Egri Népújság - napilap, 1926/1

1926-01-30 / 24. szám

Ara 2000, vasárnap 3000 korona. Eger, 1926 jannár 30. szombat. XL11I óvf. 24 sz. Előfizetési dij postai szállítással: agg hóra 40.000., K, negyedévre 120.000 K. POLITIKAI NAPILAP. F6szerkesztö: Dr. Óriás Nándor. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi ngomda. Telefonszám: 11. Ä politikai helyzet j rózsásnak bizony a legnagyobb optimizmus árán sem mondható, A belső egységet fájdalmasan nélkülözzük s ennek eredménye- képen kifelé sem képviselünk akkora erőt, amekkorával a va­lóságban rendelkeznünk kellene. Manapság pedig ennek különö­sen is nagy jvolna a fontossága, hiszen a franhamisítás szeren­csétlen incidenséből kifolyólag nyíltan ős burkoltan újabb és újabb attentátumok intéztetnek szuverénitásunk ellen. Ezeket bizony zárt sorokban kellene visszautasítanunk. Megállapítjuk azt is, hogy az ellentétek tengelye nyilvánvaló­an nem a közjogi, de a világ­nézeti kérdés. A parlamenti po­rondon összecsapni készülő felek egyike a konzervatív színeket viseli, másika a liberalizmus, még pedig a radikális színezetű liberalizmusj győzelméért száll harcba. Ennek a hol őszintén bevallott, hol óvatosan leplezett vezérlő elvnek zászlai vagy mondjuk korszerűbben és stílu­sosabban : jelzőtáblái alatt köz- jogi felfogás szempontjából erő­sen heterogén elemek adtak egy­másnak találkozót. A legitimistá­nak hiresztelt Vázsonyit s az ugyanezen eszme árnyékában tetszelgő Újságot a republikánus Nagy pincétől, no meg a nem­zeti léiét összes attribútumaival együtt perhorreszkálő két tucat nyi szociáldemokratától: való­ban — azt hinnők — a közjogi felfogás mélységes szakadékai választják el. Egy láthatatlan vezeték azonban összefűzi őket s ennek a — megint azt hinnők — vékonyka drótnak jelentő­ségét kevésre becsülni oktalan­ság volna. Ezen a dróton, a radikalizmusba hajló liberaliz­mus drótján át ugyanis a közös célok tudatából fakadó szolida­ritás eleven árama kering s a közjogi felfogás határhegyein el- sáncolt egységeket szerves egy­ségben kapcsolja össze. Ennek az egységnek ma lep­lezetlenül bevallott közvetlen célja : kormánybuktatás. Ennek a célnak elérése érdekében a mögötte álló sajtó a külföld felé való denunciálástól sem riád vissza, mert viszontszolgálat fe­jében erélyes támogatást remél Nyugatról abban az irányban, hogy részt kaphasson a kor­mányhatalomból. Ez a spekulá­ció eléggé átlátszó, de fájdalom: eléggé reálisé*jól megalapozott is egyben. A Bethlen-kormány kapurésein, vagy pláne faltörme­lékein át ha becsempészhető volna a hatalom őrállomásai közi a radikális faló: könnyű lenne belőle megvívni a keresz­Ha a magyar városok közel­múlt történetének könyvét fel­lapozzuk, a magyar sors feke­téjével megirt fejezetek az egyip­tomi hét csapást juttatják az eszünkbe. A kecskeméti földren­gés, a gyöngyösi tüzkatasztrófa, az egri földrengés, járványok és más elemi csapások ledőlt háza­kat, üszkös falakat, pernyéző re­ményeket idéznek a rettegések eme apokaliptikus könyvéből. És mintha átmentünk volna a jánosi jelenések szörnyű jósla­tain! Átéltük a vesztett háború forradalmas következményeit; adóztunk vérrel, önkéntes szám­űzetéssel, mártiriummal. S érez­tük e könyv olvasása közben a halál angyalának könyörtelen és borzadályt keltő szárnycsatta- nását. A sors keze nem fárad el az írásban. Karonfogva! jár a min­dent megőrlő idővel, mely rán­cokat vet a síkra, romboló ka­lapácsával zúzza össze a föld méhét, majd mint egy sötéten titokzatos óceán, világokat ad át a feledésnek, egymásra uszítja az elemeket és ezekben a nagy mérkőzésekben egy harmadik pusztul, az ember, a dib-dáb hol­mi. Hiába épít vasutakat, hiába adja le S. O. S. vész jeleleit, hiá­ba köti össze az elektromosság­gal a világokat, hiába nyergeli meg a tengert, a