Egri Népújság - napilap, 1925/2
1925-10-21 / 238. szám
2 EGRI NÉPÚJSÁG 1925. október 2 1. Az E. N. panaszkönyve. Mélyen tisztelt Szerkesztő Űr ! Nagybecsű lapjának f. é. 229. számában megjelent »Villamvi- lágitást kap a Tetemvár-utca« című hírrel kapcsolatosan szíveskedjék megengedni, hogy félreértések elkerülése és a kérdés tisztázása céljából az alábbiak szives közlésére kérjem: Úgy a magam, mint a vár állomással szemben lévő térségen házhellyel és újonnan épült házzal rendelkező társaim nevében a tekintetes városi tanácshoz beadott kérvényemben nem a Tetemvár-utcának, hanem annak a várállossással szemben most épülő kis házcsoportnak névvel és házszámokkal leendő ellátását, közlekedési és közbiztonsági szempontból való megvilágítását és befásitását kérelmeztem, amely Gárdonyi háza s egy nagyfor- galmu állomás szomszédságában a vár és a belváros közelségében most van épülőben, kialakulóban. Nemcsak azért kivánom^hang- sulyozni, hogy nem a Tetemvár nevében szólt és szólhatott kérésem, mert ezek a házhelyek a Vécsey-utcának természetes folytatásai lévén a Tetemvárhoz éppenséggel nem tartoznak, hanem azért is, mert ott fában és villanyban nincs hiány s lakói a történelmi névvel teljesen meg vannak s meg is voltak mindig elégedve. Kérvényünkkel minket, akiket lakásügyünknek áldozatok árán hozoit radikális megoldása mellett közbiztonsági, közlekedési, városrendészeti és szépitészeti célok is vezetnek, az is vezetett, hogy hozassák a város szivéhez közelebb az olyan területet, — amely lakóinál, fekvésénél, forgalmánál fogva méltán megérdemli, hogy eddigi elfeledettsé- géből, elmaradottságából s külvárosi jellegéből kiemeltessék! Azt pedig a tekintetes városi tanács és senki sem veheti tőlünk rossz néven, ha mi nem a Tetemvár irányában — Felnémet felé, hanem esetleg egy uj elnevezéssel (vagy — mondjuk ha már más nem futja — mint a Vécsey-utca folytatása) a belváros felé gravitálunk. Villanyunk és fáink most már lesznek s ezt azt hiszem a put- noki vonattal kirándulók, a jő levegőt, szép kilátást kereső gyakran erre sétálók s az öreg Eged alján szüretelők sem veszik tőlünk rossz néven ? Különösen akkor nem, mikor gyakori eset az újabban, hogy a munkáról fáradtan hazajövő emberek százainak megrakott szekerek botorkálásátől veszélyeztetve — még este 6 és V*7 órakor is minden utcai világítás nélkül, koromsötétben kell útjukat megtenni a Vécsey-. Bárány-, Toronyés Szervita-utcákon keresztül a már régen fényárban üsző belváros felé ? ! De minden utca-elnevezés mellett jobban érdekel minket a gyalogjárda, a Gárdonyi háza előtti terület s a várállomáshoz vezető partok befásításának ős parkosításának kérdése. Minthogy ez utóbbiak szorosan belekapcsolódnak a vár restaurálásának ügyébe — ügy vagyok informálva — hogy a>á- rosi mérnöki hivatalban a tervek ezekre már készen vannak s csak az anyagiak állják útját azok megvalósításának. Legyen úgy, ahogy tudom és ahogy reméljük ! Legyen a városrendezés és fejlesztés terén első a vár, ez a legnagyobb történelmi emlék és annak környéke. Mert a drága kő is csak megfelelő keretben érvényesül! Ez a városunkon áthaladó, idegenek által is annyira látogatott, nagyforgalmu vasútvonal; az a páratlan kilátás, mely e helyekről Egerre, a Bükkre s a Mátrára nyílik, az a kitűnő levegő, mely a Bükk-csúcsai, az Eged szőlői ős a Vécsey völgy illatos széna rétje felől ide áradj; az a fenséges költői szellem, mely a nagy iró fenyői között lengedez, egyszerű fakeresztjéről felénk integet s azok a nagy idők, amelyről a vár kövei regélnek, — megérdemlik, hogy ez a kérdés állandóan szőnyegen tartassák, rövid időn belül a megvalósulás stádiumába lépjen s Eger egy újabb kincsesei, szépséggel gyarapittassék. Szívességéért hálás köszönetét mondva vagyok Szerkesztő Úr iránt őszinte tisztelettel Eger, 1925. okt. 18. Szelényi János. Egy féltékeny földműves forgópisztollyal főbe lőtte a feleségét. Eger, 1925. október 20. Tegnap, hétfőn délben véres családi dráma játsződottle a Kertész-utcában. Egy féltékeny fiatal földműves homlokon lőtte a feleségét, aki most az Irgalmas nénikék kórházában viaskodik az élettel és a lázzal. Liptai Ferenc 26 éves Kertész- utcai lakos, földműves, már régóta féltékenykedett a feleségére, született Krizsán Ételre. Az ssz- szony, aki egyidős az urával, sohasem viselkedett úgy, hogy okot és tápot adjon Liptai