Egri Népújság - napilap, 1925/2
1925-12-02 / 274. szám
Ára 2000, vasárnap 2500 korona. $ Eger, 1925 december 2 szerda. XIII évf. 274 . sz. Előfizetési dl) postai szállítással: *gg hóra 40.000 K, neggedévre 120.000 K. POLITIKAI NAPILAP. Főszerkesztő: Dr. Óriás Nándor. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefonszám: 11. tartja a legjobb védekezésnek s ernyedten, ezernyi atomra bo- moltan, egymásról hallani sem akarva éli le a maga mindennapi megszokott életét. Tagadhatatlan azonban, hogy a végveszély óráiban mint a zsákmányát féltő vad elszántan s nem remélt tűzzel bocsátkozik a harcba, a múlt kipróbált szellemi és anyagi fegyvereinek a jelenben kifinomult felhasználásával az erkölcsi és anyagi energiáknak oly pergőtüzét zúdítja az ellenséges frontra, hogy ez energiák tizedrészével is az át- törhetetlen egység falankszát alkothatná meg a vélt nyugalom perceiben. Az infernális erők kohójában ily váratlan ellenállás láttán egy pillanatra megáll a fújtató munkája : a bujtogatás. De a kohó azért reng, remeg, izzik, kékesen villődző lángok nyaldossák a készülő bálványokat, apró tűzszikrák suhannak át a világon, mig aztán hajrá! mind nyíltabban és szemérmetlenebből folyik ismét a munka, a föld felett, a föld alatt, a harctól el- ernyedt, diadaltól ittasult polgári társadalom bekerítetien házatájékát ismét kerülgeti egy uj tüzes csóva. Szomorú dolog volna ennek a folytonos harcnak, ennek az állandó leégésnek és felépítésnek a kilátásait ■] jövő következményeit előre jósolni. A tűznél csak az egység erősebb. De nem az érdek, a harc összekovácsolta egység, hanem a |leg- teapedtebb nyugalom idejében is az ideálok, magasabb erkölcsi célok tiszteletében, folytonos megmunkálásában s az igazi kultúra közösségében megalkotott Egység, mely feiülemelkedik az osztályok és nemzetek keretein s közös ideálokat védve, közös harci eszközökkel dolgozik a közös ellenség ellen. Amennyire nem vigasztalás nekem, az egyénnek, hogy a szomszédom portája ég s az enyém még nem, épúgy nem vigasztalás egy társadalmi osztálynak vagy nemzetnek az, hogy a szomszédban a tűz ereje minden értéket felemészt. Pedig beh sokan vannak a világon, egyének és nemzetek, akik kajánul örülnek a szomszéd veszedelmén! Dr. Urbán Gusztáv. Kronberger* József apát-kanonok, miskolc-alsővárosi plébános. A tüzes csóva. A világégés óta nagyon divatos azt a bizonyos tüzes csóvát emlegetni, mely a nemzetek közötti egyenetlenséget háborús lángra gyulasztja a a nemzeti lét keretein belül az egyeB társadalmi osztályok, érdekek, nézetek harcaiban a fegyverek élén táncol, hogy alkalmas pillanatban a szenvedélyek gőzeit hideg mérkőzés helyett eruptiv kitörésben robbantsa fel. De nemcsak emlegetni divatos, hanem az oroszországi nagy tűzön kívül alig van világrész s alig van ország az öt világrészben, ahol meg ne kisérelték volna hol szabadságtörekvések címén, hol az osztályharc jegyében gyakorlati hatását kipróbálni. A szociáldemokrácia kitaposott szólamai, a moszkvai inter- nacionálé megfeszített propagandamunkája, az egész világ szabadkőmivességének a felszín alatt folyó zajtalan, de tmnál szivósabb küzdelmei a tekintély évezredes pirámisai: az egyház s a királyság ellen, a földosztők ígérgetései, a pénz szívtelenségét s a nyomor lelketlenségét pajzsul felhasználó vilagboldogí- tők stb. mind tüzes csóvával mennek rohamra nagy nemzetkolosszusok ellen, fennálló s a beváltság patinájával büszkélkedő társadalmi s politikai intézmények ellen. Nem a tüzes csóvában s nem a megtámadott intézmény hozzáférhetetlenségében s tűzálló voltában van a hiba, ha a támadások nem érik el azonnal végső céljukat s kénytelenek a pusztításban némi szünetet tar- taniok. Az emberi szenvedély és