levegőt és a földet. Le nem igázhatja soha. A mélyből gigászi karok emel­kednek ki, hogy ledöntsék lég­várait, hogy tűzzel és vízzel tény nemzeti irány erősen szo­rongatott hadállásait. A külföld, a mi igazi érdekeink iránt még mindig ellenszenvet tápláló Nyu­gat pedig szívesen besegítené a hatalom sáncaiba a selmát, ha oktalanságunk révén megtalálná reá az elfogadható ürügyet. Akarhat-e ehhez segédkezet nyújtani bárki is, aki keresz­ténynek és magyarnak vallja magát ? C. J. árassza el a hiú és ostoba tör­tetőteket. Az S. O. S. elektro­mos jelei elöl rideg háborgásai zárkózik el tűz és víz. Magára ma­radt az ember. A könyvben több egy iszonyú fejezettel. És az új fejezetben olvasom, hogy a Tisza 57 szer katasztrális holdat öntött el, 57 ezer ka­tasztrális holdon pusztította el a vetést, szőlőket, mintagazdaságokat so­dort el a tajtékos ár, termő föl­dek humuszát rabolta meg és 57 ezer kata sztrális hold- nyi területen kötötte gúzsba az agrikulturát. Békés, Csongrád, Szentes környékén, a Bodrog vidéken és Tokajnál. Nyolcszáz emberi hajlék omlad- ványa jelzi az áradás útját és nyolcszáz hajlék fölött mintegy másfélezer család siratja a kiol­tott családi tűzhelyet. Az irtőzatok könyvének ez a legújabb fejezete. A föld, a tűz és a kelevények dühödt uralmát megirigyelte a víz. De az em­ber mégsem maradt í magára. Vele van a szive ős vele van a társadalom, az emberi közösség szive. És e szívben vele van a hit, amely őt ennen képére és hasonlatosságára teremtette. És e hitben vele van az, aki így mondotta: »Legyetek könyörü­letesek*.. Az ország és ennek az or­szágnak a kormánya e nemzeti szerencsétlenségben erős karok­kal fogott a mentéshez, hogy az árvízkárosultakat, a hajléktala­nok tömegeit újra fedél alá és kenyérhez juttassa, hogy ki­emelje az iszapból és termé­kennyé tegye az ezer és ezer holdnyi magyar földet, amely fölött nemrég a Tisza szennyes habjai harsogtak. 8 a belügyi kormány elren­delte a gyűjtést, amelynek a sikerétől függ, hogy neki vághat-e ismét az eke az ár­tól ugarozott földeken, megindulhat-e a termelés 57 ezer holdon, amely egyelőre kiesett a közgazdasági élet vér­keringéséből és béna tagokkal várja a megváltást? Hevesvármegyőben a főszol- gabirák jelentéséből ítélve, a lakosság a legnagyobb áldozat- készséggel vesz részt a segély­akcióban ; a földműves elküldi nélkülözhető kenyerét oda, hol veszett haragját már kitombolta az ár és medrébe magával rán­totta a dolgozók reménységét. A fekete könyvet Eger is fel­lapozta, amikor megrázta házait a földrengés. Ezt a fekete köny­vet tartom most oda Egernek, hogy olvasson benne. O'vassa el, hogyan szakadt rá a csapás, hogyan dőltek le házának falai és hogyan kiáltott segítségért. Ezt a segélykiáltást hallom most megtízszerez ve, megszázszorozva az árterek felől, amikor rámu­tatok a letarolt 57 ezer ka­tasztrális hold földre és a lakóhe­lyek roncsaira: vessetek egy-egy bűzamagot e földbe, tegyetek egy követ e házak elé. Jakab József. «Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban ; Hiszek Magyarország feltámadásában!« Pangalosz halálbüntetést ígér az újságíróknak. Párisből jelentik: A Chicago Tribune athéni jelentése szerint Pangolasz diktátor szigorú ren­deletet adott ki, amelyben meg­tiltja az újságíróknak, hogy a görög pénzügyek szanálása ér­dekében kiirt belföldi kényszer- kölcsön ellen ir j anak. Amennyiben a lapok ezt mégis megtennék, az illető cikk íróit azonnal halálra ítélik. A görög sajtó ennek kö­vetkeztében egyetlen szóval sem emlékezik meg a kőnyszerköl- csönről. Segítségért kiált az árvíz által sújtott területek lakossága. 57.000 katasztrális holdat öntött «I a pusztító áradat. — Nyolcszáz ház dőlt romba. — Több mint másfél ezer család lett hajléktalan,

Next

/
Thumbnails
Contents