Egri Népújság - napilap, 1925/2
1925-12-19 / 288. szám
Ara 2000, vasárnap 2500 korona Eger, 1925. december 19 szombat. XLI1 övf 288 sz. Előfizetési dij postai szállítással i «UP bóra 40.000 K, neggedévre 120.000 K. HM—M—B—■—gf Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefonszám: 11. Romok között. A magyar politikai és tár' ■adalmi életben lassan-lassan mintha úrrá lenne a pesszimizmus. A csodavárő bizakodásnak a közelmúltban még hangos ígéreteit mindjobban befödi a csendes rezignáciő fekete takarója., Pedig állítólag rohamlépésben haladunk a gazdasági megerősödés felé s a hozzáértők megelégedett fejbólin.tással állapítják meg szinte napről-napra, hogy a válságon javarészt túljutottunk és most már felfelé vezet az út. Miért csüggeteg hát, miért elégedetlen és bizalmatlan a dolgok mai rendjével szemben a közvéleménynek, legyünk őszinték: igen jelentékeny része? Először azért, mert a konszolidáció magaslata felé vivő meredek útat kétoldalt gazdasági hullák tömege fedi. Kellett-e ennek így történnie, természetes velejárója 6 az újjáépítés folyamatának, hogy a konjunkturális alakulatok mellett régi, szolid, munkából és verejtékből született vállalatok is meginogjanak, sőt összedőljenek : nem kutatjuk. Senkit sem vádolunk azért a tömeghalálért, mellyel az úgynevezett szanálás nálunk egybe vagyon kötve s nem akarjuk azt a véleményt megkockáztatni, hogy az illetékes tényezők több előrelátás birtokában kevesebb áldozattal is megrohamozhatták volna a financiális egyensúly meredélyét. Bűnbakot nem keresünk, rekriminálni nem akarunk. Csak reámuiatunk az úgyis közismert tényre, hogy a magyar közgazdasági élet busásan megadja az árát az államháztartás helyrebillentett egyensúlyának. Közgazdaságunk leomlő oldalfalai sok exisztenciát sebeztek halálra s akik még mindig sértetlenül tanyáznak a romok tövében, azok közül is számoian egyre növekvő idegességgel kapkodják fejüket egy-egy újabb összeomlás előjeleinek láttára. Mikor kerül a sor reám? — vetődik fel valahol mélyen a tudat alatt a kínzó kérdés, miközben a bizonytalanság ködös, nyomasztó érzése veszi birtokába többő-kevésbé mindannyiunk lelkét. A bizonytalanság érzése pedig idővel pesszimizmussá sűrűsödik annak láttán, hogy a gazdasági feszültség bizonyos vonatkozásokban még egyre fokozódik ■ ki tudja: hol áll meg? A másik ok, amely miatt a pesszimizmusnak oly igen nagy a keletje, saját gyengeségünk végsőkig osigázott tudatában rejlik. Talán keleti származásunk nyomta reánk bélyegét, mikor jókora adag fatalizmust tett külön-küiön szinte mindeni- künbnek s az egyeseken át a nemzetnek is élete tarisznyájába a sors. Ennek a fatalizmusnak □evében tudunk komor éjszaka sötétjében derűs lélekkel várni a hajnalhasadásra s elveszteni az életkedvünket világos virradatkor. Hát még a mostani sivárság közepette! A pesszimizmusnak egyik oka tehát a külső körülményekben lakozik s azt onnan csak helyzetünk jelentős javulása tudná kiküszöbölni. A másik ok bennünk, a saját lelkünk mélyén gyökeredzik ■ ezt magunknak kell onnan kigyomlálnunk, mielőtt terebélye végleg elfödné szemünk elől a magyar ég azúrját. G. A külföldi hitelakciók tönkreteszik a mezőgazdaságot. A kölcsön egyötödét már előre levonják és évi 10 és fél százalékos kamatot követelnek. Somsich Tihamér gróf azOMGE elnöke a Budapesten legutóbb lezajlott gazdanapokon előadást tartott a külföldi hitelekről. Az előadásból kiragadjuk az alábbi érdekes részletet: — A hitelviszonyok rendezetlensége nehéz súllyal nehezedik a gazdatársadalomra, mert a gazdaközönség még mindig női külőzi a hosszúlejáratú hiteleket. A