Egri Népújság - napilap, 1925/2
1925-12-12 / 282. szám
2 EGRI NÉPÚJSÁG 1925 decambar 1 2. Az E. N. panaszkönyve. Tekintetes Szerkesztőcég! Kereken kijelentem, hogy valósággal szentirásnak tekintem az Egri Népújságot. Kereken megmondom azt is, hogy miért. Azért, kérem szeretettel, mert, zokon ne essék, becses lapjuk mellett a hagyományra is reá szőrűi minden jőtét lélek. Az eseményeknek önök csak egy részét szokták megírni: azt a részt, amely miatt senkisem in- dignálődik, senkisem izgűl, senki- sem vakarja a füle tövét. Ne tessék rósz néven venni, ha őszintén bevallom, hogy reám néha olyan benyomást tesznek az önök gondosan letompított élű közleményei, mintha csupa fehér- ■zakállű nagyapő vagy zöld- frakkos udvari embar rótta volna egymás mellé az élettelen betűket. Ez az oka annak, hogy miközben becses lapjuk az egyedüllét boldog örömével szundikál a városnak amúgy is lassan csörgedező élete partján, azalatt az ajkakon megszületik egy másik újság, amely mindent, amit önök elhallgatnak, vagy elkennek, (ejha! Szerk.) kitűnő forrásból tudni vél. Ennek az újságnak «pletyka» a neve, igen-igen olcsó az előfizetési ára s így tömérdek az olvasója. Okvetlenül több, mint az önöké. Ez az újság sokkal veszedelmesebb konkurrense az E. iV-nak, hogy sem egy fölényes kézlegyintéssel napirendre lehetne térni fölötte. Abból az alkalomból kívántam ezeket önöknek egyszer már magyarmiskásan megmondani, hogy b. lapjuk csütörtöki száma a városi vízvezetéki bizottság minapi üléséről tipikusan szürke tudósításban látta jónak beszámolni s ugyanazon napon és ugyanazon alkalomból még a vezércikkben is ünnepi ódát zengedez a vízvezeték kérdését a cikkíró szerint kitünően kezelő városi magisztrátusnak. Mi tagadás, nekem közvetlenül éppen ez a passzus adja kezembe a tollat. Nem vagyok ugyan szerencsés a vízvezetéki bizottság tagja lehetni, de értesüléseim a bizottság üléséről kitűnőek. (Elvégre szeretnék már télen is naponként fürödni, de meg a pénztárcámat is érdekli a kérdés.) Nos, az én megbízható információim szerint a bizottság többsége távolról sem volt úgy elragadtatva a város vezetőségének a vízvezeték ügyében tett legutóbbi lépéseitől (majdnem ballépést Írtam), mint ahogy az önök édeskés hangú vezércikkéből következtetni lehetne. Már a legdidergöbb verebek is hangosan csiripelik Két nyilatkozat egy falról. Rapcsák József és Bayer Henrik a jégpálya vizének elszivárgásáról. Csütörtöki számunkban a jégpálya kérdéséről megjelent cikkünkre Rapcsák József városi műszaki főtanácsos a következő sorok közlését kérte : — Az Egri Népújság tegnapi számában *Miért nem nyílt meg a jégpálya« címsn Bayer Henrik városi tanácsos úrnak egy interjúja jelent meg. Az interjúból az érlheíő, mintha a jégpálya melletti fal rosszúl épült voina fel. A fal, amely az új út megtámasztására készült, teljesen kifogástalan és jő munka. A falazás nem tiszta be tóiból létesült, mert az igen költséges lett volna, hanem betonba ágyazott terméskőből. A beton természetesen nem tölthette ki teljesen a kövek közötti hézagokat. Kisebb rések maradhattak a falazásban és itt, valamint az alapárok mentén valóban elszivároghatott a víz. Az átszivárgást azonban, amely idővel magától is megszűnt volna, agyagtőmitéssel megszüntettük és igy a korcsolyapálya a közeli jövőben akadálytalanul megnyílhat. Bayer Henrik városi tanácsos ugyanerről az ügyről a következőkben nyilatkozott munkatársunknak : A jégpálya-medence vize mindaddig, amíg az új út mellett épült kőfal nem létesült, nem szűrődött át. A kőfal építése alkalmával vágódott át az az agyagréteg, ami az átszivárgást lehetővé tette. A falazat maga azonban, amely azért épült, hogy az érseki terület ne maradjon szabadon, szekértők szerint kifogástalan. Én csupán a százesztendős jégpályát akarom védeni a gyermekekért, az ifjúságért és a sportközönségért és nem a fal építését akarom kritizálni. — Örömmel veszem tudomásul, hogy az átszivárgást agyag- tömitőssel megakadályozták. a bizottság azon való megütközését, hogy a korábbi ülés határozatától eltérően a város Pazar István miskolci vízvezetéki igazgatónak nem 30 napi határidőt adott a vízvezeték tervének elkészítésére, hanem magyarán szólva fütyült a bizottság határozatára s a próba fúrások eredményéhez képest számítandó 90 napi időt engedett ennek a sürgős munkának az elvégzésére. Ez más szóval annyit jelent, hogy a vízvezetéki bizottság hiába játszik tanácskozásait, a város a bizottságilag