Egri Népújság - napilap, 1925/2

1925-07-16 / 158. szám

Á.ra 2000, vasárnap 2500 korona. Eger, 1925. július 16. csütörtök. XLII évf. 158 sz. Előfizetési di) postai szállítással s egg hóra 40.000 K, negyedévre 120.000 Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefonszám: 11. Ä politika berkeiben néma csend. A magyar sors in­tézése a termő rónára tolódott át s hogy a most beálló eszten­dőben enyhülni fog-e a gazda­sági feszültség s ennek meg­felelően közállapotaink további javulása az eddigi ütemben vár­ható-e : az a mi agrárországunk­ban jórészt a mezőgazdasági termelés eredményein fog meg­fordulni. Az egyetemes nemzeti érdek mindenesetre azt kívánná, hogy a rendelkezésünkre állő hatalmas termelő tényező: a föld, minél bőségesebb hozadékkal fizesse vissza a megművelésére fordított munkát éa tőkét. A so­kat emlegetett többtermelés mi­nél szélesebb körű megvalósítása volna a konszolidáció útján egyik legerősebb mőíorunk. Erre való tekintettel kétség­telenül csak sajnálni lehet, hogy az uj és újabb földbirtokreform épen a legnagyobb erőfeszítés gondterhes esztendeiben rázkőd- tatja meg gazdasági életünket. Hetven év előtt is mostoha kö­rülmények között lett urává a jobbágy az általa művelt föld egy részének. Sem neki, sem földesurának nem használt a re­form. Most is válságos körülmé­nyek közepette kerül megoldásra a régóta vajúdó kérdés. Az 1920-as törvény indoko­lása nyíltan be is vallja, hogy egyelőre le kell mondania a ter­melés fokozásának lehetőségéről. A végrehajtás során annál foko­zottabb gonddal kell ügyelni arra, hogy a kőt uj törvény nyomán várható szociális meg­nyugvást ne tegyék illuzőrius értékűvé az uj helyzetből elő­álló bajok. Annál is inkább fontosnak látszik az óvatos és körültekintő végrehajtás, mert hiszen a kér­désnek végleges nyugvópontra juttatását a gazdasági tekintet­ben mindenesetre sok kárral járó radikális reformtól sem re- mélhetnők. A tömeghangulatot nem lehet «elintézni,» miként egy aktát s ameddig a polgári társadalomból természetszerűleg kiküszöbölhe- tetlen vagyoni külömbségek fann- állanak, mindenkor lesznek orv­halászok is, akik a zavarosban keresnek bő fogást. A kisembereknek födelet épít­vén, nem szabad tehát dőrén megingatni oly szerkezeteket, melyek nagy intézményeknek és kicsiny exisztenciáknak egy­aránt biztos támaszai voltak a múltban. Másrészről 'minden megengedett eszközt és mődot meg kell ragadni arra a célra, hogy a földéhségüket kielégíteni kevésbé képes elemek világosan Rusztek Károly tanfelügyelő a következő jelentést tette He­vesvármegye közigazgatási bi­zottságának : A vármegye népiskoláiban a múlt hő második felében min­denütt megtartották az évzáró vizsgálatokat és a hazafias záró­ünnepélyeket. A vizsgálatokról beérkezett jelentésekből örömmel állapítja meg, hogy a tanulmá­nyi eredmény elérte a háború előtti nívót, az iskoláztatás pon-■ tossága és a vallásos, hazafias nevelés tekintetében pedig messze fölülmúlja azt. Az iskolánkívűli népművelés, az ismeretterjesztő előadások, az ifjúsági és Levente-egyesü­letek révén szintén évről-évre erőteljesebb és általánosabb lesz, a lelkiismeretes és önfeláldozó Eger, 1925. julius 15. A megye közigazgatási bizott­ságának keddi ülésén Graefl Jenő bizottsági tag, a poroszlói kerület nemzetgyűlési képviselő­je, az alispáni jelentés kapcsán felszólalt és elmondotta, hogy a tiszafüredi járásból több község fordult hozzá azzal a panasszal, hogy hivatalból szorítják őket a hősi emlékszobrok feliállítá­sára. Nem tudja, hogy az olyan községeket, ahol a hősi szobro­kat még nem állították fel, va­felismerjék igazi érdekeiket ■ ne váljanak a lelketlen izgatásnak rombolásra kész martalékaivá. Az intelligenciának