Egri Népújság - napilap, 1925/2
1925-10-09 / 228. szám
Ára 2000, vasárnap 2500 koron n Eger, 1925 október 9 péntek. XLII. óvf. 228. sz. Előfizetési dij postai szállítással: cgg bóra 40.000 K, negyedévre 120.000 K. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefonszám: 11. A vakbél-prefektus. Ezt az exotifeus címet az el- szakított Erdély területének egyik megyefőnöke viseli. A polgárság tüntette ki a szokatlan díszítő jelzővel s az Uj Nemzedék, mely a nagy férfiú tetteit ismerteti, a furcsa cím történetéről is beszámol. Úgy történt a dolog, hogy a jeles kormányférfiűn, aki nemcsak kérlelhetetlenül basáskodik a tatár földként kezelt Fogaras- megyében, de szeszélyeinek változatosságával még legodaadóbb híveit is sűrűn elbájolja, a közelmúltban hirtelen a vakbélgyul ladás tünetei mutatkoztak. Gyors operativ beavatkozásra volt szükség s a mindenható megyefőnök úgy érezte, hogy sanyargatott «alattvalói» a válságos helyzetben még az imádsággal is köte- le'sek segítségére sietni. Körrendeletét bocsátott ki tehát, melyben «mi ezennel megparanciol- juk» kezdettel szigorú intézkedés foglaltatott arra nézve, hogy Fogarasmegye minden templomában könyörgő istentiszteletet tartsanak a beteg prefektus mielőbbi felgyógyulásáért. Ehhez a tényhez kommentárt fűzni valóban fölösleges volna. Minden szónál beszédesebben jellemzi a királyhágőntűli közállapotokat az a másik tény, hogy a prefektus úr tovább is a helyén maradhatott. Mi pedig ideáiról akármilyen ősziate együttérzéssel szemléljük is elszakított testvéreinknek az új államhatalmakkal folytatott ti- táni küzdelmét, a fogarasi prefektus önkénykedésének láttára csak azt mondhatjuk: így van jól. így kell ennek lennie, mert egy kormányrendszer bukását a saját rövidlátó és elbizakodott hívei mozdítják elő a leghatha- tősabban. Ha odaát csupa széles tudású, puritán beciületessőgű és meleg szociális érzülettel megáldott férfiú gyakorolná a közhatalmat, nehezebb volna kivárni a vég kezdetét. A saját erőnkben, sajnos, egyelőre alig bizhatunk. Ha rajtunk múlnék a mai lehetetlen állapot megváltoztatása, időtlen-időkig is eltartana, mig sor kerül reá. Nagy szerencse azonban, hogy »utódaink« egy részének végleg megártott a diadal mámora. Akik pedig a konszolidáció munkáján tömérdek nehézség közepette fáradozó magyar hatóságokat gáncsolják úton-űtfé- len s a magyar bürokrácia apró szúnyogjaiból azzal a szemforgató híreszteléssel igyekeznek elefántot csinálni, hogy «odaát sokkal jobb világ jár a polgárokra» : azoknak különösen is figyelmébe ajánljuk a fogarasi megyefőnök kormányzati tévéVettük a következő levelet: Tekintetes Szerkesztőség ! B. lapjuk f. hő 8-i számából értesültem, hogy a Máv. nem kevesebb, mint kilenc sínpárral akarja kibővíteni az egri vasútállomást. Bátorkodom az alábbiakban kifejteni szerény véleményemet a Máv nak erről a kivitelre nem kerülő szándékáról, ami egyelőre szándék ugyan, de még szán dékn&k is veszedelmes. A mindig deficittel küzdő Mávot ugyanis a pazarlő színében tünteti fel, bárhogyan is tiltakozik e látszat ellen. Annyi bizonyos, hogy ez a- terv nem a pénzügyi főbiztos agyában született meg. A dolog úgy áll, hogy az egri vasútállomás forgalma a háború előtti évekhez viszonyítva erősen lecsökkent úgy, hogy kilenc vegyes vonatpár helyett már csak öt közlekedik s ez az öt unos-untig elég, sőt evvel az öt vornatpdrral háromszor akkora forgalmat is’le tudnának bonyolítani, mint például a mai. Az egri állomás kibővítésének tehát gyakorlati haszna egyelőre nem volna s így csodálkoznunk kell azon a makacsságon, mely minden áron a nyakunkba akarja varrni az állomás kibővítésének gondolatát ős kilenc uj sínpárral óhajt bennünket boldogítani. Mi