Egri Népújság - napilap, 1926/1

1926-03-11 / 57. szám

2

EGRI NÉPÚJSÁG

tételétől a forradalom meghiúsulását féltették. Hadik grófnak már 30-án sem katonai, sem rendőri erő nem állott rendelkezésére, hogy a hatalmat kézbe vegye, de azt, mint esküt nem tett dezigoált miniszterelnöknek az alkotmány szerint nem is lett volna joga tennie. Mikor Hadik és Lukachich jelentéséből a forradalom éjjelén értesült a király az itteni állapotokról, közölte Hadik gróffal, hogy Károlyi Mihályt óhajtja miniszterelnökké kinevezni. Ezzel Hadik János gróf megbízatása tárgytalanná vált s minden további szerepe megszűnt. Vázsonyi most utólag, amidőn már feledésbe mentek félig-meddig ezek a mozzanatok, azzal a szemrehányással áll elő, hogy Hadik János gróf elhárította az ő figyelmeztetéseit, amelyekkel a forradalom letaposását, a forradalmi jelszavakkal elhódított elemek legázolását ajánl- gatta.

Hadik János gróf erélyesen visszautasította a neki szánt ilyen szerepet, mert céltudatos kormányprogrammjától, a társadalom széles rétegeinek és kiváltkép a munkásságnak meggyőzésétől, az ország és a gazdasági élet érdekében helyesen irányított evolúciótól, egy egészséges szociálpolitikától remélte a forradalmi felforgatás ős ország- rombolás megelőzését, amelynek provokálásával lehetett volna katasztrófát előidézni, de nem a forradalmat elfojtani. ;Hadik gróf minden törekvése arra irányult, hogy a munkásságot, amelynek nagyobb része csak a bolsevista elemek agitáciőja által sodródott a forradalomba, elválassza a rombolásra kész elemektől, amelyekkel szemben igenis az állam egész hatalmi szigorával kiván elbánni.

Hadik János gróf erős szociális érzékkel átitatott kormány- programja rendet teremtett volna b abban az időben egyedül volt alkalmas a társadalmi egyensúly és a békés munkálkodás helyreállítására a katasztrofális felforgatás elkerülésére.

Hadik János gróf azt mondja, hogy ha sikerült volna Budapesten preventív intézkedésekkel a forradalmat elkerülni, akkor sor kerülhetett volna arra, hogy a harctérről hazatérő csapatokat az ország határán azzal fogadjuk, hogy elvárjuk tőlük mint a világ első katonáitól, akik csak dicsőséget ősbeciületet szereztek^ magyar népnek, hogy — kizárva a háború folytatásának gondolatát — az ország határait, családjuk tűzhelyét megvédjék az ellenségtől és megakadályozzák, hogy egy idegen katona is magyar földre tehesse a lábát.

Meg vagyok győződve, — folytatja Hadik, — hogy minden becsületes magyar katona a háborúban tanúsított bátorságát és hősiességét felfokozva védte volna hazája határait. Ha ez a tervem megvalósulhatott volna, egészen bizonyos, hogy az ország integritásának kérdése ma másképen állana. Minderre azonban sajnos nem kerüit a sor: katonáink elszéledtek és fájdalmasan kellett tapasztalniok, hogy őket, akik minden pillanatban készek voltak hazájukért a harctéren életüket feláldozni, a forradalmi közvélemény a magyar nemzet szégyenére megbecsülés és elismerés helyett a legdurvább megaláztatásokban részesítve, lealázó gúnnyal fogadta.

Ma már tisztán látjuk, hogy ki mérlegelte helyes Ítélőképességgel az akkori államférfiul feladatokat. Hadik János gróf helyesen cselekedett, hogy emlékünkbe idézte teljes nyíltsággal az akkori napok tanulsáEger, 1926. március 10.

A Gárdonyi-kúria kertjében pipázgatő nyugalommal jár-kel a március. Az összoszáradt gyepágyakon kérges rögak jelzik, hogy itt virágokat bontott nyiladéra az 1925-ös kikelet. Ez még február lába-nyoma. De már harsan a földben a csira; harsan a zöldülés. Apró, kiváncsi fűszálak leskelődnek a harsast alól. A bokrok rügyei bíborban, sárgában pattognak és köszöntik a kertészkedő márciust :

— Adjon Isten. Adjon Isten.

Az ezüstfenyők aranytoboza februártól búcsúzik, a hamvas uj hajtások március felé bólogatnak. A Gárdonyi-suriában találkozott a tavasz a téllel. Mert itt uj tavasz lesz, tulipános, nár- ci*zos, mig benn a csöndes kúriában decemberi hőhuliás temeti be Gárdonyi Géza beteg édesanyjának 86-ik évét.

— így lett iró az én fiam.

Gyakori vendége vagyok a nagyasszonynak. Mint jőiemerős, vagy talán több ennél, abban a kitüntetésben részesülök, hogy a nagyasszony a szentélyben fogad, — a konyhában. Mert nagyon jó gazdaeszony hirében áll a a háztartására a legbüszkébb. Ilyenkor a takarőktüzhely mellett üldögélünk. A nagy piros- szövetes karosszékből irányítja a főzést; az étel savát-borsát senki sem tudja úgy megadni,

mint ő. Közben beszélgetünk. Néha tisztségem is akad; megrakom a tűzhelyet, vagy kezembe adja a kést a fenőkővel, hogy fenjem meg »de jő élesre, hogy fogjon*.

