Egri Népújság - napilap, 1926/1

1926-03-10 / 56. szám

2 SORI NÉPÚJSÁG 1926. március 10. jHe vesvármegye állapota az elmúlt hónapban. Eger, 1926. március 9. Hevesvármegye közigazgatási bizottsága ma délelőtt a vár­megyeház kistermében Okolitsd- nyi Imre alispán elnöklete alatt ülést tartott, melyen Babocsay Sándor napirend előtti felszóla­lásban fejezte ki a közigazga­tási bizottság sajnálkozását a szeretett főispán betegsége fö­lött, illetve örömét a sikerült operáció ás gyors gyógyulás miatt. Hevesi Gusztáv vármegyei fő­jegyző ezután felolvasta az el­múlt hőről szóló alispáni jelen­tést, mely többek között igy hangzik: A főispán betegsége. »Vármegyénk köztiszteletben és szeretetben állő főispánja egy hét óta betegen fekszik. A folyó hő l-ről 2-ára virradó éjszakán rosszullét lepte meg, mely oly súlyos természetű volt, hogy rajta azonnali műtétet kellett végrehajtani. Hála Istennek, a műtét kitünően sikerült, minek következtében Öméltósága álla­pota fokről-fokra örvendetesen javul annyira, hogy betegünk rövid időn belül gyógyultan fogja elhagyni az Irgalmasok egri kórházát és ez jórészben az ottani szakszerű és gondos ápolásnak köszönhető. Közigazgatási és közrendészeti szempontból említést érdemlő események nem merültek fel. Vármegyénkben a közállapot, főként politikai szempontból, ki­elégítőnek mondható és a frank-üggyel kapcsolatban sem merültek fel olyan mozgal­mak, melyek a politikai helyze­tet kedvezőtlenül befolyásolták volna. Ezzel kapcsolatban beje­lentem, hogy gróf Bethlen 1st ván miniszterelnök űr a közigaz­gatási és törvényhatósági bi­zottságok részéről hozzá intézett bizalmi és üdvözlő nyilatkoza­tokra köszönetét nyilvánította. Hivatalvizsgálatok. Bejelentem, hogy Gyöngyös városban, Boaony és Karáesond községekben hivatali vizsgála­tokat tartottam. Karácsond köz­ségben rendellenescéget nem ta­pasztaltam, sőt ki kell jelente­nem, hogy az ottani vezető jegy­ző hivatásának magaslatán áll és a fennforgó nehéz viszonyok mellett is hivatali teendőit jól látja el. Ellenben a bodonyi községi jegyzőt az ott tapasztalt sza­bálytalan és rendellenes álla­potokra való tekintettel, kényte­len voltam állásától felfüggesz­teni. Gyöngyös városban, bár a vizsgálatot megfelelő mun­kaerővel hat napon át folytat­tam, máig sem votam képes be­fejezni, mivel úgy közigazgatási, mint gazdasági és pénzügyi szempontból oly rendkívüli nagy anyag képezi a vizsgálat tár­gyát, hogy annak érdemleges és eredményes befejezése érdeké­ben még előreláthatólag több napra lesz szükségem. A hatvani járási főszolgabíró jelentése szerint a hasznoshutai tífusz megbete­gedések folytán felmerült kedvezőtlen közegészségyügyi állapotok ja­vulófélben vannak és magam is bízom abban, hogy a jő, meleg tavaszi időjárás hatása sok te­kintetben segítségünkre lesz. A kényszerfelszámolás alatt álló Hevesmegyei Hitelbank ügyében a rendezéssel kapcso­latos fontos tárgyalások vannak folyamatban, melyek a hitelezők, köztük a vármegye érdekeinek megvédését célozzák s melyek­nek menetét és eredményét, vár­megyénk érdeke szempontjából állandóan figyelemmel kisérem. Eger város ufcii az éjféli órákban álmosak, néptelsnek. Csak egy-két elszánt ember igyekszik kifelé a vasútállomásra. Ezeket nagyon fontos ügyekben kergeti a fárasztó éjszakai vo­natra az élet. Mert Egerből ilyenkor csak az utazik, akinek okvotltn és igen igen muszáj. Kinn a vasutállomson, — mely primitív kicsinységével, büffő nélkül, hírlapárusító pavilion nélkül, városi állomáshoz illő minden borendezés nélkül, szinte cáfolni igyekszik Eger tagadha­tatlan fejlődését, — a harmadik osztályú váróteremben ma szo­katlanul, sőt meglepően nagy az utasok száma. 21 — 25 év kö­zötti, sápadt arcú, csillogó szs- mű parasztlegények tolonganak a kijárat felé. Egy sereg leány vagy fiatalasszony is van kö­zöttük. A férfiaknál nagy, erős kofferek, a menyecskék és lá­nyok zokognak. Mintha messzi útra, háborúba, veszedelmekbe indulnának a legények. Egyik pelyhes állú fiú, a vá­róterem sarkában, cukorral, na­ranccsal kinálgaíja és vigasztalja a mellette síró, rózsaszín ruhás falusi leányt. A vigasztalásból néhány sző megüti a fülemet. Megszólítom a bőrkabátos, sport­Jelentem továbbá, hogy gróf Keglevich Gyula bizottsági tag urnák legutóbbi ülésünkön tör­tént azon felszólalása folytán, hogy a pétervásárai járás