kimondha­tatlanul fontos e tekintetben a hivatása s a felvilágosító munka terhéből becsülettel ki kell ven­niük a részüket értelmiségünk mindazon elemeinek, melyek ma­gukat a nemzeti megújhodás táborához tartozóknak vallják. X. népnevelői munka 8—10 esztendő múlva már remélhetően szemmel- láthatőan fogja éreztetni áldásos hatását. Ugyancsak a múlt hő második felében tartották meg a képesítő vizsgálatokat az egri tanító- és tanítónőképző intézetekben. Most volt az öt évfolyamos képzőnek az első képesítő vizsgálata. Az eredményekből örömmel jelent­heti, hogy a jelöltek úgy az ál­talános, mint a szaktudás tekin­tetében olyan eredményről szá­moltak be, amelynek birtokában aggodalom nélkül a legszebb reményekkel biztatóan kezdhetik meg kulturmunkájukat. — Ké­pesítőre jelentkezett a tanító­képzőben 12 jelölt, oklevelet nyert 11; a tanítónöképzőben 11 jelölt, oklevelet nyert 11. lőbban sürgették-e hivatalból, annyit azonban szükségesnek tart kijelenteni, hogy a hősi em­lékek sürgetése mögött egy nye­részkedési vállalat is rejlik. Be­járják a községeket és rábeszé­léssel, felsőbb intenciókra való hivatkozással igyekeznek meg­rendeltetni az emlékművet, mely­nek műbecse abszolúte nincs és az erre költött 80—90 millió ko­ronás rendkívüli kiadása a köz­ségnek legfeljebb csak arra al­kalmas, hogy a magyar hősies­ség felemelő gondolatát és szent eszményeit lejárassa. Hasonló­képpen kifogást emel az ellen is, hogy a hősi halottak emlé­kezetére külön ünnepet ülnek a katolikusok, [külön a reformátu­sok, külön a zsidók. Véleménye szerint itt nines helye felekezeti különbségnek. Egyet érdemel a katholikus, a református, az izraelita hősi halott, azt hogy egyszerre megkülönböztetés nél­kül üljük meg dicső emlékeze­tük ünnepét. A külön-külön ün­neplés szintén a nagy eszme le­járatására vezethet. Kéri az alispánt, olyan irányú intézkedésre, mely a hősi ha­lottak emlékének egyszerre és együttes megünneplését célozza. Isaák Gyula alispán a felszó­lalásra kijelenti, hogy a hősök emlékének felállítását egyrészt az üzleti vállalatok, másrészt a katonaság sürgeti, a hatóságok pedig műérték szempontjából becsülik meg azokat. Gondoskod­ni fog arról, hogy a hősök em­lékünnepét egyszerre üljék meg. Dutkay Pál: Azt a hősi em­lékünnepet, amit elrendelt a kor­mány, akár a vármegye, úgyis közösen, valláskülönbaég nélkül tartja meg a közönség. De arra, hogy máskor ne ünnepeljen, nem lehet kötelezni egy feleke- zetet sem. Egyébként pedig nincs abban semmi veszedelem, ha minél többször ünnepelik el­esett hőseinket. Úgyis kivesző­ben van a nép leikéből a haza­fias érzés. Elismeri, hogy a szobrok fel­állítása a mai nehéz gazdasági viszonyok között látszólag pénz­pazarlásszámba megy, de minél több hősi szobrunk van, és minél több hősi ünnepet tartunk, annál jobban elétárjuk a mai nemze­dék és az ifjúság szeme elé a követéire intő ragyogó példákat. Hivatkozik Vilmos császárra, aki a háború előtt Budapesten járva, csodálkozással jegyezte meg, hogy a magyar fővárosban nem látja a magyar nemzet nagy fiainak szobrait, míg Berlin utcái, terei telve vannak a németség nagyjainak szobraival, emlék­műveivel. «Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban; Hiszek Magyarország feltámadásában !» Hevesvármegye tanügyi állapota. A tanulmányi eredmény elérte a háború előtti nívót, a vallásos és hazafias nevelés tekintetében pedig felül is múlta azt. — Az öt évfolyamos tanítóképző első képesítő vizsgálatai kitűnő eredménnyel jártak. A hősi szobrok és a hősök ünnepének ügye a megyeházán. Lehet-e hivatalból sürgetni a községeket a hősi emlékművek felállítására? — Graefl Jenő és Dutkay Pál felszólalásai a közigazgatási bizottság ülésén.

Next

/
Thumbnails
Contents