megállapított határidőt egyszerűen kitolja görög naptár szerinti elsejéig, (ad graecascalendas.) Mindez pedig suba alatt történvén, a bizottság következő, azaz minapi ülésén pattant ki sez is az egyik oka lehetett annak, hogy az illetékes főtisztviselő előterjesztett javaslata összesen négy bizottsági tag hozzájárulását tudta megnyerni. A túlnyomó többség a javaslat ellen szavazott. Hol van itt az egetverő bizalom a magisztrátus eljárásával szemben? Természetesnek kell tartanom ezek után, hogy persze elhallgatta b. lapjuk a múltkori, ezzel rokon esetet is, bár éberen foglalkozik a város dolgaival. Azt az esetet értem, amikor a képviselőtestület legutóbbi ülésének határozatát a jegyzői toll olyan avatottan szedte remekbe, hogy a győztes többség nem ismert reá a saját határozatára és sietett azt kuruc elkeseredéssel megappellálni. Ha nem is a világtörténelembe, de annál inkább a magyar anekdota-kincsbe kívánkozik ez az eset, melyet sokak okulására megint csak a szájhagyomány volt kénytelen megőrizni és tovább adni. Hogy szavamat egymásba ne öltsem, tekintetes Szerkesztőség, ezt az ügyet szintén el tetszett hallgatni, akárcsak egy másik érdekes mozzanatát a vízvezetéki bizottság ülésének. Megbízható információm szerint t. i. ott szóba került az egri orthodox izraelita hitközség válaszirata is, mely a városnak az iránti kérdésére érkezett, hogy milyen föltételek mellett volna hajlandó a hitközség patakparti ingatlanát a vízművek létesítéséhez a városnak átengedni. Önök nem tudják, tekintetes Szerkesztőség, de mi már tudjuk, hogy erre a kérdésre kitérő válasz érkezett. Ravasz kis válasz. Igazi diplomata válasz. Ha Fábián Béla nemzetgyűlési képviselő (külöm- ben jeles ügyvéd és neológ), aki a múlt héten a nemzetgyűlésben külképviseletünk demokratizálásáért rántott kardot, — az Isten adjon neki szerencsét — valaha elnyeri országunk külügyi tárcáját: én mondom Önöknek, hogy attasékért és titkárokért, vagy mit is beszélek : követekért sőt nagykövetekért méltán fog az egri diplomaták portáin körülnézhetni. Igen jeles diplomatikus érzékkel megáldott bizalmi férfi fogalmazhatta meg nämlich a hitközségnek azt az álláspontját, hogy a feltett kérdésben érdemileg csak az esetben fog nyilatkozni, ha a kérdéses ingatlan átengedését a vízmüvek létesítése okvetlen szükségessé teszi. Reám, aki a terepet ■ az előzményeket meglehetősen ismerem, úgy hatott ez a diplomáciai jegyzék, mintha a hitközség nem túlságosan igyekeznék a városnak az áldozatot meghozni, hanem udvariasan át kívánná engedni az elsőséget itt isi az egri érseknek. Elvégre az érsek már odaadta a fürdőt, a Daák-Ferenc utca telek-csoportját, a sportpályát és az Érsekkertet, ő már benne lehet a svungban, odaadhatja hát az utolsó talpalatt- nyi földjét is azon a környéken. Nem érdekes dolog ez, tekintetes Szerkesztőség ? S a bizottsági-ülésről közölt tudósításban nem lehetett volna-e a hitközség gavallér gesztusáról is említést tenni? Hiszen véleményem szerint — s ez sokak véleményével találkozik, — a jő napilap, akárcsak a biblia, nem csupa jámbor dolgot tartalmaz, hanem eseményeket és embereket igazi képükben kell a nagyvilágnak bemutatnia. Ezek után pedig zárom levelemet (Dabuisset pridem! Szerk.) Különben pedig se önök, se a város, se a hitközség urai zokon ne vegyék, hogy a toliam hegyére tűztem. Aki a közéletben szerepel, ne féljen a kritikától. Vagy talán inkább féljen tőle b minden ténye előtt vegye fontolóra, hogy mit szól hozzá a közvélemény. Attól se tessék félni, hogy ez a kis szellőztetés megárt a tekintélyük bársonyának. Én a molyoktól jobban féltem a bársonyt, mint a szellőtől. A tekintélyt sa az szolgálja igazán, aki folyton hason csúszik előtte, hanem sokkal inkább az, aki visszatartani iparkodik emberi ballépéseitől — s az alattomos pletyka molyrágásaitől — ha kell, akár a kritika fegyverével is. Hát csak ennyit! (Csak! Szerk.) Különben hívük: É. M. Új vasútvonalak építése Jugoszláviában. A legközelebbi időben befejezik a Nis-Prokuplje között épülő vasút munkálatait. — Tavasszal kezdik meg a Belgrád-Obreno- váci vasút trasszirozási munkálatait. Eme vasút építésénél K Belgrád mellett egy 1600 méteres alagút épitése válik szükségessé. (Cops.) Közgazdaság. A pénteki hét: piac A m ai hetipiacon sem a zöld- Bég-, sem a gyümölcs- sem a húspiac cikkei nem drágultak. A tejpiac is tartott volt, de a tojás ára 500 koronával emelkedett. — Ára darabonkint 3000 korona.
