Egri Népújság - napilap, 1926/1
1926-02-24 / 44. szám
1926. február 24 EGRI NÉPÚJSÁG Ha tetszik, megmutatom a könyveket is. Ezt csak udvariasságból mondja. Tudja, hogy nem nézem meg a — könyveket. S talán nincs ia több egynél, de ez így, többes- számban hivataloa azinezetű és pompájú. Van benne valami a nagyszerűségekből és az irodai áhítatból, amelyet ’az érez, akinek csak egy könyve hever a fiókban. Nem. Nem nőzsm meg a könyveket. Elbúcsúztam Szemánnétól és Bornsteinné cselédelhelyező- jőt kerestem föl a Jókai Mór- utcában. Ez a cselédelhelyező is intézet. Előkelő szomszédja egy manikür-szalőnnak. Évekkel ezelőtt megfordúltam a komor cslla- szerűen hideg helyiségben. Born- steinnő akkor is kövér volt; akkor is fekete ruhában járt; fekete kendővel kötötte be a fejét; és most sem ránoosabb az arca, mint akkor. Bornsteinné nem változott. Beléptem. A szűk intézet egyetlen, hosszú falőcáján kilenc kopott anyóka ült, összekuporodva, szót- lanúl, mint a rabok a fogház- igazgató szobája előtt, akik motozásra várnak. És várják a láncot, a börtönt. Úgy gunnyasz- tottafe, mint a viharokban össxe- tört hollók. Kezükön a vénség lánca csörgött, s ezek a láncok súlyosak, megkötik a kenyérkereső kezet. A vállukon 50—60— 65 év terhe; a szemükben a közöny és az élet fáradsága. E szemek már nem kérdeznek, de nem is válaszolnak, ók mindnyájan egyformák. Három cselédlány álldogál a szögletben. Nem beszélnek. De miről is beszéljenek ? Ami mondani valójuk volt, már elmondották, amióta a helyszerzőhöz járnak. Hallgatásba süppedve így morzsolják le az órákat, a napokat. Csodálatos türelem. — Az ajtónál beteges szinú szőke fiatalasszony húzódik meg. Fanyar és egykedvű ; a szemében a lomha, szürke tavak semmitmondó hallgatása: a nyomor. Tizenhármán vannak akik így összetalálkoztak a kenyér utáni hajszában. Tizenhármán, mint a szerencsétlenség. Borsteinné nyugodtan sütkérezik a kályha mellett. Csak ő beszélt, küzködve az asztmával, rekedten, a fulladásig. Megigazítja a kendőt a fején és mosolyog. Furcsa ez a mosoly és idegen, a régi világból való, amikor még Borsteinné cupringer volt és tíz krajcárt kapott egy-egy cselédért. — Hm, — kezdi — a Born- steinné legboldogabb volt oup- ringer korában. A tiz krajcárokból urasan élt és akár tetszik hinni, akár nem, hatezáz pengője volt a cupringernek a takarékban. Hatszáz ezüst pengő. A cselédelhelyezés ,ma nem üzlet. Hisz tetszik látni. Itt ülnek szegények napszámra. És jobb anyag nem akad. A jobb lányok félnek Egertől. Két helyre tudnék szakácsnőt vinni, ha kapnék. Vidékre. Dshát a baka, a baka ... És itt a baj. A falusi szakácsnő bakás ; az öreg asz- szony meg seholse kell. Hát lehet így élni ? amikor nap-nap után nincs kereset ? Hej — sóhajt — a cupringerség aranybánya volt békében. Nem lesz már én nekem, tessék elhinni, hatszáz ezüst pengőm. A hetven- kettedikettaposom . . .Nemélek már én sokáig. S ő is elhallgatott. A csönd letelepedett az intézetben, mint a cupringerség alkonya és árnyékba vont minden arcot, sötétebbé és kopottabbá tette a ruhákat és görnyedtebbé az öreg cselédeket, mígnem föltárúlt az ajtó Eger, 1926. február 23. Napok óta az egész város beszél azokról a visszaélésekről, amelyek az egri Kerületi Mun- kdsbiztositó Pénztár kebelében nemrég napfényre kerültek. Az eset bűnügyi részével ezúttal még nem foglalkozunk, mert azok a fórumok, melyektől felvilágosítást kaphattunk volna a közönséget joggal érdeklő eseményekről, meglehetősen elzárkóznak a nyilvánosság képviselői előtt és bizonyos titokzatos- sággal kezelik ezt a dolgot. A kiszivárgott hírek szerint annyi bizonyosnak mondható, hogy a Munkásbiztositó közegei által beszedett összegből mintegy 60—80 millió korona nem került be a pénztárba és két alkalmazott emiatt már a kir. ügyészség foglya. Az egri közvéleményt Kzonban most már nemcsak ez a részletkérdés érdekli. A bűnügyet elintézi a bíróság, ebben nyugodt mindenki. Eger közvéleménye, az iparosság, a vállalatok és mindazok, akiknek valami közük van az egri Munkásbiztositó Pénztárhoz, általános rendezést kívánnak ennél az intézménynél. A népjóléti és munkaügyi m. kir. minisztérium megbízása folytán lakács Béla számvevőségi tanácsos és dr. Gál Gyula miniszteri s. titkár a múlt hét szerdájától egészen tegnap estig Egerben tartózkodtak. A minisztériumi kiküldöttek tüzetes vizsgálatot tartottak az egri Mun- kásbiztosítő Pénztár ügykezelésében, könyveiben stb. A tegnap befejezett vizsgálat eredményét még nincB módunkban ismerni. A és beinalt az utca világossága egy kék