Egri Népújság - napilap, 1925/2

1925-09-16 / 208. szám

Ára 2000, vasárnap 2600 /f гг.Щл szeptember 16. szerda. XLII. évf. 20ö sz. ' Előfizetési di] postai szállítással: POLITIKAI NAPILAP. •gg bóra 40.000 K, negyedévre 120.000 K. Főszerkesztő: Dr. Óriás Nándor. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefonszám: 11. A földművelésügyi miniszter lelkes hangon tartalmas pohár- köszöntőt mondott pár hét előtt városunkban. Űj főispánunk be­iktatásakor hangzott el a szép beszéd, a szomorúan emlékezetes ünnepi lakomán. A pohárköszöntő egyébként bizony csak harmad­rangú műfaj, újat vagy különös­képen megszívlelendőt ritkán találunk benne. Ezúttal mégis lelkünk mélyéig hatott a fehér asztalnál elhangzott komoly szó­zat s hogy vezérlő gondolata széles körökben visszhangra ta­láljon. itt örökítjük meg emlé­kezetül. Arról beszélt az államférfi, hogy mindenkor az önzés saru­ját leoldva kell átlépnünk a köz­ügyek templomának küszöbét. Feledjünk egyéni és osztály- érdeket s egyedül és kizárólag a köz java lebegjen szemünk előtt, mikor a polgártársainktól nyert megbizáe a közügyekkel foglalkozni késztet. Kétségtelenül nem új és nem eredeti ez a gondolat, de soha­sem veszít erkölcsi erejéből s időszerűsége napjainkban mintha egyre növekednék. A magyar közélet fórumán mert az egyéni és osztályönzés nyíltabban és hivalkodóbban már régóta nem követelődzött, mint a megpró­báltatás eme szomorú éveibeD, mikor szenteknek és hősöknek kellene a tömegek sorsát intéz- niök. És vájjon hogyan diktál­hatnak áldozatkészséget s a szé­les rétegek készséges alkalmaz­kodására miképen tarthatnak igényt kérlelhetetlen következe­tességgel balkánizálódó közéle­tünknek azok a vezérei, akikre nézve önmaguknak a tanácsko­zás hevében való mérséklése is túlontúl nagy áldozat s akiknek temperamentuma és hangja a hagyomány és Ízlés szabta kor­látok ellen féktelenül lázadoz. Önzetlenségre ős mi ezzel ösz- szefügg: önuralomra van szük­sége annak, ki a társadalom sorsának intézésébe bármily cí­men is beleszól. A magyar föld­művelés ezidőszerinti legfőbb intézője valóban fejőn találta a szöget. Kár, hogy ritkán hal­latja higgadt szavát a nemzet- gyűlésen, honnan az önzésnek és fegyelmetlenségnek szelleme a csonka honra szerte árad. — G. — Egyezményt a kisebbségek védelmére. Genf, szeptember 15. Wolff. A Nemzetek Szövetsége köz­gyűlésén Apponyi Albert gróf után Karkow bolgár külügymi­niszter szólalt fel, aki szintén a genfi jegyzőkönyv mellett szállt síkra, amelynek elfogadása különös érdekében áll a kisálla­moknak. Kijelentette, hogy kor­mánya nem ellenzi azt a tervet, hogy a biztonság kérdését kü­lön egyezménnyel oldják meg. Hangoztatta annak életbevágó szükségességét, hogy Bulgária szabad kijáratot kapjon a ten­gerre. Galvenarossa litván delegátus követelte, hogy a kisebbségek védelmére a Nemzetek Szövet­ségének valamennyi tagjával kötelező egyezményt dolgozza­nak ki, amelyhez azután a többi államoknak is csatlakozniok kell. Szőlészeti és borászati kiállítás Egerben. Eddig .hetvennégy szőllősgazda jelentette be részvételét. — A ki­állítás iránt országszerte nagy az érdeklődés. Az egri és a gyöngyösi borvi­dék szőlősgazdái f. hő 28.-Í kez­dettel borászati és szőlészeti kiállítást rendeznek Egerben a »Korona« helyiségeiben. A ki­állítás úttörő lesz vármegyénk­ben és az első komoly lépést jelenti az egri bor régi hírne­vének visszaszerzéséhez. Eddig 74 szőlősgazda jelentette be, hogy boraival és szőlőivel részt- vesz a kiállításon. A kiállítás megnyitása fényes ünnepség keretei között fog megtörténni. Már eddig is poli­tikai, közgazdasági és társadalmi életünk számos kimagasló egyé­nisége ígérte meg részvételét. r Mint értesülünk, a kiállítást rendező Hevesvármegyei Gaz­dasági Egyesület széleskörű