuk valahára élvezni.« A Szent Gellérthegyi lourdesi barlang. A főváros betiltotta a szent- gellérthegyi lourdesi barlang épitését, amelynek költségeihez adományaival egész ország la­kossága hozzájárult. A Mária- kongregáciők kongresszusa má­jus 23-án akarta felszentelni az űj kegyhelyet, hogy ott százez­rek esedezzenek a bűnös Buda­pestért. A főváros elöljárósága pedig azért szüntette be a bar­lang további épitését, mert túl­lépték az építkezési feltételeket. Ezzel szemben az értesülésünk szerint az az igazság, hogy a dolomit sziklák ölelkező boltivei oly szilárdul állnak, hogy azok­ból robbantással is alig lehetne egy-egy darabot eltávolítani. Az ország katholikus közvéleménye tiltakozik a főváros vezetőségé­nek e rendelkezése ellen. Az építkezés betiltásával országos botrányt provokált Budapest ta­nácsa ! Nem engedhetjük, hogy azoknak a városatyáknak a ter­ve sikerüljön, akik egy második Monte Carlot terveztek oda! Bűnbarlang van elég Budapes­ten, elégedjenek meg vele! És engedjék meg, kogy a katholi- kusok is építhessenek, mert er­ről a célról nem mondunk le soha, ennek meghiúsulnia nem szabad, de nem is lehet! Miskolc, április 17. A Miskolci Napló Írja: Heves­vármegye legutóbbi közigazga­tási ülésén éleshangu támadás hangzott el Borsodvármegye vezetősége ellen. A felszólaló Graefl Jenő, nemzetgyűlési kép­viselő, kifogás tárgyává tette, hogy Hevesvármegye területét a Tisza áradással fenyegeti, amely szinte elháríthatatlannak látszik, mert azoknak a községeknek vődőgátjai, melyeknek karban­tartása Borsodvármegye köte­lessége, olyan rossz állapotban vannak, hogy azt könnyen áttöri a Tisza és ezzel Hevesvármegyének óriási kárt okoz. Okolicsányi Imre alispán a felszólalás kapcsán kijelentette, hogy a bekövetkezhető esetleges szerencsétlenségért Borsodvár- megyét terheli a felelősség, mert ő már egy hónappal ezelőtt sür­gette Borsodvármegyénél a gátak rendbehozatalát. Borsodvárme­gye azonban szokatlan hangon, mondhatni, szinte durván írt vissza. Felemlítette azt is, hogy erről egyébként a földmivelésügyi minisztenek is jelentést tett. A közigazgatási, bizottság ülé­sén elnöklő Isaák Gyula főispán is magáévá tette a felszólaláso­kat ős megígérte, hogy a kor­mánynál eljár Borsodvármegye ellen. Hevesvármegye vesetőinek tá­madása a vármegye népszerű alispánja, Zsóry György ellen megyeszerte élénk visszhangot keltett, mert szinte köztudomású, hogy a vármegye milyen küz­delmet folytat évtizedeken ke­resztül a folyton megújuló ár­vizekkel szemben. A hazamenti községek árvizek alkalmával úgyszólván egyik napról a má­sikra csak önfeláldozó munka árán képesek megmenteni éle­tüket és teljesen magukra van­nak hagyatva, mert a vármegyének nincs meg a gátak rendbehozatalához szük­séges anyagi ereje és a kormány pedig erre a célra ezideig semmit nem áldozott. Hevesvármegye támadására egyébként Zsőry György alispán munkatársunk előtt ma a követ­kező kijelentést tette: — Borsodvármegye átirata mindenesetre erélyes hangú volt, de ezt a hangot maga Heves- vármegye váltotta ki. Heves­vármegye ugyanis, mikor ezek az árvízkérdásek szőbakerültek, anélkül, hogy Boriodvármegyő- vel bármilyen vonatkozásban is tárgyalást kezdtek volna, abból az elvből kiindulva, hogy a borsodmegyei [gátak elszakadás esetén Hevesvármegyét is ve­szélyeztetik, indokoltnak tartot­ták, hogy velünk szemben olyan modorban lépjenek fel, ami két szomszédos vármegye egy­másközti érintkezésében szinte szokatlan. Hevesmegye átiratával egyidő- ben érkezett meg a minisztérium távirati felelősségrevonása is, amely nyilvánvalóvá tette, hogy Hevesvármegye Borsod ellen egészen szokatlanul megtorlási utakat keresett anélkül, hogy meggyőződést szerzett volna arról, hogy jogojult-e eljárása, vagy nem ? Értesülésünk szerint az ügy ezzel még nem zárult le, mert a vármegye legközelebbi közigazgatási bizottsági ülésén erélyes visszautasításra fog ta­lálni Hevesvármegye eljárása. BKss&Baag&ssB£K£S!roi5s»a{ai@a£}8 Ingatlanforgalom Egerben 1926. április 1—15.-ig. Cseh Bertalanné és neje Sza- lontai Katalin nagyegedi szán­tóját és rőtjét(2 katasztrális hold) megvette Tóth Ignác és neje Gál Róza 13 [millió koronáért. Pál Andrásné és tsa Virág utcai pincéjét megvette Tóth Ignác neje Gál Róza 2 millió koroná­ért. Prőnai Endre tihamári kert­jét és pincéjét (86 négyszögöl) megvette Mihály Sándor és neje 14 millió koronáért. Palik István Kertész u. 13. sz. alatti házának s/« részét megvette Bíró Ferenc 45 millió koronáért. Ifj. László Ferenc és neje Pacsirta u. 19. sz. alatti házát (54 négyszögöl) megvetteJHarnáth Jenő 38 millió koronáért. Vas Ferenc Kapás­utcai kertjét (162 négyszögöl) megvette özv. Vas Jánosné Nagy Erzsébet 4 millió koronárt. özv. Jacső Lászlőné Méhi Rózái Nyár utca 10. szám alattti há­zának */4-ed részét megvette Kis László és neje Kopasz Jolán 7 millió 500 ezer koronáért. — özv. Csutoráé Istvánná és társa Deák Ferenc u. 46/a sz. alatti házát megvette Csutoráé László és neje 18 millió koronáért. — Milibák Pál Bethlen u. 28. sz. alatti házát és kertjét megvette Szatmári Béla 60 millió ko­ronáért (238 négyszögöl). — Jaksi Györgynő Ráczhegyen fekvő szántóját (483 négyszög­öl) megvette Bíró Ferencné 3 millió boronáért, Jaksi György- nő ráchegyi szántóját (484 négy­szögöl) megvette Jaksi Ferenc és neje 3 millió koronáért, Jaksi györgynő ráchegyi szántóját (312 négyszögöl) megvette Jaksi Sán­dor és neje 2 millió koronáért. Jaksi Györgynő ráchegyi szán­tóját (312 négyszögöl) megvette Jaksi Ignác és neje 2 millió ko-

Next

/
Thumbnails
Contents