Egri Népújság - napilap, 1925/2
1925-12-29 / 294. szám
Ara 2000, vasárnap 3000 korona Eger, 1925. december 29 kedd. XLII övf. 294 sz Előfizetési dij postai szállítással: *gg hóra 40.000 K, neggedévre 120.000 K. POLITIKAI NAPILAP. Főszerkesztő: Dr. Óriás Nándor. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefonszám: 11. több volna a munkában az örömünk is, a kitartásunk is. Még a szigorúan reális eredménye is nagyobb volna annak a fáradozásnak, melynek a kenyér- harc szürke tónusa helyett magasabb eszmei tartalom kölcsönözne pompás színeket. Valahogyan így kellene eltoltenünk a hétköznapokat s akkor ünnepelni is méltóbban tudnánk. Az ünnepeink mert nemcsak pihenést jelentenének, de erőgyűjtést is és újabb lendületet azoknak az eszméknek kultuszából, amelyeket munkás életünk műhelyébe eleven erőkül bekapcsoltunk. K—ny. Az árvíz által veszélyeztetett területekre a kormány elrendeli a statáriumot. Budapest, december 20. Minthogy az árvíz által veszélyeztetett békési és bihari területeken a közrendet és közbiztonságot súlyosan veszélyeztető bűncselekményeket követtek el, az igazságügyminiszter a belügyminiszterrel és honvédelmi miniszterrel egyetértve a gyulai törvényszék egész területén, továbbá a debreceni törvényszék területéhez tartozó berettyó-újfalusi és berettyói járásbíróság területén, Sághoz tartozó nagytétényi köz- igazgatási területen a lázadásra, gyújtogatásra és robbantó szerek használatával elkövetett egyes bűncselekményekre az ezidő- szerint hatályban lévő rögtön- biráskodást gyilkosságra, szándékos emberölésre és áradás okozására vagy hajókon elkövetett bűncselekményekre is kiterjeszti. Az erre vonatkozó rendelet a hivatalos lap legközelebbi számában jelenik meg. valamint a debreceni járásbirő«mmossss ws»,»m— nst»»» Tokajnál és Vásárosneménynél veszedelmesen árad a Tisza. Az áradást az esőzés, valamint a jégtorlaszok okozzák. — Veszélyben forog-e Új-Lörincfalva ? — Okolicsányi Imre alispán Új-Lőrincfalvára utazik. — Mit mond Tóbiás József műszaki tanácsos. Ünnepek után ismét reánk virradtak a szürke hétköznapok. Újra leköti minden erőnket az idegőrlő munka. A taposó malom. Megint csak mór- zsolgatjuk a fáradságos napokat, egyiket a másik után. És közben el nem apad a lelkünk mélyén a várakozás és vágyakozás egy újabb ünnep után, mely ismét oázis leend a létért való küzdelem sivatagában. Erről az oázisról azonban újra csak útra kell indulnia az élet vándorának. Sajátságos tünet, hogy tartósan nem is érezzük jól magunkat tétlenül az oázis ölén. Ha tovább tart az ünnep, már űnjuk a mát és várjuk a holnapot. A munkát, a küzdelmet, a tülekedést. És aztán alig hogy belekezd- tünk a köznapi tevékenységbe, megint csak elfogja lelkünket a vágy az ünnep csendje után. Elég hamar vesz erőt rajtunk a fáradsáy érzése s míg immel- ámmal morzsoljuk a munkát, fantáziánk már előre szárnyal és uj ünnep képét kutatja a közel jövő horizontján. Nyilvánvaló tehát, hogy sem dolgozni, sem ünnepelni nem tudunk igazán. Csak lelkünk felével végezzük ezt is, azt is. Nem is koronázza fáradságunkat jóformán soha százszázalékos siker. És az ünnep csendjében sokszor hiába keressük a felüdülést. Sem a munkánk, sem a pihenésünk nem olyaD, amilyennek lennie kellene. Hogy mi hiányzik az átlagember hétköznapjaiból ? Ideirom a paradoxont: az ünnepi érzések. A nagy célok impulzusa hiányzik, az áhitat hiányzik, a hivatottság öntudata, a rendeltetés ihlete hiányzik. Az átlagember csak a saját és a családja sorsának szemszögéből nézi a munkát s mert manapság az egyén és család számára nem igen nyílik szédítő perspektíva, javarészt hosszan lógó orral ődöngünk a magyar múlt