Egri Népújság - napilap, 1925/2
1925-10-02 / 222. szám
Ära 2000, vasárnap 2500 korona Eger, 1925 október 2 péntek. X.LIL évf. 222 sz. Előfizetési dij postai szállítással: épp hóra 40.000 K, negyedévre 120.000 K. űZíisritcbAbusKy • L>jj | juneum« Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefonszám: 11. lyes követelődzésübre a megfelelő választ bizonnyal meg fogja találni a magyar kormány, mely mögött ezúttal valóban egyetlen emberként összeforrva, egész erejével és súlyával ott áll a csonkaország népe. Ott is kell állania, hacsak nem akarja, hogy perdülvén a kocka, újból vörös hóhérok szöges kancsukája csattogjon meztelen hátán az úgyis nehéz jármot hordozó maradék magyarságnak. C. J. 'xrf'X. Ankét a pénzügyminisztériumban az új pénzről. Budapest, október 1. (MTI) Ma este a pénzügyminisztériumban ankét lesz, amelyen megállapítják az új pénzegység kérdését. Az ankéten a pénzügyi világ kiválóságai, valamint egyetemi tanárok és az érdekelségek képviselői vesznek részt. Az új pénzegység kérdéséről Popovits Sándor a Nemzeti Bank elnöke, nyilatkozatában kijelentette, hogy az új pénzegység régi meghagyásánál csak a praktikus ^szempontoknak kell bennünket vezetniök. Az [a fontos, hogy az átmenet minél simább legyen. A Jegyintézet számára az új pénzegység kiválasztása nem nagy jelentőségű. Sokkal fontosabb az az elhatározásunk, amellyel a fizetési eszközöknek szabad forgalmát akarjuk rendezni. megválasztásánál, vagy pedig a | — äMMWE SPSS «iWJSü A Pinceszövetkezet és a szövetkezeti segélypénztár eszméje. A Rote Hilfe és testvéralakulatai szigorú ultimátumot küldtek a magyar kormánynak. Nem engedik bántalmazni a magyar fővárosban hurokra került bolsevista ügynököket. Öntudatról, sőt elbizakodottságról tesz tanúságot a tiltakozás ténye, mely már ez okból is, de egyébként is külön fejezetet igényei a iegujabb aknamunka történetében. Mindenesetre élénken jellemző az idegen elvtársak gondolkodásmódjára, hogy testi bántalmazástól is komolyan féltik a letartóztatottakat. Pedig a magyar büntető eljárás technikájából intézményesen száműzve van a pofon b ha a társaikért aggódó vörös komák előtt mégis a brutalitások rémképei lebegnek ijesztőül, úgy ez csak a rossz lelkiismeret megnyilatkozása s a szovjet- perrend nálunk is jól ismert eszközeinek reminiszcenciájaként jelentkezik. Mindenesetre jellemző a vörös vádbiztosok gondolkodásmódjára a vieszariadás azoknak a vallató eszközöknek pacsziv igénybevételétől, melyeket aktive — van-e, aki ne hallott volna erről hiteles adatokat ? — a legcsekélyebb aggodalom nélkül állítanak b9 világnézetük szolgálatába. Nem szabad persze felednünk, hogy épen Rákosi elvtárs bölcs megállapítása szerint a szociális «termelésből» a jólétnek kell a világra fakadnia, a jólét pedig némely bölcselők szerint a fájdalomtól való mentességben áll. Nem is vehető hát rossz néven, ha a széles rétegek fejére leidézni kivánt «szociális jólétet» annak legtolakodőbb és legelszántabb dervisei is ép bőrrel óhajtanák majdan körül- üvölteni. A vörös ultimátum azonban azon a címsn is figyelmet érdemel, hogy követelésének nyomatékéül népes tömegekre hivatkozik. Ezek a tömegek a magyar kormány támasztékául szolgáló nyolcmilliőnyi lakossághoz viszonyítva nem volnának ugyan lenyűgözően nagyok, de emeli jelentőségüket, hogy fegyelmezettek és csekély kivétellel eszközeikben sem válogatósak. Éré>{ ^{Beszélgetés Lipcsey Péter Eger, 1925. október 1. Szmrecsányi Lajos dr. b. 1.1. egri érsek ajkáról a szőlészeti és borászati kiállításon egy végtelenül nagy súlyú kijelentés hangzott el, mely