el- vakultság, gyűlölet és aljas indulat legfeljebb elszámítják magukat s nem képesek telhetetlen vágy-izzásukban az alkalmas időpontot kivárni. Mert sajnos a védekező félben — a mai világra vonatkoztatva: a jelenlegi polgári társadalmakban — dacára, hogy már régóta vérükbe kellett volna átmenni» annak az érzésnek, hogy ostromlott várban élnek, nincs meg az elszántságnak az az éber permanen- ciája, me.ly az ellentámadást Eger, december 1. A Zábrátzky György apátkanonok elhunytéval megüresedett miskolc-alsővárosi plébánia űj vezetőjének személyében, mint hitelesen értesülünk, a mai napon megtörtént a döntés. Az egri érsek ugyanis, a kegyúri jogokat gyakorló pénzügyminiszternek előterjesztését elfogadván, mis- kolc-alsővárosi plébánossá, s egyben, a plébánia az egri székes- főkáptalan egyik stallumával egyesítve lévén, főszékesegyházi kanonokká Kronberger József c. apát, tb. kanonok, főegyházmegyei irodaigazgatót nevezte ki. Kronberger József Rozsnyón született 1873 junius 12-én. Középiskoláit részben Kozsnyón, részben Egerben, theolőgiai tanulmányait ugyancsak Egerben végezte. 1901-ben szentelte pappá Samassa érsek s az ujmisést Szihalom-ra küldte káplánnak, majd Abddszalókra, utóbb Kisvárdára helyezte át, de már rövid idő múlva a miskolci érseki laánynevelő intézet hitoktatójává nevezte ki. A fiatal pap pályafutásának ez a része azonban összevissza négy évig tart. 1905 júliusában már az érseki udvarhoz nyer beosztást a fáradhatatlan agilitásu s addigi működési helyein mindenütt kitünően bevált ifjuember. Előbb érseki iktató, majd érseki titkár és fő- szentszéki jegyző, majd 1923 ban érseki irodaigazgatővá nevezi ki őt Szmrecsányi érsek, miután már három évvel előbb a főszékesegyház tiszteletbeli kanonok- jainak sorába emelte. A folyó év elején elismerése jeléül az apáti címmel tünteti ki a kancellária odaadó buzgó- ságu igazgatóját az ériekfő- pásztor, aki most az űj kanonok személyében ritka tetterejü, meleg szívű, lekötelező modorú vezetőt állít a főegyházmegye legtekintélyesebb plébániája — élére. Két évtizedes vezérkari szolgálat után acélos munkakedvvel és a lelkek iránti bensőséges szeretettel készülődik külső szolgálatra az egri kanonokok illusztris testületének legifjabb tagja. Díszes űj állásában lelkipásztori rátermettségéről is éppan úgy bizonyságot fog tenni, mint ahogyan az egyházi közigazgatásnak egyik kiváló szaktefain- télyüél tisztelték mindazok, akiknek a vele való érintkezés szerencséje megadatott. m qienejgl Egy lakatlan szigetre rakták ki a hiszékeny amerikai kivándorlókat. A lelketlen társaság felett szombaton itólt a nyíregyházai törvényszék. Nyíregyházáról jelentik : Nagyarányú kivándorlási bűnügyben ítélkezett ma délelőtt a nyíregyházai bíróság. Farkas Miklós nyíregyházai szabó, Je- nován Béla, ifj. Kovács György szabolcsi földművesek azzal hitegettél! el több nyíregyházai lakost, hogy kijuttatják őket az Egyesült Államokba. Azok a földművesek, akik felültek a csábitó szavaknak, pórul jártak, mert a hajók kitették őket Kubának egy lakatlan szigetére, ahol mérhetetlen szenvedésen és nélkülözéseken mentek keresztül. Munkát sehol sem kaptak és napról napra tengődtek élelem nélkül. Nagy fáradozás után hosszas Küzködés és szenvedés közepette visszajutottak hazájukba, hol azonnal megtették a büntető feljelentést csábítójuk ellen. A bíróság beigazoltnak vette az üzletszerűen elkövetett kivándorlásra való csábítást és ezért farkas Miklóst 3 évi és 6 havi börtönre és 10 millió korona pénzbüntetésre, Jenován Bélát 7 havi fogházra és 6 millió korona pénzbüntetésre, ifj. Kovács Györgyöt 1 havi elzárásra ítélte. «Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni őrök igazságban ; Hiszek Magyarország feltámadásában!*
