Egri Népújság - napilap, 1925/2
1925-11-08 / 254. szám
2 EGRI NÉPÚJSÁG 1925. november 8. ható. A polgármester kilátásba helyezi a vigalmi adónak és a színházi világítás költségeinek elengedését, az 5000 aranykorona évi szubvenciót azonban nem garantálhatja a bizottság. Kardos igazgató ilyen körülmények között csak azt kérte, hogy ha már szubvenciót nem kap, legalább a társulat oda- és visszautazási költségeit térítse meg a város. Ezt elvben el is fogadta a bizottság. Meilinger Dezső képkiállitása. Ma délután 5 órakor előkelő közönség jelenlétében nyilt meg Meilinger Dezső festőművész képkiállitása. 1917 óta, amikor a festőművész retrospectiv kiállítás keretében először mutatkozott be szülővárosának, alig múlt el ^esztendő, hogy fejlődésének állomásain megfeledkezett volna arról a tartozó kötelességről, mely őt számadástételre hívja. És ez a város és fmi mindany- nyian a művész részéről abban a kivételes figyelemben részesültünk, hogy állandóan szemmel kísérhettük fölfelé ívelő pályafutását, amelynek művészet- történeti szempontból már eddig is jelentős eredményei vannak. Első megindulásának idején, mint grafikus keltett feltűnést. Festményein főleg a nagy isko- lázottságú rajztudás domborodott ki; majd szelíd nyugalmú, a színskála egy-két hangján játszó tájképei sejtették a magyar festőművészet egy eljövendő mesterét. Akkor még ciupa ígéret volt. Meglepetésszerűen mutatkozott be téli tárgyú pasztelljeivel, amelyeken csodákat művelt tekniká- jának virtuozitása. Ezután a portrait-ák és kompozíciók felé fordűl. Dekoratív-hatásokra törekszik, suhogó, ;fényes selymeket, puha kázsmérokat és hamvasán tükröző bársonyokat fest alakjai köré. S a klasszikus festők nyomdokain haladva plain- air-es hátterekben misztikus fákat, bokrokat és komor felhőkből szűrődő templomi sugárzásokat leheli a vászonra. Botticellis hangulatú nimfáinak a képén a pajzán, homéroszi életöröm, aktjain a formák diadalmaskodnak. A hús rubensi puhaságán nincsenek az erotikus rózsállások. Vénusza egy őbzí tárlaton komoly sikert arat és általános elismerésben részesül. Gyorsan, lázasan fest. Tán nincs még egy olyan magyar festő.iaki termékenyebb lenne nála. A dekorativ irányzatból a kolorizmus húrjait is megzöngeti; ragyogó, vakító és exotikusan tarka. Innen egy áthidalás vezet az önmaga keresésében önmaga megtalálásához : tájképeiben az olajjal pasztellszerű hatásokat, tompa, matt színfelületeket ad széles, nyugodt, flegmatikus ecsetvezetéssel. Még mindig a Sturm und Drangé. Evvel az iránnyal is szakít. Csak próbálkozás volt. Visszatér a naturalizmushoz; érzi, hogy itt van valami, ami az ö művészi meggyőződése, ahonnan a legtöbbet meríthet. Azonban egyelőre itt sem kecsegtette siker. Zengő színeket, elhatárolt kontúrokat, finom, bár nem aprólékos részleteket szerető ecsetje alatt hidegen sorakoztak egymás mellé a nagy foltok, a tömör masszák, a zord erő nem az ő sajátsága. S ekkor egy merész fordulattal összeolvasztja a naturalizmust Mert így szokott az lenni. A | férfi parti-vadász ős csak hozománnyal hajlandó nősülni. Feláldozza a szerelmét, lelkének nemesebb érzéseit és azt mondja : — Kedvesem, én nagyon szeretem magát, de — látja—maga is szegény. Én is koldűs vagyok. Elég a koldűstarisznyáből egy is, mért hurcolnánk kettőt ? így külön-külön megjárja. S aztán magának még lehet szerencséje. Elveszi egy gazdag ember s bízva a jósorsban, nekem is