Egri Népújság - napilap, 1925/2
1925-10-24 / 241. szám
Előfizetési di] postai szállítással: egg hóra 40.000 К, negyedévre 120.000 К. POLITIKAI NAPILAP. Főszerkesztő: Dr. óriás Nándor. Szerkesztőség : Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefonszám: 11. — Magyar gondok. Mikor Péter-Pál napja körül megpendült a kasza a magyar aratók kezében, hogy hozzáfogjanak a magyar élet, az acélos búza betakarásához, lőlekzet- visszafojtva lestük mindannyian a termésjelentéseket. Egy hosszú nyomasztó esztendő tengernyi baja és nyomorúsága alól vártuk a megváltást, nehéz hónapok egyetlen éltetője, az áldott magyar televényhez fűződött minden reménységünk. Talán soha nem éreztük annyira közösségünket a búzatermő magyar ugarral, mint az idei aratás idején. A fáradt, az agyongyötört magyar lélek ösztönös ragaszkodással tapadt az ősi röghöz, a bő terméstől várván áldatlan sorsa könnyebbülésőt. Mert az a nagy válság, amely a szanálással kapcsolatban megbénította 8z egész magyar gazdasági életet, a legsúlyosabb megpróbáltatások elé állított mindnyájain-, kát. A megélhetés egyre elviselhetetlenebb áldozatokkal járt, igényeinket egyre lejjebb kellett mérsékelnünk в remegve gondoltunk arra a lehetőségre, hogy mi lesz, ha egyszer a mindennapi kenyerünk is lekerül asztalunkról. De földünk ezúttal is hű édesanyánknak bizonyűlt : bőven ontotta kalászait, mindenfelől gazdag eredményről számoltak be a termésjelentések. Fellélekzettünk. A bő termésben biztosítva láttuk az olcsó kenyeret s az olcsó kenyértől egy állandó olcsóbbodási folyamat megindulását vártuk. Az első hetek látszólag jelentékeny eredményt hoztak. A búza ára lemorzsolódott. De ez az árlemorzsolódás nem jelentette egyúttal az általános olcsóbbodás kezdetét is. Sőt, amit e jelenség legtermészetesebb következményének gondoltunk : a kenyér árában sem következett be a várva- várt olcsóbbodás. A liszt- és kenyérárak makacsul tartják magukat в a reményeiben csalódott közvélemény elkeseredetten jajdul fel. A fogyasztó közönség a termelőosztály önzésében keresi a baj okát, a termelő a közvetítő kereskedelem, elsősorban a malmokban véli az általános drágaság okoA Ház elfogadta a bányamunkások nyugdíjbiztosításáról szóló törvényjavaslatot. Budapestről jelentik : A nemzetgyűlés mai ülésén harmadszori olvasásban is elfogadták azokat a törvényjavaslatokat, melyeket tegnap letárgyaltak. A mai ülésen a külföldi államokkal kötött szerződősek és egyezmények egész sorozata került a Ház elé becikkelyezés végett. Az idevonatkozó javaslatokat többnyire hozzászólás nélkül fogadták el. Walkó Lajos kereskedelmi miniszterbeterjeszti a külföldi áruk származási helyének hamis jegyzéssel való ellátásának megakadályozásáról szóló Washingtonban kötött egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot. Barla Szabó József előadó a bányatörvény alá eső ipari üze- эе«« we»<t овчин; Фаоа тшъя ер mekben foglalkoztatott munkások, altisztek és ezek családtag- j ainak nyugdíj biztositásáről szőlő javaslatot ismerteti és rámutat annak szociális fontosságára, hogy a párt pénztára a korona romlása következtében nem tud megfelelni hivatásának. Ezért a kormány egyhangúan elhatározta a nyugdíjbiztosítást a bányamunkások javára és az igazgatást a munkásbiztositő pénztárra bízza. Vase József népjóléti miniszter, Peyer Károly, Perlaky György, Propper Sándor, Kiss Menyhért, Huszár Károly felszólalása után a Ház a javaslatot úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadja. Majd a mentelmi ügyek tárgyalására tér át. zőját felismerni. S az elkeseredés nyomán még jobban elmélyül az osztálygyúlölet, amely amúgy is megmételyezte társadalmi életünket. A jelen esetben pedig az egymás hibáztatása a legkevésbbé indokolt. Ma ugyanaz az érdeke a termelőnek, közvetítőnek és a