propagandát fejtett ki a kiállí­tás érdekében és remélhető, — hogy az ország minden részéből igen számosán keresik fel Eger városát ebből az alkalomból. —ее» m Város a föld alatt. Másfélméter és ötméfer széles, két-három méter magas folyosók ágaznak szanaszét az egri vár és Eger város alatt. — Három­száz és egynéhány éves török aknák nyomai a nagy ostrom idejéből. — Két órai séta lábon, görnyedve, majd hason csúszva a földalatti Egerben. — A kazamáták feltárásának nehéz, de dicséretes munkája szívósan halad tovább. Eger, 1925. szeptember 15. Többször említettük már, hogy az egri vár földalatti ala gutai­nak föltárásán, járhatóvá tételén, rendbehozásán fáradozik lelkes csapatával a tudománynak egy önzetlen munkása, Pálosi Ervin dr., az egri érseki jogakádémia fiatal tanára. A nagy és szívós kitartást igénylő munka már jóval túl van a kezdet kezdetén. A Bolyki- bástyán a kázsamáták régi, köz­ismert nyílása, diákkorunk in­diánregényes játéktanyája most már szép tágas bejárattal és cserkész-kezek alkotta vastag deszka-kapukkal van ellátva. ^ Dr. Pálosi Ervin tanár, aki most bevezet bennünket a föld­alatti Eger rejtelmes mélysé­geibe, két lakatot is kinyit, míg felpattan a széles ajtó és a szürke kőfalba vájt lépcsőkön bejutunk az egri vár alagutjai- hoz vezető földalatti folyosóra. Ez a folyosó elég meredeken vezet lefelé és 10—15 méter után két ágra oszlik. A jobb­oldali ág elején csigalépcsőn még mélyebbre jutunk. Itt már nagyon sok a föld az alagutban. Addig, míg ezt el nem távolit- ják, csak kétrét görnyedve ha­ladhatunk tovább, mintegy há­rom méteçgjrr Most valahol az eger-putnoki vasút sínéi alatt haladunk. Valami morajt is hal­lunk. Talán a vonat robog ép­pen fölöttünk. Hirtelen ismét tágas folyosóra érünk és körül­belül 170 méteren át vígan me­gyünk előre Pálosi dr. után, aki hatalmas karbidlámpájával itt egyedüli vezetőnk, világí­tónk és magyarázónk. A vár falában megyünk előre egészen a Bebek-bástyáig. Itt a folyosó követi a fal kanyarula­tát a Török-kert sarkáig. Itt ahelyett, hogy a falban menne tovább, tiz méter kiugrást ké­pez a folyosó a renovált falak alatt el a sinek alá. Csak most vesszük észre, mikor Pálosi ta­nár figyelmeztet rá, hogy ezek­ből a földalatti folyosókból min­den öt méternyi távolságban szelelő lyuk nyílik fölfelé. Egyik­másik félméter átmérőjű. Néme­lyik ilyen lyuk egészen szabad és a mélyről az eget láthatjuk rajta keresztül. Itt, a Bebek-bástya északke­leti sarka tájékán kezdődik az a rész, ahol földdel vannak el­tömve a mély alagutak Erről az eltömésről azt mondják egy­kori feljegyzések, hogy a híres nagy ostrom idején a törökök ezen a helyen aknát fúrtak a vár felé. Mikor azonban beértek a folyosóba, a várbeliek észre­vették és földdel tömették el a törökök előtt mintegy 15 méter hosszúságban a folyosót. Pálo­siék természetesen most ezt a nagymennyiségű földet is eltá­volítják és a folyosónak ezt a részét is járhatóvá teszik. Az emlitett alagútból fölfelé vezető lyukakon, melyek csak olyan szélesek, hogy egy ember éppen átfér rajtuk, feljutunk egy másik folyosóba, mely az előbbi fölött párhuzamosan vezet. Eb­ből a [folyosóból emberszéles- ségnyi szűk alagút visz mere­deken lefelé egy földalatti kút­hoz. A szűk folyosón azonban nem tudtunk messze jutni, mert egyre mélyebben süppedt az iszapba a lábunk. Másfélórai út után visszafelé indulunk a földalatti világból. Hol kényelmesen sétálunk, hol görnyedünk, hol pedig csak hason csúszva követhetjük Pálosi tanárt. Egyik folyosóból lefelé is vezet út egy másik folyosóba. Tehát sok helyen három sor földalatti folyosó halad egymás alatt. Néhol oldalt tágas ter­meiké bővülnek az alagutak. Meglehetős fáradtan jutunk ki ismét a szabadba, a Bolyki-bás-

Next

/
Thumbnails
Contents