Egri Népújság - napilap, 1925/2

1925-10-10 / 229. szám

Ára 2000, vasárnap 2őG0 korona. Eger, 1925 október 10 szombat. XXII evf. 229. sz. Előfizetési di) postai szállítással: sgg hóra 40.000 E, negyedévre 120.000 K. POLFTf EÄ1 NAPILAP. Főszerkesztő: Dr. Óriás Nándor. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefonszám: 11. Abd El Krím, a távol Marokkó nekünk örökre idegen földjén vitézül vívja har­cát a fehérek túlerejével szem­ben. Összeszorulő, szűk birodal­mába még a vágyaink ■ az álmaink sem vittek el soha. A riffekhez rokoni kötelék nem kapcsol Marokkó földjétől még az őshazánk is irdatlan messze fekszik. Múltúnkból teljesen hi­ányzik elmosódó emléke is annak, hogy a bét nép valaha valahol találkozott volna. Idegenebb nem is lehetne számunkra senki, mint a riffkabilok műveletlen tömegei. Még csak távoli érdek sem főz hozzájuk, hiszen józan ésszel lehetetlen volna föltételezni, hogy a marokkói szöglet népe valami- képen segítségünkre lehet, illetve ki akarná vagy ki tudná vetni sarkaiból a trianoni világot. Egyéb pedig minket nem ér­dekelhet semmi, de semmi. Mégis minduntalan rajtakapjuk magunkat, hogy a véres viadal­ban a félvad törzsek oldalán •drukkolunk.» Pedig a tiszaparti szomorú pusztaságból áhítattal bámuljuk a sokszázados francia kultúrát, a spanyolokhoz meg már a két uralkodőház vérközössége s a két nép vérmérsékletének némely rokon vonásai is hozzá­fűznek. Honnan van tehát, hogy ezen kapcsolatok ellenére is minket titokban a sötétarcu riffek sorsa aggaszt s kultúra ide, kultúra oda : szives-örömest látnók oda­át a színes Marokkóban a fehé­rek kudarcát ? Mi az az érzés, gondolat vagy hajlandóság, mely bensőnkben föléje kerekedik a fehér emberek közti szolidari­tásnak ? Kicsoda nekünk az az Abd El Krím, akinek szorongat- tatása hírére elborul a tekinte­tünk s egy-egy csüggeteg sóhaj­tás lopakodik fel a lelkünk leg­mélyéről ? . . . Nem nehéz a kérdésekre meg­felelni. Abd El Krim a harcoló felek között a gyöngébb. A lovagias­ság velünk született érzését a sok megpróbáltatás sem tudta kioperálni a lelkűnkből s ma is, mint a múltban mindenkor, a gyöngébb fél felé fordul rokon- szenvünk. Szeretnök persze, ha az ilyennek mutatkozó fél utó­lag erősebbnek bizonyulna a másiknál, de érzületünkön mit sem változtat, ha a papírforma beválik s diadalt ül az erő. Ak­kor sem koccintunk a siker ün­neplésére. A részvétünk, együtt- érzésünk a legyőzőiteké marad s a lelkünk mélyén szunnyadó remény is az övék. Ezért vagyunk ma riff-pártiak. No meg azért is, mert Abd El Krim a saját ősi földjét védi a betolakodó idegenek ellen. Ez is arra késztet, hogy vele és övéi­vel érezzünk együtt. No meg az is, hogy egy ki­csit fantaszták lettünk s ahol minden igazságra és reális szá­mításra rűtúl reácáfolt az élet: a magyar éjszakába a távolból bele villan a naiv reménység: hátha ! ? K—ny. • • Üzemi részesedés helyett fizetésemelést akar adni alkalmazottainak a Máv. Mióta a Máv. kereskedelmi vál­lalattá alakult át, elvi és jogi szempontból sokszor kifejezést adnak annak az álláspontnak, hogy a Máv. alkalmazottainak fizetés rendezését elkülönítettnek, függetlennek kell tekinteni a köztisztviselők ezirányu kérdé­seitől. Bár a Máv. közel egy év óta önálló kereskedelmi üzemként működik, semmi törekvést nem láttunk eddig kereskedelmi tör­vényünk e sarkalatos jogi téte­léhez való közeledés tekinteté­ben. Éppen azért nem lehet elég­gé kiemelni annak súlyát, hogy a Máv. egy olyan terv megva­lósításának gondolatával foglal­kozik, amely kétsőgteleuué tenné az államvasutak szolgálatában állő közalkalmazottaknak jogi szempontból való különválasz­tását az egyéb közalkalmazottak más, különböző kategóriáitól. Arról van szó értesülésünk szerint, hogy a Máv. igazgató mm A tiszáninneni felsö-esperesi egyházkerület tanítóságának közgyűlése. A tiszáninneni felsö-eaperesi egyházkerület tanítósága háború óta szünetelő rendes évi gyűlé­seinek sorát f. hó 6.