tarlóján. Pedig ha belenevelnők magunkba és belekényszerítenők másokba s szunnyadni soha nem engednék a tudatot, hogy a legszürkébb és legkisebb munka is egy-egy lépés a nemzeti megújhodás magasságai felé: sokkal Eger, 1925. decemher 28. Hevesvármegye alispáni hivatalához folyó hő 24-töl kezdve minden nap riasztó táviratok érkeznek a Tisza áradásáról. Tokajnál és Vásárosneménynél 24-tői 27-ig, tehát négy nap alatt I méter 34 centimétert áradt a Tisza. Az áradás oka a hirtelen meggyengült időjárás, az esőzések és az olvadás. A Tisza a hirtelen bezúdult víztömegeket a jégtorlaszok miatt nem tudja leengedni, a víznek nincs lefolyása. Különösen a nagyfalusi kanyarnál erős a torlódás. Űjlőrincfalva, ha ez időszerűit nem is forog komoly veszélyben, az áradásnak katasztrofális bázisa lehet, úgy hogy Okolicsányi Imre alispán holnap, kedden, Steiger József szakaszmérnökkel kiutazik Űjlőrinc falvára, hogy a szükséges intézkedéseket megtehesse és hogy a védőgát építését ellenőrizze. Munkatársunk ma délelőtt beszélgetett Tóbiás József műszaki tanácsossal, aki a következőket mondotta: — Újlőrincfalva ezidő szerint nem forog komoly veszélyben, mindössze preventív-intézkedésekről van sző. Minden az időjárástól függ. Ha a Sajó és a Bodrog nem hoz nagyobb víztömegeket, az áradás nem lesz kataaztrofális jellegű. Ha azonban az enyhe időjárás tovább tart, akkor természetesen számolni kell a következményekkel. Tiszafüreden ma még medrében maradt a Tisza, csupán az ár-réseken folydogált ki a viz az árterületre. így itt egyelőre nem fenyeget komolyabb veszedelem, ha a folyó nagyobb mértékben tovább nem dagad. A főszolgábirői hivatal telefonértesítése szerint azonban itt is megtették a preventív intézkedéseket. Az egri Kath. Legényegylet karácsonyfa-ünnepélye. Végtelenül kedves, bájos karácsonyfa - ünnepélyt rendezett karácsony másodnapján délután 4 órai kezdettel az egri Kath. Legényegylet. Az egylet szépen összetanult zenekara Ivády Gyula kitűnő vezetésével pompásan előadott nyitánnyal kezdte meg a tartalmas műsort. Oyulay Piroska, egy kellemes hangú szelíd kisleányka ügyes szavalata után Ivády Gyula karácsonyi énekeket játszott hegedűn, mély át- érzéssel. Ezután Subik Károly c. kanonok, pápai kamarás, érseki irodaigazgató, a Kath. Legényegylet másodelnöke mondotta el nagyhatású ünnepi beszédét. Subik Károly megjelenését a szónoki emelvényen meleg, tüntető taps fogadja. Az érdemes másodelnök, az egri iparos ifjúság ügyeinek lelkes felkarolója meghatottan kezdi beszédét: »Együtt van a kis család, a mi egyletünk kis családja, a karácsonyfa alatt. . . Legutóbb 1913- ban volt, hogy e család így karácsonyra összejött. Azután jöttek a háborús évek. A magunk erejéből most sem tudtunk voída ilyen karácsonyfát állítani és ilyen karácsonyestét rendezni. Legyen hála annak a férfiúnak, aki a mi karácsopyi ünnepünk céljára alapítványt tett. Ez pedig Radii Károly, az [érseki líceumi nyomda igazgatója. (Éljenzés.) Növelték ezt az alapítványt adományaikkal \Csekó Gábor nagyprépost űr, dr. Nagy János kanonok, nemzetgyűlési képviselő, elnök űr. Nemes példájukon felbuzdulva a fteBtvéregyesület, a Keresztény Iparoskor, a Tomi- dálszky és Mezey cég, lary József és Sáry Ráfael szintén jelentős adományokkal járultak az alapítványhoz, amiért e helyről mondok nekik hálás köszönetét az egylet nevében. . .« Esután kiosztották a Subik Károly m. elnök nevét viselő alapítvány jövedelméből vett cipőket és ruhákat a három szegény- sorsú iparossegéd között és ugyancsak ebből az alapból felruháztak három ’«szegény kicsiny iparos gyermeket, aki őszinte szívvel hálás köszönő szavakat rebegtek az ajándékoké^.