jut egy jobbmődű leány. Feledjük el egymást. A férfi aztán megnősül, gazdagon. A lány is férjhez megy. A férfi szivében egypár esztendő elteltével újra lobbot vet a szerelem és kiderül, hogy a legénykori szakításokkal és a házassággal még nem fejeződik be a regény, csak akkor kezdődik. És ne gondoljuk, hogy csak ma van ez így, amikor egyik laptársunk szerkesztői üzeneteiben becsületes törekvésekkel osztogatja jő tanácsait azoknak, akik egy-egy szomorú levelet intézne« hozzá e fogas problémában. A szerkesztői üzenetek atyai si- mogatása rendszerint az ideáli- sabb megoldást ajánlja, de alig hisszük, hogy a bánatos kiváncsi azt teljesítené is. Az emberek jőrészében hiányzik a férfias bátorság, a nőkben pedig az elszánt kitartás, hogy egymásért és az annyira óhajtott házi tűzhelyért szembeszálljanak az élettel. S e gyávaságnak és megalkuvásnak csak később adják meg az árát, de rendszerint az, aki egy gazdag szivet visszadob. Mert sajnos, a szivekben még ma nincsenek pengő valutákra váltható értékek — autóra, bundákra, cselédségre, kéjutazásokra és palotákra. S azt ne higyje valaki, hogy e sorok megírására bennünket holmi Porzsolt-féle utánzási visz- keteg késztetett. Az úgynevezett regény második részéről szereztünk ma tudomást, amely elég prózai keretek között a Szálában folytatódott. Nem vagyunk botránylap, de úgy gondoljuk mégis, hogy a házasúló fiatalság okulására a nevek elhallgatásával helyénvaló a közlés. Tehát éppen úgy történt ős ügy írta meg a férfi a regény első felét, mint azt már föntebb jeleztük. Nem vette el a lányt feleségül, mert az szegény volt, pedig szerette, halálosan, mély, igazi férfi szerelemmel. Megnősült. Jól nősült. Gazdagon. A lány is férjhez ment. Az első ideált elfelejtette vele az anyaság és a jó férj. Kőt gyermeke született. Az egyik ma már hét esztendős lányka, a másik még pőlyás. Eltelt hét esztendő. A férfit azonban a gazdagság és a jómód nem tudta kárpótolni az elveszített és könyelműen eldobott boldogságért. Még mindig szeés a dekoratív stílust. így teremti meg magának azt az egyéni modort, amellyel falusi tájképeiben a ma megnyílt kiállításon bemutatkozott. J. J. rette az elhagyott leányt, a más asszonyát.Vasárnap éjszaka, amikor a férj Budapesten volt, bezörgetett az aaszooy ablakán. Az asszony, aki csecsemőjét táplálta, kiszólt: — Hagyjon békében. Van már magának felesége. Menjen szépen haza. A férfi nem fordűlt vissza. A kaput véletlenül nyitva hagyták s a szerelmes ember várat- lanúl betoppant a meglepődött asszonyhoz. És keserű panaszokban vallotta meg, hogy nem tud felejteni. — Akkor gondolkozott volna így, mikor még leány voltam — válaszolta az asszony. — De faképnél hagyott, mert megijedt a szegénységtől és a munkától. Hagyjon magamra. Távozzék békével. Az elkeseredett, kissé ittas férfi revolvert rántott elő. — Tedd le a gyermeket! Tedd le a gyermeket! — kiáltozott. A megrémült asszony egy alkalmas pillanatban kiugrott az ajtón és beszaladt a háziasszonyához, hogy védelmet kérjen. Azonban sem a háziasszony, sem annak legényfia nem mert a lakásba menni. Az asszony ekkor elszaladt a sógornőjéhez, akinek a férje csakhamar egy rendőrrel jelent meg a szerelmes férfi előtt, aki — a kisleány vallomása szerint — még a szekrényeket is átkutatta a hirtelen eltűnt asz- szony után. A rendőrség megindította az eljárást. S a szerelmi regény végére a magánlaksértés tett pontot. Ös