Egri Népújság - napilap, 1926/1
1926-03-04 / 51. szám
Ara 2000, vasárnap 3000 korona. Eger, 1926. március 4. csütörtök XLII1 évf. 51 sa Előfizetési di] postai sz&llitással t agg bóra 40.000 K, neggedévre 120.000 K. POLITIKAI MÄPILÄP. Főszerkesztő: Dr. Óriás Nándor. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefonszám: 11. Páneurópa. ni. Kétségtelen, hogy nálunk Magyarországon is sok és meggyőződéséé hive van a középeurőpai államok gazdasági együttműködésének, hivatalos és nem hivatalos tinyezők között, habár a gazdasági együttműködésnek valamilyen, a szuverénitást s a nemzeti önérzetet nem sértő módon való megszervezésén túl semmiféle politikai együttműködésre nem gondolnak. Nem hivatalos tényezőknek állásfoglalása ehelyütt nem érdekel bennünket, mert hozzá lehetünk szokva, hogy nálunk minden idegenben felvetődött eszmének azonnal akadnak követői. Annál inkább érdekelhet a hivatalos tényezők véleménye, felfogása, sőt talán már leazegazett álláspontja. A folyó szanálási aboiő során ugyanis felelős kormányzati tényezőinknek eminens törekvései közé tartozik az, hogy a Magyarországot hermetikusan körülvevő gazdasági elzárkőzott- ság acőlabroncsait a belénk vethető bizelom erejével lepaítint- hassa, friss levegőt fojtogató légkörünkbe, friss vért petyhüdt vérkeringésünkbe a genfi tanácskozások zöld asztala mellől beszivattyúzhasson. Azonban ez a genfi Canosea-járás, mely gazdasági téren minisztereink negyedévenként megismétlődő delegációja nyomán letagadhatat- lanul újabb és újabb könnyítéseket von maga után, továbbá a még oly jóindulatú és nobilis gondolkodású pénzügyi főbiztosnak alkotmányunk szellemével és függetlenségi törekvéseinkkel össze nem egyeztethető jelenléte erősen lűgoző hatással lehet a Trianon által gűzsbakötött nemzeti önérzetre. Attól kell félnünk, hogy a Soylla és Charyb- dia között vergődő kormányzat gazdasági előnyök kiharcolása ellenében elfelejtkezik a magyar szív és lélek mélyén folyó hősi küzdelmekről, az ezeréves határok flt&ni szent vágyakozás ápolásáról. Ennek a veszélynek gyorsan suhanó árnya kísértett a miniszterelnök legutóbbi genfi utazása alkalmával is. Kormányzatunk ugyanis már a múlt év tavaszán kezdett azzal a tervvel konkrétabb formában foglalkozni, hogy az állami hivatali, építési, forgalmi stb. anyagszükségletek kielégítése végett állami anyag- beszerző központot állít fel, tehát a legális msgyar kereskedelem kikapcsolásával központilag állami szerv útján akarja anyagbeszerzéseit lebonyolítani. Annak idején, amikor ez az eszme talán a kivántaál kissé korábban kipattant, érdekképviseleteink nagy része, különösen azok, melyeknek tagjai az u. d. kis-exisz- tsnoiák sorából kerülnek ki, fal- zúduló méhrajként tiltakoztak e szörnyű terv ellen s megokolt felterjesztésekben óva intették a kormányt ilyen kísérletezéstől. A terv látszólag elaludt, azonban a felzúdulás dacára ismét felbukkant — GenfbeD. Homályos hivatalos híradás jelent meg arról, hogy tárgyaltak ugyan anyagbeszerző központról, de ez nem jelentene egyebet, mint az állami alapoknak (bizonyára a Népszövetség kívánta módon való) célszerűbb kezelését és felhasználását. Semmivel sem többet. Tehát ebből csak következtetni lehet arra, hogy a külföldi nagytőke bevonására még nem gondolnak, de félni igenis lehet tőle. Nekünk, magyaroknak, ez a titokzatos készülődés elevenünkbe vág. A trianoni diktátumot kényszerből elfogadtuk, de további béklyók felvételére, még ha aranyból lennének is, nem vagyunk hajlandók. Már pedig ilyesféle koncepciók keresztülvitele, mely nagyon kedves lehet a Népszövetség palástja mögé buvó nagytőkéseknek s egyéb titkos érdekképviseleteknek, mert egy lánc-szemnek a bekapcsolódását jelenti a világot körül