hosszúlejáratú hiteleket illetőleg már mutatkozik ugyan némi javulás, mert úgy a kormány, mint a Földhitelintézet folytattak már tárgyalásokat a külföldi államokkal, különösen Angliával, hosszabb lejáratú hitelek nyújtása végett és sikerült is annyi pénzt, illetve hitelt szerezni, ami elegendő lenne. Ezek a külföldi kölesönakciók azonban nem előnyösek, mert annyi nehézséghez van kötve a kölcsön felvétele, hogy or»»»»«—» az a gazda, aki ilyen hitellel dolgozik, — előbb-utóbb tönkre megy. — Már a felvételnél ki kell mutatni, hogy a földbirtokrendező, bíróságnak semmi keresni valója nincs már a földbirtokon. — Egy ilyen nyilatkozatért holdanként ötezer koronát kell fizetni, amely egy nagyobb birtoknál milliókra megy ki anélkül, hogy valami biztosíték lenne arra, hogy a kölcsönt meg is kapják. A kölcsönt a kataszteri jövedelem százszorosában állapítják meg és ha valaki ennél nagyobb kölcsönt igényel — becslési díjat is kell fizetni. — A kölcsön megszerzésénél olyan költségeket számolnak fel, hogy az összeg egyötödrésze rámegy. A kamat átlagosan évi tíz és fél százalék. Azt ajánlja, hogy inkább maradjanak meg a gazdák a rövid lejáratú kölesönöknél. A mérleg valódiság helyreállítása. Dr. Katona Lajos pénzintézeti központi igazgató előadása. Dr. Katona Lajos, a Pénzintézeti Központ igazgatója a miskolci Kereskedelmi és Iparkamara nagy termében tanulságos előadást tartott a legaktuálisabb gyakorlati közgazdasági problémáról: a kereskedői mérleg valódiságának helyreállításáról. Főleg azokra a változásokra mutatott rá, amelyek az uj rendeletben a régi rendelettel szemben előállottak. Az előadő szerint a megjelent rendeletnek éppen az a legmeglepőbb intézkedése, eltérően az észrevételezés végett kiadott tervezetektől és a l lapok utján közreadott módosítási hírektől, hogy az uj rendelet szerint a kezdő leltárakat és mérlegeket mindenkinek pengő értékben kell készíteni s csak mint lehetőség van biztosítva a pengő értékben való kötelező számítás időpontjáig az, hogy az egyes tételek korona értékben is kifejezhetők legyenek. Ezzel az intézkedéssel radikálisan megváltozott a mér- legvalődiság helyreállítására vonatkozó helyzet egész jellege. Az újonnan értékelt mérlegek ennek alapján most már tényleg arany mérlegek lesznek ás nem felértékelt papír korona mérlegek, g * Egészen uj intézkedése a rendeletnek, hogy az átértékelésnél értékcsökkenési tartalék is létesíthető és az, hogy az esetleg valorizált formában kifizetendő nyugdíj kötelezettségek ellensúlyozására nyugdíj tartalék is beilleszthető a teher tételek közzé. Kardinális uj intézkedése a rendeletnek a tiszta vagyon felosztására, a részvénytőke megállapítására és a részvénynév- érték megállapítására vonatkozó intézkedése. Oly^n vállalatok, — amelyek részvényösizevonást visznek végbe a tiszta vagyonnak legfeljebb fele részét vihetik tőketartalékba. A részvény névértéke egyszerű matematikai művelettel oly&ép állapítandó meg, hogy a tiszta vagyon vonatkozó részét a részvények számával osztják, a részvények névértékének legalább 10 pengőt kell kitennie. Az összevonást végző társaságok a részvény névértékét szintén általában 10 pengőig vonhatják össze, bizonyos feltételektől függő kivételes esetekben 100 sőt 200 pengőig. Igen érdekes rendelkezése az uj rendeletnek az, hogy az 1930 december 31 ig a vállalatok uj részvényeket névértéken alul is kibocsáthatnak, azzal, hogy a hiányzó részt a névérték 30% erejéig a tőketartalékból fedezhetik. A kisrészvényesek érdekeit az összevonást korlátozó intézkedéseken kívül még azzal is védi a rendelet, hogy körűimé-