— Kevesen tudják — beszéli a nagyasszony —, hogy hogyan lett a fiam iró. Ha Budapesten maradunk ás nekem nincs házam és szólóm Győrökben, ma nincs Gárdonyi Géza. Azt tudja, hogy a Pokol-körképre, smely- nek ő volt az igazgatója ráfizt- tett. Belebukott. »No édesanyám — mondja Gáza — elviszik inég a duonyáját is, ha nem megyünk el innen. Valami csöndes helyet kell választanunk, ahol a gyerekek is tanulhatnak, meg én is irhatok. Mert könyvet akarok Írni. Ebben a pesti lármában nem lehet.» A milleniumi kiállításkor volt ez. Még abban az ővbén bejött Egerbe és kiválasztotta ezt a házat. Rozoga, lakhatatlan viskó volt. Amikor megláttam, összecsaptam a kezemet. No én ezt meg nem veszem.

— De Géza megint csak avval ijesztett, hogy elviszik adunnyá- mat, még a törülköző kendőt is. Da már a dunnyámat nem adom, mérgelődtem. Eladtam hát a györöki házamat, szőlőmet és megvettem ezt a viskót. Föl is építtettem, úgy hogy pár hónap múlva Géza már beköltözhetett, megpihenhetett. Mert sokat költözködtünk : a Dembinszki-utcá1926. március 11.

ból a Jőzsef-körútra; a József- körűtról a Sziv-utcába ; a Szív- utcából a Felső-Erdősorra. Danán jöttünk Egerbe. Először a dolgozószobáját építettük fői; a mai lakóházat akkor, amikor a költségeket kihevertük. Négyszáz pengőm volt a takarékban és még 700-at kellett fölvennünk az alapítványból. így lett az én fiam iró. így tudott megszabadulni a pesti lármából.

Az első ezres.

— Az első regénye a »Kékszemű Dávidkáné« volt, ezután irta «Az én falum«-at, majd az »Egri Csillagok« következett. Jól emlékszem rá. Akkor örvendeztetett meg az első eseressel. Három ezerest kapott érte. S egy ezerest azért adott, hogy örüljek! Hogy ő mennyit keres ! Látja, ilyen vo’t az én fiam. Ebéd közben mindig elmesélte, mit ir. Megkérdezte, hogy »Tat- szik-e édesanyám ?< »Már hogyne tetszene édesfiam, amikor te irt&d.» Da nem is tudnék a munkái közül válogatni. Mind szép. Bár a színdarabjai közül mégis a »Bor» tetszik legjobban. A Borból vette meg Schöpflintől a Savót, 10,000 forintért. Akkor mondta a szóló gazdájának, hogy »No, Schöpfiin úr, a Savóért adok Bort.«

De már gyerek korában Írogatott. Negyedik gimnáziumba járt, amikor egy Írását elvitte valamelyik pesti lapba. Azt mondta, hogy a bátyja küldi. A szerkesztők megdicsérték az írását. »Mondd meg a bátyádnak, hogy írjon máskor is.«

A legjobb fiú.

— A világon nem teremtett jobbat az Isten az én iró fiamnál. Az nem jött haza a városból soha, hogy valamit ne hozott volna; datolyával, vagy cukorral lepett meg, mint a kisgyereket. . . De még a konyhára is gondolt, ha újság volt ez vagy az, ő már hozta; különösen a halat szerette. Mindenkihez jó volt, a testvéreivel sohasem veszekedett. Mindent rájuk hagyott.

Gárdonyi es a nők.

— így éldegéltünk Egerben. Dehogy is akart újra megnősülni.

— Mégis mi lehetett az oka a válásnak ? — érdeklődöm.

— Préda volt az asszony. Emiatt koccantak össze. Az asszony egy szép napon elhagyta fiamat a kocődás után. ő meg mindent fölpakolt és utána küldte Győrbe. Azután már vissza jött volna, de a fiam hallani sem akart felőle. Hm. A nők. Duhogy is akart házasodni. Isten ments ! Pedig hogy szerették a nők ! Mennyi levél jött ide ! Da mennyi levél! Asszonyok, lányok ostromolták, még Egerből is. Ö csak mosolygott rajta

gait. A franküggyel országron- tást folytatók lelkiismeretlen táborának tudatos ferdítései leg- elaösorban Hadik János grófot szeretnék diszkreditálni azok közül, akik e szélsőséges politikai harcnak káros következmé nyeire felhívták a közvélemény figyelmét. Ez érthető is, mert H-dik János gróf szenvedélymentes, a történelmi okozatokat megvilágító nyilatkozata véglegesen a kellő értékére szállította le Vázsonyi bostzuőrzetből fakadt argumentumait. Egyideig csak megy meghamisítani a tényeket, elferdíteni a valóságot, de az ország becsületes és józanul gondolkodó társadalma csakhamar megvetéssel fordul ol azoktól, akik szenvedélyük által elvakitva maguk játsszák el a jogukat, hogy vádjaiknak és erkölcebiráskodásubnsk hitelét elismerjék, Vázsonyi Vilmost a nemzetnek ez az ítélete már el is érte. M. S

Gárdonyi Géza édesanyja 86 éves.

Találkozott a tavasz a téllel a Gárdonyi-kúriában. — Hogyan lett író Gárdonyi ? — A legjobb fiú és a legjobb édesanya — Gárdonyi ebédközben meséigette a nagyasszonynak készülő alkotásait. — „Tetszik-e, édesanyám ?“ —- „Már hogyne tetszene, édes fiam, amikor te írtad.“ — Beteg a nagyasszony. — »Temessenek a fiam mellé. Ez az én testamentumom.«