mammuth fogakat halásztak ki Tiszaörvénynél. Debrecenből jelentik: Tisza* örvénynek szenzációja van, amennyiben az odavaló Pőcs testvérek, akik hivatásos halászok, az elmúlt napokban két hatalmas mammuth-zápfogat halásztak ki. A két fog súlya tiz kilogramm. Ez a szokatlan halászzsákmány egy újabb bizonyíték amellett, hogy évmilliókkal ezelőtt az úgynevezett dilu- viumban olyan enyhe klíma és tenyészet volt ezen a vidéken, hogy ezek a hatalmas állatok, melyek a nagy elefántoknál is nagyobbak voltak, itt nagyszámban éltek. — A két fogat Ecsedy István dr. egyetemi m. tanár hozta be Debrecenbe, sz újabb leletet a múzeumban fogják elhelyezni, ahol már sok mammuth- csont van. A fenyegetőző ^házigazda. Bállá Lajosnö kisvölgy-utcai lakos a rendőrségen följelentést tett házigazdája Juhász Imre ellen, mert az e hó 5-én délután lakása zárt ajtaját feltörte és őt azzal fenyegette meg, hogy leszúrja. A vizsgálat megindűlt. Arzénes kenyérrel mérgezte meg a felesége. Rimaszombat, nov. 7. A gömörmegyei Nyustya mellett fekvő Klenőc községben borzalmas családi dráma játszódott le az elmúlt héten. Minák Pál dúsgazdag klenőci kisgazda hirtelen rosszul lett s rettenetes kínok között kiszenvedett. A gyanús halálesetet bejelentették a csendőrségnek, mire a rimaszombati államügyészség elrendelte a gazda holttestének a felboncolását. A boncolás szenzációs eredményt mutatott fel, megállapította, hogy a halált arzőnmérge- zés okozta. Mivel a faluban köztudomású volt, hogy Minák Pál rossz viszonyban élt a feleségével, a csendőrség azonnal az asszonyt fogta vallatőra. Minákné eleinte semmiről sem akart tudni, de hosszas vallatás után beismerte, hogy ő okozta férje halálát. Azt vallotta, hogy férjét arzénnal mérgezte meg. Évek óta tűrte a vele rossz viszonyban levő férjének kellemetlenkedéseit és elhatározta, hogy elteszi láb alól. Egy ismerősétől azon ürügy alatt, hogy patkánymérget akar készíteni, — mérget szerzett és a méregből ebéd alatt nagyobb mennyiséget rákent férje kenyerére. A férj megette az arzénnal megkent kenyeret, rosszul lett és borzalmas kínok között még aznap meghalt. A férjgyilkol asszonyt a csendőrség letartóztatta. A repülő hadihajó. Londoni jelentés szerint a tengernagyi hivatal képviselőinek jelenlétében az angol flotta kísérleteket folytat egy repülő tor- pedőnaszáddal, ami első lépést jelent a repülőhadihajók fgondo- latának megvalósításához. A repülőgép hidroplán, amely a levegőbe hatván, a vizen százötven mérföldnyi óránkénti sebességgel halad. A gép alapépítménye két mahagóniból épült cső- naktest, ezek között van az 1800 font súlyú torpedo. A naszád fedélzetén két gépfegyver is van és mint bombavető repülőgép is használható. A gép legnagyobb előnyei eddig el nem ért hadmozdulatai képességében rejlik. A gép állítólag képes arra, hogy legnagyobb menetsebesség közben is leszokjon sa víz felületére és azonnal megváltoztassa irányát, vagy felrepüljön, mielőtt még az elhárító lövegek működésbe léphetnek. A jövőben ezeket a repülő torpedónaszádokat nagyobb számban fogják előállítani és részben pedig nagyobb hajőrajokhoz tartozó anyahajőkről fognak fel- szállani. Tehát a nagy békesség közepette egyre újabb háborús eszközök születnek. «Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban; Hiszek Magyarország feltámadásában!« Magánlaksértés tett pontot egy szerelmi regényre. Hófehér szerelem, csodaszép virág . . .
