Egri Népújság - napilap, 1926/1

1926-03-27 / 70. szám

2 EGRI NÉPÚJSÁG hatósági jellegre vágyakozik. Jogosnak ismerjük el ezt a kí­vánságot s örülni fogunk, ha e vágy teljesedésbe megy, de úgy érezzük, hogy e jelleg nem te­szi nagyobbá, hanem csak sző­kébb határok közé szorítja vá­rosunkat. Nem lesz nagyobb, nem jut előnyökhöz, hiszen a megye ed­dig Egerért élt, a megye egyet jelentett Egerrel. Kisebb lesz ellenben, mert magára marad s bennünket, kik távolban is Egerért éltünk s a megyei élet által gyakorlatilag is egrieknek tarthattuk magunkat, elzár ma­gától, válaszfalat emel elénk s talán alkalmat az idővel oly tö­rekvés megszületésére, hogy a megyétől elkülönült, a megyére nézve idegenné lett Eger helyett nem lehetne-e másütt összpon­tosítani a megye szívverését. Mert ne feledjék el, hogy van ám vetólytárs, mely szorgalmas munkával csendesen készülődik, s ki tudja, évtizedek múlva mit érhet el? Bozsik Pál nagy éljenzéssel fogadott felolvasása után a Gár­donyi Társaság ülése Breznay Imre rövid, de hangulatos záró beszédével ért véget. ssca Hírek a magyar borpiacról. A Borászati Lapok írja: A múlt héten 200 koronás Malli- gand-fokonkinti árakat ia jelez­tek gyenge termelők részéről, de csupán a nagykereskedelemben. Ez a túlságos árcsökkenés főleg a tavaszi munkálatoknak meg­kezdésekor észlelhető jelenség, amit az idén kétszeresen érez a bortermelő. Az osztrák kereske­delem érdeklődése mintha alább hagyott volna, de reméljük, kezd majd érdeklődni újból. Jobb mi­nőségű borok ára tarlóit, bár a kínálat nagy ezekben is. Árjegy­zéseinkből a következőket adjuk. Jászberényben élénk kínált i mellett közepes kereslet mutat­kozik. Eladatott 150 hl. 11 fokos 3000, 200 hl. 12 fokos 4500 ko­ronáért. Balatonfüreden a kereslet tel­jesen szünetel. Eladatott 150 hl. 11—13 fokos bor 8—9000 koro­náért. Gyöngyösön közepes kínálat és kereslet mellett elkelt 500 hl. 11 fokos 3600 koronáért, 1000 hl. 10 fokost 3000 koronáért adtak el, amíg 100 hl. 12 fokos 4500 és 150 hl. 13 fokos 650 koronáért cserélt gazdát. Szegedfelsőtanyán alig van forgalom még a korcsmároiok részére is. 9—10 fokos bor ára 5—6000 korona, alig prima mi­nőségűért 9—10.000 koronát fi­zetnek. Mindez kicsiben. Tályán 1924-es jőminöségűbor- őrt 7500 koronás kínálat volt a kereskedelem részéről. 1926. március 27. Az Érsekkert látogatása beléptidij ellenében? Különösen hangzik, de tényleg úgy áll a dolog, hogy a mai na­pon tartandó városi közgyűlés tárgysorozatának 3. pontja sze­rint az Érsekkert rendbehozata­lának költségeire látogatási dij megállapítását őhajtják. Ugyanis, mint értesültem, a város úgy tervezi a beléptidíj megállapítását, hogy az éves ál­landó látogatási jegy ára a kö­zéposztály részére 20.000 korona, a szegényebb néposztály részére 10.000 korona, gyermekek részé­re 5000 korona volna személyen­ként. Egyszeri beléptidij 1000 korona. Mint ismeretes, a város nagyon helyesen elhatározta ős a kerté­szeti bizottságot felhatalmazta, hogy a városi parkokat és az Érsekkertet hozassa rendbe. A kertészeti bizottság Csekó Gábor pápai prelátus elnöklete alatt legutóbbi gyűlésén Braun Károly főjegyző, Bayer Henrik városi tanácsos és Radii Károly kép­viselőtestületi tagokból állő há­romtagú bizottságot küldte ki, hogy a folyó évben az évek óta elhanyagolt parkok hiányos ül­tetvényeit és az Érsekkertet ho­zassa rtndbe, lehetőleg a leg­minimálisabb költségekkel. A bizottság helyszíni szemle alapján megállapította a föker- tész jelenlétében a szükséges te­endőket úgy a parkokban, mint az Érsekkertben és megjelölte a kivágandó többnyire elszáradt és hibás fák kivágatását. Kétségtelen, hogy különösen az évek óta elhanyagolt Ér*ek- kert rendbehozatala a legnagyobb takarékosság mellett is pénzbe kerül. Kívánatos is, hogy egy kis virágdísz is élénkítse a ker­tet, hogy ezzel is barátságossá tegyük. A tanács a város anyagi ér­dekeit szem előtt tartva, ezen költség fedezését óhajtotta a lá­togatási díj megállapításával biz­tosítani, teljesen jőhiszsműleg, hogy ezzel a lakosság összessé­ge ne terhe!te*Bék. Magam is így szeretném, hogy az Érsekkertből egy gyönyörű parkot létesíthessünk 4—5 év alatt és nem egy év alatt, mert ez költséges. Magam is nap-nap mellett ellenőrzőm az ott folyó munkálatokat és arra törekszem, hogy sok mindent kevés költ­séggel elkészíthessünk. Hogy azonban ezeket a költ ségeket az Érsekkertet látogató