közbiztonsági érdekeinek megóvása, különösen pedig a határmenti csempészet megakadályozása ér­dekében a határhoz közelfekvő községek telefonállomásokkal láttasanak el, a kellő intézkedé­seket azonnal megtettem, ameny- nyiben a helyzet és a tényállás ismertetése mellett az illetékes miniszter úrhoz előterjesztést tettem, az óhajtott feleletet azon­ban még nem kaptam meg. A szőlősgazdák adófizetési kedvezménye. Végül a m. kir. pőazügyigaz- gatőság közölte, hogy a köz­igazgatási bizottság részéről tör­tént felterjesztés folyán a m. kir. pénzügyminisztérium felhatal­mazta a pénzügyigszgstőságot, hogy a szőlősgazdák kedvezőt len helyzete folytán mindazon adózók, akik kizárólag szőlőik jövedelméből élnek, köztartozá­saik befizetésére a folyó óv már­cius végéig halasztást engedé­lyezhessen«. harisnyáé, hosszú szérű sárga cipŐB legényt. Megmondja a ne­vét is. Ha jól emlékszem, Holló János. 21 éves. A kis színes ru­hás pityergő leányt rosszul néz­tem leánynak. Mert ő az elmúlt ősz óta Holló János 21 éves kisgazdának a felesege. Beköt­őére valók. A menyecske most tölti be 16. életévéi. Hogyne sírna szegény, mikor még csak félesztendős házasok és az ura máris itthagyja. Hosszú, nagyon hosszú idórs. Hát hová indúl ez a sok főld- mivee fiatalember ? Holló János erre a kérdésre azt feleli, hogy Amerikába. De lelkem, mondom neki, az egész Magyarországról sem engednek be ennyi embert az Egyesült Államok. Megtudom ezután, hogy ók nem is az Egyesült Álla­mokba mennek, hanem Kana­dába. Kanada, Winnipeg, ez az utazá­suk végcélja. Bekölce községből egymagá­ból tizenheten indulnak a nagy útra. Bélapátfalváról, Eger- csehiből, Mikófalváról és más felvidéki községekből valók a többiek, akik az egri állomáson most búcsút vesznek síró fiatal asszonyaiktól és zsebükben az utolsó és nehezen összeszedett húszmillió magyar koronával felülnek a füzesabonyi viciná­lisra és a sötét éjszakában, a vonat kemény padjain álmodoz­nak az itthagyott asszonyról, gyermekről, új sorsról, új hazá­ról, sok pénzről, boldogságról... Holló János, az én párperces ismerősöm, a beszállás előtt szinte mentegetődzve mondott*, hogy ssereti ezt a hazát, szereti a fajtáját, de itthon már nem tud­nak megélni. Ott kinn ezer al­kalom van nagy keresetre, meg­gazdagodásra, Lehet, hogy öt­hat áv múlva visszajön ős a megspórolt dollárokon házat és földet vehet családjának. A vonat elindult és a homá­lyos éjszaka sírt, mint az árván maradt fiatalasszonyok. Valahol messze füttyentett a vonat és mintha mélyet, fájót dobbant volna a magyar föld szíve. Azé a magyar földé, melyet napról- napra többen hagynak el dolgos, munkás fiai . . . Holló Jánost és 50-60 társát mégsem tudtam elitélni. Ha Ő szereti a hazáját, szereti a faj­táját, én is csak szeretni tudom őket. Az ő szemükben még a kincsek földje Kanada, álmok és reménysk városa Winnipeg, ahol pedig a valóságban fehér rabszolgák fájdalmas sorsa vá­rakozik reájuk. Holló Jánosék mégis mennek és hisznek, re­mélnek a szerencsében. Erről az útról már nem lehetne lebe­szélni őket úgysem. Mert íz igaz, hogyitthoa igen kevés a munka és igen sovány a megélhetés. Azon gondolkozom, hogy ki feg nagyobbat csalódni: Hollő Jánofék-e az ö Kanadájukban, Winnipegükben, vagy mi, tétle­nül várakozó, sopánkodó ma­gyarok Genfben, a keleti Locar- nóban, melytói éppen azt vár­juk, hogy ne kelljen kivándo­rolnak innen a Holló Jánosok­nak. Aztán még valami jut eszem­be : Szeretném megkérdezni a legkiválóbb egri pénzembert, hogy ha ez a hatvan kivándor­ló ‘összeadná az ő hatvanszor húszmillió korona készpénzét, lehetne e azon alapítani olyan hasznos ipari vállalatot, melyben ez a hatvan elszánt magyar leg­alább annyi boldogságot talál­hatna, mint a kanadai vadme­zők feltörésében. (k. a.) Cáfolat. Budapest, március 9. A Ma­gyar Sajtóügynökség jelenti: A sajtóban lanszirozott az a hí­resztelés, hogy a Bethlen-kor- mány önmaga fogja kérni vád alá helyezését, koholmány. Az éjféli vonatnál, Kanadába vándorló he­vesi magyarok között, az egri állomáson... 50—60 fiatal földmíves indúl egyszerre «fehér rabszolgának.» — Bekölcéröl 17-sn mentek tegnap este a kanadai Winnipegbe. — A kivándorló férj 21 éves, itthon hagyott ifjú felesége 16 éves. — Könnyező fiatalasszonyokat, zokogó gyermekeket hagytak itthon a kivándorlók. Alispáni jelentés,

Next

/
Thumbnails
Contents