ölelni akaró szervezetükbe, ránk nézve önállóságunk végét jelentheti. A politikai függésből egy hősi elhatározással, fegyverrel ki lehat még szabadulni, de gazdasági függésből csak spártai önfegyelmezéesel, legkedvesebb dolgainkról való lemondással s végtelen áldozatkészséggel lehet kibontakozni. Ez pedig nem a mi kenyerünk. Mi ezer esztendőn keresztül, fegyverrel a kézben, őrbástyái voltunk azoknak a nemzeteknek, amelyek most fojtogatnak bennünket idegensé- günkért, rokontalanságunkért s a miattuk való hátrább maradottságunkért. Tömérdek harcunk mellatt mi elszegényedtünk, Ők meggazdagodtak s szomorú iróniája a végzetnek, hogy gazdagságukat most a mi leigázásunkra kívánják fordítani. Ha önként tesszük kezünket a gúzsba, megérdemeljük sorsunkat. Azonban a közvélemény nevében erre az orvtámadásra, erre a bekerítésre is ezt mondjuk: Nem, nem, soha! Mi Páneurőpát ilyen értelemben nem akarhatjuk, nem kuli sem testünknek, sem lelkűnknek. Hogy hogyan képzeljük el a lélekben és szellemerkölcsi kultúrában egyesült Páneurőpát, arröl legközelebbi cikkünkben szólunk. Dr. Urbán Gusztáv. Pallavicini György örgróf a sajtóban is megismételte vádjait a miniszterelnök és a kormány ellen. A nemzetgyűlés tegnapi ülésén Pallavicini György őrgrőf súlyos mulasztásokkal vádolta a kormányt a frankhamisítás ügyében és követelte a miniszter- elnök lemondását. Pallavicini György őrgrőf beszédében azt is kijelentette, hogy vádjait a nemzetgyűlésen kívül is hajlandó megismételni. Budapest, MTI. március 3. Pallavicini György őrgrőf ma délben a sajtóban újabb kijelentéseket tett és megismételte a parlamentben előadott vádjait. Az őrgrőf felhívta a miniszter- elnököt, hogy indítson ellene rágalmazási sajtópert. Mielőtt Pallavicini ezt a lépést megtette volna, tanácskozásokat folytatott Andrássy Gyula gróffal, Apponyi Albert gróffal, Vdxsonyi Vilmossal, Rakovszky Istvánnal és Friedrich Istvánnal, és lépéseket tett az irányban is, hogy Vdzsonyi Vilmos vállalja el a védelmét. A miniszterelnök elutazott Genfbe. Budapest, március 3. (MTI.) Bethlen István gróf miniszterelnök szerdán reggel 7 órakor a Keletipályaudvarról Genfbe utazott. A njagyar bor-export súlyos problémája. A Hitel c. közgazdasági lap* bői vesszük az alábbi cikket: A magyar-osztrák tárgyalások sikeres befejezése akuttá tette a magyar bor-export súlyos problémájának rendezését. A helyzet ugyanis az, hogy azelőtt jelen- bevitelt biztosító bor-exportunk leromlott, ami nem is cioda, hissen Magyarországnak először négy hatalmas konkurenciát kellett s kell legyőzni, a spanyol-,olasz-, francia-, esetleg még a görög bor versenyét. Amíg a versenyzők vám szerint egyenlő bánásmódban részesültek, addig mindig kelendő volt a magyar bor. Da a háború óta lemaradtunk a versenyből, elvesztettük legértékesebb piacainkat, amennyiben a magyar borral azonos fokú (10—l2“-os) kon- kurrens borok 100%-al olcsóbbak a magyar boroknál s szállításuknál nem sokkal változik a fuvar- dijtétel, ha akár Triesztbe vagy Skandinávia felé megy a bor. A magyar bor termelése s értékesítése sokkal több kiadással jár, mint minden más állam bortermelése s exportja, amit gazdasági helyzetünk, a súlyos szeszadó s egyéb adók, (a szeszadó literenként 2380 K, akár a fővárosba megy a bor, akár Németországba), csak igazolnak, hozzávéve az óriási fuvarköltségeket. Azért Magyarország csak a környező államokba exportálhat sikeresen, mert igy tudja csak ellensúlyozni a kon- kurrens borirak paritását. Mert a magyar bor csak Passauig képes versenyre, azontúl a spanyol bor, esetleg bor-^IoVCi\\)-hamisitványok. Németország szintén spanyol borral operál, Lengyelország is már a francia borok piaca, mert mi nem bírjuk a drágán termelt borunkkal a magas