fogyasztónak. Nem szenved ugyan kétséget, hogy a közvetítői haszon és a nagyipari nyereség hozzájárul a fogyasztói árak megdrágításához, de e tény felismerése még nem jelenti a helyzet megoldását. Bár az elmúlt gazdasági évben a nagymalmokat súlyos bűnök terhelték az általános drágaság előidézésében, mert stabil korona mellett a gazdáktól aratás után 300.000 koronáért vásárolt búzát a tavasszal 600.000 koronáért értékesítették, ma, amikor a malomkonsentráciő már felbomlott s a malmok közt éles verseny fejlődött ki, nem valószínű, hogy túlnagy haszonra dolgoznának. De nem vádolható a termelőosztály sem, hisz közismert tény, hogy ma a háború előtti viszonyokhoz képest aránytalanul nagyobbak a gazda kötelezettségei. S e kötelezettségek legnagyobb része az aratás utáni időszakban esedékes, mert ekkor kell nemcsak a munkabéreket, adókat kifizetnie, hanem az év ( folyamán felgyülemlett adósságait is ekkor kell rendeznie. így egyszerre kénytelen jóformán az egész termését értékesíteni, úgy hogy a konjunkturális áremelkedés előnyeit nem élvezheti. A drágaság igazi okát egészen máshol kell keresnünk. Abban az elnyomó, gyűlölködő politikában, melyet a szomszéd népek folytatnak ellenünk. Ez a politika okozta ezeréves hazánk fel- darabolását s ez igyekezik ma is megragadni minden alkalmat, hogy polipkarjaival gazdaságilag is halálra roppantson. Ez a politika eredményezi azokat az elviselhetetlen adóterheket, melyek megbénítanak minden megmozdulást, minden élniakarást. S e téren addig nem is állhat be javulás, amíg a nyakunkon élős- ' ködnek az antant ellenőrző bizottságai s amíg jóvátétel címén elharácsolják verejtékes munkánk minden gyümölcsét. Ez a gyűlölködő politika akadályozza meg oly kereskedelmi szerződések kötését is, melyek az exportot lehetővé tennék, amelynek nyomán némi könnyebbülés állhatna be megélhetésünkben. Ez a politika teszi lehetetlenné, hogy kulturális és szociális célokra áldozhassunk, ez igyekszik elfojtani minden csírát, amely új életet, talpraállást eredményezhetne. Gyökeres változást csak akkor remélhetünk, ha a nemzet egy nagyszerű megmozdulással le tudja majd rázni magáről e rajta élősködőket. Csak akkor beszélhetünk majd újra mélyreható gazdasági politikáról, csak akkor indulhat meg újra a pezsgő élet a gyárakban, műhelyekben, kereskedelemben, mezőgazdaságban, ha eggyé kalapácsosuk újra a széttördelt országrészeket. Addig hiába minden ankét, minden osztálygyúlölet. A drágaság jéghegyét, mely ma minden életet megdermeszt, majd csak az a forró lelkesedés fogja igazán felolvasztani, mely ezeréves integritásunkat is helyreállítja. Angyal Lajos, feliS kereskedelmi iskolai tanár. A volt 10-68 honvédek ezrednapja. Szeretett ezredünk, a dicső 10-es honvéd ezred, miután az olasz harctéren a legnehezebb viszonyok között, hazája iránti törhetetlen szeretettől vezéreltetve, 1918. november haváig dicsőséggel állta a kemény harcot, november 5-én a lovegias ellenség által is elismerten, becsülettel bár, de letenni kényszerült ellenségei által esztendőkön át rettegett fegyvereit. Az ezred ezen utolsó dicső fenyvertényeiról megemlékezendő, tartjuk ez év november 8-án immáron 4. ezrednapunkat Miskolcon. Méltóan a dicső ezred hírnevéhez — a reánk erőszakolt kényszerrendszabályok megszűntével — az eddigi évek ezrednapjaitól eltérőleg, ezt a napot külsőségeiben is impozánssá akarjuk tenni, azon erős meggyőződéstől vézéreltetve, hogy ezen a napon három kuruc vármegye hős 10-es honvédjeinek ezrei újból hitet tesznek arrői, hogy él még a régi 10-es honvéd gyalogezred, készen arra, hogy a megcsonkított, meggyalázott, mindenéből kifosztott szegény magyar haza első hivő szavára tizezrével sorakozzon a régi, megtépett, de mocsoktalan honvéd-zászlő alá. A 10-es honvédnap Miskolcon összeült rendező bizottsága a