féltékenységének. A féltékenység ördöge azonban a fiatal férjet nem hagyta nyugodni és 19-én, hétfőn, délben ismét heves féltékenységi jelenetet rögtönzött. Az asszony ebéd után lepihent a díványra, a férj melléje ült és keserű szemrehányásokkal illette feleségét, hogy már nem szereti, mért nem szereti ? mért hidegedet! el tőle ? Kit szeret ? Mert valakit csak szeretnie kell, ha az urától elhidegült ? ! Liptainé először a szemébe nevetett a féltékeny embernek, azután megharagudott és duzzogva fordított hátat Líptainak, aki egyre jobban belelovalta «SMSIMI•»< magát a megcsalt férj szerepébe s egyre fokozódó dühében előrántotta a forgópisztolyát és a feleségét homlokon lőtte. A rendőrség Liptai! azonnal letartóztatta, az asszonyt pedig az Irgalmas nénikék kórházába vitték. A rendőri nyomozás során Lip- taiék lakásában találtak egy Liptainé aláírással ellátott levelet, amelyben bejelenti, hogy önként válik meg az élettől. Ezt a levelet a férj, Liptai Ferenc, maga irta, hogy elterelje a gyanút. A féltékeny földműves, amint a hamisított levél is bizonyítja, már régen elkészült a véres tettre. Megható, hogy Liptai Ferencné, akit életveszélyes sebével a szürke nénikék ápolnak, állandóan az ura felől kérdezősködik. Megbocsátott neki, mert gyermekeinek az apja és hitestársa, akinek holtáiglan hűséggel tartozik. Nagyon szeretné már látni és azt üzeni, hogy ne búsúljon, jobban lesz ő, csak a gyerekekre vigyázzon ... S Liptai Ferenc a rendőrségi fogdában várja sorsa fordulását. Véres szüret a gyöngyösi hegyen. Egyik jómódú gyöngyösi gazda szüretelés közben szíven szúrta örökbefogadott fiát, Gyöngyösről jelentik: Az elmúlt héten véres szüretet! tartott a gyöngyösi határban egyik jómódú parasztgazda. Hangost Mihálynak a gyöngyöstarjáni Hajnalhegy dűlőben nagyobb szőlője van. Javában folyt a szüretelés. A szőlő bőven fizetett. A szüretelő kocsin ketten álltak: Hangost Ferenc, az 52 éves Han- gosi Mihály gazdának édes fia és Kovács-Berta János 23 éves legény, aki már 7 éve fogadott fia Hangosi Mihálynak. Hangosi Mihály és fogadott fia között az összeszőlalkozások napirenden voltak. Az öreg az utóbbi időben állandóan haragudott a fiúra. A szüretelő lányok és asszonyok vígan hordták a vödrökben a szőlőt a kociin lévő kádba. A lányoktól és asszonyoktól a kocsin állő két fiatalember szedte el a vödröket és öntözte a kádba a leszedett szólöt/Zam/osiFerenc, amint felesége vödréből kiöntötte a szőlőt, tréfából ledobta a vödröt felesége lábához. Az asszony nem értette el a tréfát és hangos szavakkal rótta meg az urát. A hangos szavakra, szüretelő késsel a kezében, a kocsihoz lépett az öreg gazda is. Azt hitte, hogy Kovács-Berta János dobta le a vödröt. A félig részeg állapotban lévő öreg dühös szitkok között kiáltotta: «Hadd érjek csak közelebb hozzá, beleszórom a kést!» És valóban, amikor a legényhez ért, aki védekezve előrehajolt, szúrt és szíven találta 23 éves fogadott fiát az 52 éves Hangosi Mihály. — A legény szörnyet halt. A gyilkost letartóztatták. Leleplezték a miskolci Deák-szobrot. Miskolcról jelentik: Vasárnap délelőtt leplezték le Deák Ferenc szobrát. Az ünnepélyen megjelentek Mayer János földmivelés- ügyi miniszter, Nagy Pál gyalogsági tábornok, a honvédség főparanetnoka, Scitovszky Béla, a nemzetgyűlés elnöke, Soldos László főispán, továbbá Bihar, Zala és Abaujtorna vármegyék, valamint Győr és Sátoraljaújhely városok kiküldöttei. A vármegyeházán tartott ünnepély szónoka Berseviczy Albert volt, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. A vármegyeházi ünnepély után a közönség a szoborhoz vonult, amelyet Zsóry György alispán, a szobor- bizottság elnöke^dott át a polgármesternek. — Az emlékmű Gárdos Aladár szobrászművész alkotása. A szoborra rövid beszédek kíséretében koszorút helyeztek a kormányzó nevében Mayer János miniszter, a kormány nevében Soldos László főispán, a nemzetgyűlés nevébenScitovszky Béla házelnők, a Tudományos Akadémia nevében pedig Berze- viczy Albert elnök. Ezután az egyes társadalmi egyesületek és testületek kiküldöttei koszoruz- ták meg a szobrot. Kérelem. A Szociális Misszió tagjait felkérem, hogy aki még nem fizette ki az 1925. évi tagdijat (15.000 koronát) az lehetőleg e hő végéig legyen szives kifizetni a Misszió hivatalos helyiségében (Érseki rezidencia). Hivatalos órák minden szerdán 3-től 5*ig. Szentkirályi Ödönné.