e reánk tukmált terv ellen tiltakozunk ős tiltakozunk nemcsak Eger városa, hanem az egész ország nevében, sőt Smith nevében is, aki garasoskodó politikájával éberen őrködik a költségvetés kenységéről ideszállő híreket. Annál is inkább, mert ezekhez bátran hozzá merjük fűzni azt a feltevésünket, hogy ez a jeles agilitásű főtisztviselő bizonyára nem is fehér holló a maga pátriájában s a kapcsolt részeken. Aki odavágyik, kár volna tartóztatni. Ha azonban itt marad miköztünk, igyekezzék megbarátkozni lassan bár, de egyre javuló közállapotainkkal s ne vállalja az őrlő szúnak áldásta- lan szerepét. X. felett, »B« ílisztára téteti a szegény hivatalnok embereket, hogy egyre jobban pohosodjék az állami bevételek bugyellárisa.hogy rendezhessük a szénánkat amíg abrakunkat már elvitte a jóvátétel. Takarékoskodunk az egész vonalon és a Máv. egy milliárdot kész az ablakon kihajítani sínpárok formájában Eger vasúti állomására. Furcsa és fonák az a szándék, mely a takarékossági elvet úgy véli gyakorolni, hogy Eger város tervezett új pályaudvarának a kérdését megoldja kilenc sínpárral, amikor arra épenséggel semmi szükség nincsen. Nem akarnék maliciőzus lenni, amikor a Máv. állandó tarifa- emelésére hivatkozom. Mit szól ahhoz az ország közvéleménye ős a pénzügyi főbiztos űr, hogy az állami jövedelmek tekintélyes részét a Máv. ily könnyelmű beruházásokba fekteti? Mert így a Máv. roppant rossz gazdának látszik és azt az aggodalmat keltheti minden emberben, hogy tékozol és balkezű politikát követ beruházásaiban. Az állomás kibővítése csak elodázná az űj pályaudvar kiépítését, de meg nem oldaná, mert a Máv.-nak az új pályaudvarral számolnia kell és a számolásnak ezt a műveletét jól is tudhatja, mert innestova 18 esztendő óta végzi. 1907-ben készült el az első terv a pályaudvarról. Azóta legalább tíz tervet készítettéit el Eger városa és a Máv. mind a tizet sutba dobta, hogy elővehesse a maga egy milliárdos, kilenc sinpáros tervét S ezen az egy “milliárdon nagyszerűen megépíthetné az új állomás egyik részét, a következőket pedig esztendőről-eaz- tendőrej- minden különösebb megerőltetés nélkül. Az egri áru- és személyforgalmat addig is békésen lebonyolíthatják a meglévő sinpárok is. A Máv. pedig gondolja meg, hogy az állomás kibővítése fölött jobb -vágányra térni. A Tek. Szerkesztőségnek többek nevében igaz tisztelője: Eger, 1925. o.tet. 8. B. M. cauarass Ksasae^s^scsa^csaiBiesisa Novemberben is részletekben lehet fizetni a házbért. A részletfizetési kedvezményt igénybevevők csekély kamatot fizetnek a hátralék után. Az üzlethelyiségek felszabadítása 1926. május havában megtörténik. A népjóléti minisztérium rövidesen foglalkozni fog a novemberi házbérfizetés kérdésével és mint megbízható helyről értesülünk, úgy Vass József népjóléti miniszternek, mint Petrichevich Horváth Emil báró államtitkárnak az az álláspontja a házbérfizetés tekintetében, hogy a májusi és augusztusi házbérne- gyedebhez hasonlóan novemberben is részletekben legyen fizethető a bér, úgy a lakók, mint az üzlettulajdonosok részéről, mert a gazdasági viszonyok egyelőre még mindig indokolttá és szükségessé teszik e szociális intézkedés fenntartását. A részletfizetés kedvezményét igénybevevők úgy mint eddig, novemberben is bizonyos minimális kamatot fizetnek a hátralékok után. Az üzlethelyiségek felszabadítására nézve biztosra vehető, kapott információink szerint az, hogy 1926 május elsején, tehát a törvényben megállapított időpontra az összes üzlethelyiségek szabadforgalma vissza lesz állítható. A lakások felszabadítása a kormány ismeretes álláspontja Amikor a Máv rossz gazdának látszik. Levél a szerkesztőhöz a vasútállomás kiépítése dolgában.