közönséggel fizettessük meg, azt nem gondolhattam ős nem akar­hattam. Ellenkezőleg, ez ellen állást foglalok, mert nem tartom megengedhetőnek, hogy Eger város, mini erkölcsi testület, a város polgárainak érdekeit szol­gáló Érsekkertnek a rendbe­hozatalát, hogy ott a polgárság üdű'ést, pihenést kereshessen és találjon, megfizettesse. Ez ellen azt hiszem, a közön­ség is tiltakozik. Lehetetlen, hogy a mi öreg nyugdíjasaink, pol­gártársaink, asszonyaink ős gyer­mekeink az egészségi szempont­ból is kívánatos üde levegőt az Érsekkertben csak pénzért él­vezhessék. A városnak kötelessége az Éreekkertet rendbe hozni és tisztán tartani. Ha Érsek Fő­pásztorunk, mielőtt az Érsek­kertet a városnak ajándékozta, rendben tarthatta a saját költ­ségén, akkor ez a városnak most többszörösen kötelessége. Tovább megyek. A legköze­lebbi viilanygyári igazgatósági gyűlésen én indítványozni fogom, hogy a két fő sétány és a für­dőtől a vaaútig vezető út villany- világítással láttassák el, hogy a közönség este is látogathassa az Érsekkertet. De kívánatos ez, sőt kötelességünk közbiztonsági éa erkölcsi szempontból is. Ez is pénzbe kerül. Ezt az áldozatot meg kell hozni a város villamos üzeménél is. Hogy a pihenést, üdülést ko­reső polgártársainknak és gyer­mekeinknek az Érsekkertet rendbe hozzuk, ez kötelességünk. Ennek a fedezetét biztosítsuk másként, lehetőleg a városi virágkertőszet- ből, de nem a közönség zsebéből. Fizetünk eleget sok mindenért, da a saját Érsekkertünk levegő­jét, nem vagyunk hajlandóak megfizetni. Ez egyenesen a közönség zaklatása volna. Radii Károly. A nagyrédei gyilkos halálos Ítéletét helybenhagyta a tábla. Két halálra ítélt rab van az egri kir. törvényszék fogházában. Ötvös József és Káli János nagyrédei földmivesek, akik kü­lönben sógorok is, a háborúban orosz hadifogságba kerültek. Ötvö« előbb szabadult a fogság­ból és 1918-ban viszonyt kezdett Káli feleségével. Mikor Káli is visszatért a hadifogságból meg­tudta, felesége hűtlenségét. Öt­vös József és Káli Jánosné, hogy szabaduljanak a férfitől, egyiz- ben kísérletet tettek a megfoj­tására, minthogy pedig az nem sikerült, kicsaUák a szőlőbe, ahol Ötvös József közvetlen közelről lelőtte Káli Jánost. Az egri kir. törvényszék Ötvös Józsefet gyil­SNHH» tíVHntii -SWMM8 feosság címén halálra. Káli János­nál pedig bünréizességért élet- fogytiglani (egyházra Ítélte. A bu­dapesti kir.itélőtábla Kállay-taná- csa szerdán Vargha J. főügyész felszólalása után Káli Jáosnét felhajtásban mondotta ki . bű­nösnek és mindkettőjük bünte­tését helybenhagyta. Az egri kir. törvényszék fog­házában igy most két halálra­ítélt rab várja sorsát: Ötvös Jó­zsef éa a kir. tábla által a To- doazi János fuvarozó meggyil­kolása ügyében nemrég halálra Ítélt Tasi Sándor. ■ -1 -WC», Egerben naponta átlag 200—300 árverés van kitűzve. Szakadatlan munkában a városi becsüsök és városi végrehajtók. — Az iparosok és szőlősgazdák kezében forog legkevesebb pénz. — Különösen a hóstyákon félnek a dobtól. Addig hangoztatták úton-úífélen a többi érméiéit, hogy egyik-másik téren meg is valósult az eszme : Soha ennyi adónem, soha ennyi adósaiig, soha ennyi végrehaj­tás é* árverés nem termeti még ebben az országban, mint az 1926. év első negyedében. A vég­rehajtások és árverések számá­ban Egerben is rekordot ártünk el. Adók, illetékek, munkáspénz- tári járulékok behajtásával kap­csolatban állag 200—300 árverés van kitűzve egy-egy napra Eger­ben. Úgy, hogy azt lehet mon­dani, hogy városunkban ma a legelfogltdíabb ember az öt vá­rosi végrehajtó és az öt becsüs. Az Egri Népújság munkatársa néhány percre betekintett «r bo­nyodalmas gépezetbe, mely Eger­ben az adók és mindenféle ille­tékek behajtását van hivatva in­tézni. Szelíd, jőlelkű emberek ezek a végrehajtók ős nem rossz- akaratból jelennek meg a házak­nál, maguk is tudják, hogy nem szívesen látott vendégek, dehát nekik parancsol a város, a vá­rosnak az állam, az államnak pádig a ránkszakadt magyar sors szomorú kényszerűsége. Az adóvégrehajtásoknál álta­lában tapasztalható az adózók jóakarata is. Aki tud fizetni, az fizet. Éppen azért ott, ahol a jóakarat megvan, csak a nehéz gazdasági viszonyok miatt a le­hetőség hiányzik, bizonyos mél­tányosságot tanúsítanak az adő- behajtő közegek. Aki a kivetett ée behajtásra kerülő adónak leg­alább egy részét kifizeti, az rendszerint haladékot ie kap a

Next

/
Thumbnails
Contents