szvetteres barna lánnyal. — Nacciága lettem — kiáltott jókedvűen. — No, ki gyón el hozzám cselédnek ? Trafikot vásárolunk a naccságával — magyarázta és pipacsként virított a cselédelhelyezőben. — Tudok egy jő naccságát. Te, — kiabált tréfásan a szögletben álldogáló parasztlányhoz — hétfűn mán helybe is állhaco. — Igazán ? — csodálkozott örvendezve az erős-csontos cseléd. — Hétfűn ? — Hőtfűn. A cseléd boldogan fölsőhajtott és fölsőhajtott a kilenc öregasz- szony is. Mintha kiszáradt csuklójukon megcsördültek volna sz élet láncai. Összesimultak a deszkapadon, keserű megbékéléssel, mint akik örökké rabok maradnak. Jakab József. miniszteri küldöttek, kik az egész ügy- és vagyon-kezelésről jegyzőkönyvet vettek fel, tegnap este Egerből visszautaztak a fővárosba, Arról, hogy talfiltak-e hibát, szabályellenességet, senkinek sem nyilatkoztak. Ma délelőtt mégis az a hír terjedt el a városban, hogy az egri kerületi Munkásbiztositó személyzetében nagy változások lesznek és állítólag maga az igazgató is távozni fog az intézet éléről. Annyi bizonyos, hogy a bűnügyi útra terelt visszaélésektől eltekintve is, az egri iparosok és munkaadók körében nem túlságos népszerűségnek örvendett az egri kerületi Munkásbiztositó. Általános a panasz az ellen a modor ellen, mely itt a hivatal- főnök részéről a felekkel szemben megnyilatkozott. Az iparosok részéről, sőt magának az egri Ipartestületnek részéről is, mozgalom indűlt meg, hogy az eset kapcsán az összes eddigi panaszokat megvizsgálják és az egri Munkásbiztositó egész működését más alapokra fektessék. Kúriai döntvény az anyósok ellen. A Kúria legutóbb érdekes elvi döntést hozott abban a kérdésben, tartozik e tűrni a házastárs, hogy férje, helyesebben felesége anyját a közös lakásba hozza. Az adott esetben a férj tett kísérletet anyjának a közös lakásba való betelepítésére, ez ellen a feleség tiltakozott és amikor a férj mégis ragaszkodott elhatározásához, elhagyta. A Kúria kimondta, hogy ez az elhagyás jogos volt, mert a házasfelek sohasem laktak együtt a férj anyjával és így a feleség a házi béke érdekében jogosan tiltakozott [anyósának házukba való befogadása ellen, és pedig tekintet nélkül arra, hogy az anyósa házsártos természetű-e vagy sem. Ezért jogosan is szüntette meg az életközösséget és joga volt arra is, hogy ne várja be a neki ellenszenves terv megvalósítását, amikor meggyőződött férje szándékának komolyságáról és arról, hogy anyját rövid időn belül magához veszi. Az otthonát elhagyó feleséget a férj csak akkor hívhatja vissza, ha az a már magához vett anyóst eltávolítja. (Ez persze a kérdésnek csak magánjogi, nem erkölcsi szempontból való eldöntése.) Szerk. HÍREK — Eger, 1926. február 24. —■ Tóth Tihamér dr. ifjúsági előadásai rádión. A Rádió-Hírmondó igazgatósága jól tudja, hogy hallgatóinak egyik leglelkesebb csoportja a serdülő ifjúságból, a nagyobb középiskolásokból kerül ki. Hogy ez a lelkes magyar ifjúság speciális hasznot is találjon kedves rádiójában, az igazgatóság megkérte a magyar ifjúság országszerte ismert va- zetőalakját, Tóth Tihamér dr. egyetemi tanárt, hogy részükre néhány előadást tartson. Az előadásokat minden héten kedden délután négy órakor fogja megtartani Nyitott szemmel a természetben címmel, amikor is az ifjúságot érdeklő természettudományi kérdések kapcsán mondja el nevelő-gondolatait. Az első előadás március 2.-án délután négy órakor lesz. Mennyit ér az élő és Mennyit a holt ember? Régi probléma ez s végleges megoldására aligha váilalkozhatik valaki. Volt olyan tudós, aki az emberi testet alkotó kémiai anyagok forgalmi értékét tekintette a legelfogadhatóbb értékelésnek. A szociológusok az ember által végezhető munka ellenértékét vették alapul. Pénzben azonban midegyi- kük legföljebb kb. merte kifejezni az értékét. Kevesen tudják, hogy az emberéletnek közigazgatásilag szigorú skála szerint megszabott értéke van, amint az egy most kiadott belügyminiszteri rendeletből kitűnik. A rendelet 1926. jan. elsejétől áz életmentési jutalomdíjat 375.000, a hullaki- fogási jutalomdijat pedig 125.000 papírkoronában állapítja msg. A jutalomdíjat szabályszerű igazolás mellett az életmentéstől számított i héten belül előterjesztett kérelemre közvetlenül a belüggroinisztérium utalja ki. Egy élő ember tehát S0 pengő, holtember 10 pengő. Soknak épen nem mondható. Az egri kerületi Munkásbiztositó Pénztár ügye. Takács Béla számvevőségi főtanácsos és dr. Gál Gyula miniszteri titkár, a népjóléti minisztérium megbízásából megvizsgálták az intézet ügy- és vagyonkezelését.