szövetkezeti segélypénztárt sürget. Eger érseke maga is szőlősgazda, akit szintén érintett a bortermelés mai válsága s annak idején a pinceszövetkezet megalakulásában presztízsének teljes latba- vetésével vett részt és úgyszólván az első volt, aki a pince- szövetkezeti eszmét a mega nagy távlatokat nyitó jelentőségében megértette, magáévá tette és felkarolta. A szervezési munkálatok Lipcsey Péter dr. kormány- főtanácsos nevéhez fűződtek, aki a napi sajtó hasábjain állandóan ébrentartotta ezt a kérdést. Serény agilitása révén sikerült tető alá vinni a pinceszövetkezet gondolatát. A pinceszövetkezet megalakűlt Egerben, j Egy új szövetkezet azonban a legtöbbször anyagi bajokkal küzd és rendszerint nem rendelkezik a meginduláshoz szükségei alaptőkével, mely működésének és terjeszkedési dr. kormányfötanácsossal. lehetőségeinek irányvonalát és határait megszabja; másrészt nélkülözi a bizalmat, amit a kisbirtokosok konzervatív állásfoglalása magyaráz. Az újonnan alakúit Pinceszövetkezetnek is ezekkel a bajokkal kellett megküzdenie. Az érsekfőpásztor szövetkezeti segélypénztárt említő nyilatkozatával kapcsolatban munkatársunk ma kérdést intézett Lipcsey Páter dr. kormányfőtanácsoshoz : mi van a Pinceszövetkezettel ? el tudja-e érni célját és meg tudja-e tartani előirt pragrammját? Lipcsey Péter dr. kormányfőtanácsos a következőkben válaszolt: — Az érsek űr ő exellenciájá- nak kijelentéséről a legnagyobb örömmel értesültem. Sajnos, j.a kiállítás megnyitásakor nem tartózkodtam Egerben s ő exellen- ciája beszédét az Egri Népújságban olvashattam. Mielőtt részletesebben nyilatkoznék, előre kell bocsátanom.'hogy.a Pince- szövetkezet az Eger és Vidéke Hitelszövetkezetébe olvadt, mert kellő alaptőke hiányában más megoldási módot nem találtunk. Minden pinceszövetkezeti tag üzletrészese lett a Hitelszövetkezetnek s ma már ott tartunk, hogy alaptőkénk 6 millióról 600 millióra emelkedett. — Tőke hiányában nem tudtunk mozogni, Épedig program- műnk és céljaink beváltásához pénz kell. Csak így tudunk a bortermelőkön és szőlősgazdákon segíteni. A beszervezés munkája örvendetesen halad előre s a szőlősgazdáknak az idén is kisebb- nagyobb szüreti kölesönöket fizettünk ki. — Az uj szövetkezeti eegély- pénztárt üzletrészekből összehozni rendkívül nehéz. Erre világos példa a Pinceszövetkezet mert minden a konzervatív be- gombolkozáson múlik. Mi nagy tanulságokon okultunk és sikerült áttörni a megnemértés frontját. A Pinceszövetkezet a Hitelszövetkezetbe való olvadásával tulajdonképpen a szövetkezeti segélypénztár eszméjét valósítja meg a ez a munka öexellenciája támogatása révén, azt hiszem, hogy sikerülni fog. — A kiállítást megtekintve ugyanarra a meggyőződésre jutottam mint öexellenciája. Már most csak a szőlősgazdákon múlik, hogy sorsukon és a termelésen lendítsenek. A mi program- műnk nem változott. Kölcsönökhöz akarjuk juttatni a gazdákat, piacot akarunk teremteni a boraik számára, szőlőmüvelési eszközöket óhajtunk jutányosán és beszerzési áron üzletrésze- eeinknek adni és átsegíteni őket minden termelési válságon. Másrészt a szóló melléktermékeinek a feldolgozását is felöleli prog- rammunk és az annyira várt konzervgyár létesítését, hogy a gyümölcs-termés értékesítése biz- tocitassék. Őexellenciájától nagyon tokát várhatunk, sőt mindent, mert ezidőszerint céljainkhoz és terveinkhez képest elég szűk keretek között mozgunk. — Egy genfi lapban feltűnést keltő cikk jelent meg, mely lehetségesnek tartja a legszorosabb magyar—német szövetséget, sőt Magyarországnak Németországhoz való csatlakozását it.