-án Füzes­abonyban megtartott impozáns gyűlésével nyitotta meg. Dr. Kele István esperes, egy­házi elnök nagy hatású és nagy tetszéssel, fogadott megnyitó be­széde után Jósvay Gábor világi elnök üdvözölte a vezető espe­rest, akit az érsekfőpásztor bi­zalma, a tanítóság nagy örömére, helyezett a kerület élére. Beszé­dét többször félbeszakította az egyházi elnöknek szóló lelkes sága el akarja törülni az úgy­nevezett üzemi részesedési juta­léknak a mintegy másfél évvel ezelőtt a békeidőből visszamen­tett rendszerét és azt a nem megvetendő összeget, amelyet ezen a címen tényleges alkalma­zottainak évenkint több részlet­ben kifizetett, most a törzsfize­tések javítására szándékozik be­állítani. Ez a tervezett intézke dés nyilvánvalóan a tényleges tisztviselőknek és alkalmazottak­nak anyagilag némi hátrányt is fog jelenteni, viszont a nyugdí­jasoknak feltétlenül csak előnyt, mert a törzsfizetések javítása a nyugdíjasokra is kihat, mig most a nyugdíjasok nem kapnak üzemi jutalékot. Értesülésünk szerint az ősszel esedékes üzemi jutalékot a Máv. tisztviselők már nem fogják meg­kapni, ezel szemben azonban az a helyzet, hogy a törzsfizetések új rendezésére csak január else­jével kerül majd sor. «m mosnám*» ováció. Dr. Kele István köszönő szavai után Ganess Ede dor- mándi kántortanítő kedves, köz­vetlen mintatanítása következett, amit érdekes, tanűlságos eszme­csere követett. Utána Jósvay Gábor világi elnök olvasta fel az új állami tanítástervről írt alapos, nagy szaktudásra valló kritikáját, majd megválasztották az új tisztikart. Elnök újból a közszeretetben álló Jósvay Gábor poroszlói igazgató lett, jegyzővé szintén a régi jegyzőt, Jurassa Endre füzesabonyi ig. tanítót válasz­tották. Könyvtáros és pénztáros lett Tóth Endre füzesabonyi tanító. A tárgysorozat letárgya­Zábrátzky György apátkanonok, 1863-1925. Lapunk zártakor vesszük a távirati értesítést, hogy a mis­kolci alsó-városi plébánia nagy tekintélyű, kiválóan érdemes lel­kipásztora, ma délután fél 3 óra­kor rövid szenvedés után el­hunyt. A halálhír nem jött vá­ratlanul, mert mint lapunk teg­napi számában már jeleztük, a kanonokot három nappal ezelőtt újabb szélhüdés érte. Zábrátzky György 1863-ban született előkelő szülőktől. Kö­zépiskolai és thaologiai tanulmá­nyait Egerben végezte s ugyan­itt szenteltetett pappá 1885-ben. Rövid pár évi káplánkodás után előbb Uj-Huta, majd Sajő-Szöged községekben működött mint ön­álló lelkész ; majd 1902-ben a mis­kolci alsővároii plébánia élére ke­rült. Innen emelte az alig 40 éves fér­fiút főpásztorának bizalma a mis- kolc—alsó-városi plébános díszes, de sok teherrel járó állásába. A há­ború alatt apáti címet nyert, majd 1921 tavaszén az egri főszékes­egyház kanonokjainak illusztris testületébe emeltetett, a buzgó lelkipásztor, akinek 40 éves pa­pi jubileumát f. év júliusában nagy lelkesedéssel ünnepelték ragaszkodó hívei. lása után Józsa Rezső borsod- szemerei ig. tanító mondott lel­kes, szép, buzdító szavakat, a Szívgárdák szervezésére, illetve továbbfejlesztésére és a lelki- gyakorlatom házért való munkára kérve társait. Felolvasta remek költeményét, amely valóban dí­sze a lelkigyakorlatos irodalom­nak. — A gyűlés végeztével a vendég Trajtler Géza kápolnai ig. tanító szólította fel a kerület tanítóságát, hogy csatlakozzék a tanítók egri házáért megindí­tott nemes mozgalomhoz. A gyűlés után a fehér asztal­nál folytatódott a lelkes hangú- latú összejövetel. Több pohár­köszöntő is hangzott el. Dr. Kele István az Érsekfőpásztorra, Jósvay Gábor a papság és ta­nítóság áldásos együttműködé­sére, Pogonyi Bernát szemerei plébánog a tanítóság munkáját

Next

/
Thumbnails
Contents