Egri Népújság - napilap, 1925/2
1925-09-08 / 202. szám
Ára 2000, vasárnap 2500 korona. Eger, 1925. szeptember 8. kedd. XLII. évf. 202 sz. Előfizetési dij postai szállítással: egg hóra 40.000 K, negyedévre 120.000 K. ■ihimui mi t—mrnrnrn---- ------------S zerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefonszám: 11. Drága a ruha még mindig a hiába okoljuk érte a kereskedőt, aki néha maga is egyenesen ráfizet az eladásra. Drága a kenyér is. Nem volnánk igazságosak, ha ezért főképen a péknek tennénk szemre* hányást, Drága, bizony csak drága a hús is, pedig a mészáros, a hentes nem valami sokat keres rajta. Hogy a ruhaneműnek még mindig nem igen száll alább az ára, annak egyik oka nyilvánvalóan abban keresendő, hogy javarész külföldön készül. Onnan kell, nehéz valutával megvásárolva, hosszú és így drága az olcsó búzából drága lisztet a nagymalmok jővoltáből kapunk, addig az olcsó élőállat húsa a tömérdek közvetítő és kupec kezén szökken a magasba. Ilyen beteg viszonyok között valóban helyesen cselekszik a kormány, ha komoly eszközökhöz nyúl a drágaság elfajulása ellenében. A csonkaország népe feszült várakozással figyeli a beígért intézkedéseket, melyek végre- valahára talán nemcsak a kis halak ellen, de a kíméletlenül garázdálkodó nagy ragadozók ellen is folyamatba fognak tétetni. Erre a tél küszöbén valóban elkövetkezett a tizenkettedik óra! Tar. ' *s*9 Heves küzdelem a béke érdekében az alispdnjelölő értekezleten. A ftláríonffy-párt hajlandónak mutatkozott deferálni, ha az Okolicsányi-párt is Hellebronth Pál mellé áll. — A többség a kompromisszum mellett tört lándzsát, de az Okolicsányi-párt egy része nem volt hajlandó azt elfogadni. vasúti fuvarral idehozni. Persze hogy jől fölmegy hát az ára, mire ideér. Annál is inkább, mert a trianoni határon jókora vámot rő reá a lerongyolt magyar állam, melynek természetesen mindent meg kell te nme, hogy külföldre minél kevesebb magyar pénz vándoroljon. Oda kell hatnia, hogy az embernek a magas vámra gondolva oka legyen háromszor is megfontolni : vájjon csakugyan megvásárolja-e a drága külföldi árut. így drágul meg a messze külföldről behozott ruhanemű s a belföldi nagyipar felhasználja a kedvező alkalmat arra, hogy itthon készült gyártmányait ugyancsak drágán sózza a nyakunkba. A megspórolt fuvardíj és vám így külön haszonként szinte teljes összegében a hazai nagyvállalat zsebébe vándorol. Ezért drága a ruha. De ugyan miért drága a kenyér, amikor a búza ára már leszállót! békebeli színvonalára?! Itt-ott már 300 ezer koronáért is meg lehet venni métermázsáját s ez az ár (20—21 aranykorona) a békebeli árnak szinte egész pontosan megfelel. A liszt ára viszont szinte kétszerese a búzának, holott békében a kettő között távolról sem volt ilyen nagy az eltérés. Hát ugyan miért nincsen a lisztnek is békebeli ára, ha már a búza ára lefelé haladóban elérte ezt a színvonalat ? ! Mindezek mellé pedig a hús is magasan hordja az orrát s az élőállat árához viszonyítva szintén aránytalanul drága. Míg Eger, szeptember 7. A vármegyeház dísztermében ma délután 3 őrakor alispán- jelölő értekezletet tartott a törvényhatósági bizottságnak mintegy 50—60 tagja Babocsay Sándornak, mint legidősebb bizottsági tagnak elnöklete alatt. Elsőnek Keglevich Gyula gróf szólalt fel. Nem helyesli az al- ispáni állás betöltése érdekében az egyes lapokban kezdett kortá- ziákat. De nem helyesli azt sem, hogy a főizolga bírák és a központi megyei tisztviselők előre állást foglaltak az alispáni állás betöltése ügyében. Nem helyesli azoknak a fiatalabb tisztviselőknek eljárását sem, akik az al- ispáni állásra akarnak pályázni. Menjünk végig azoknak névsorán, akik legrégebben vannak itt a vármegyeházán. Itt van nekünk az alispáni állásra a legidősebb derék tisztviselőnk : Hellebronth Pál vármegyei má- eodíőjegyző. (Éljenzés.) Török Kálmán prépost, kanonok: Ma különösen keresnünk kell az egyetértés és békés megegyezés útját. A maga részéről nem tartja helyesnek, hogy a tisztviselői kar elsőnek foglalt állást ebben a kérdésben. A tisztviselői kar olyan hivatali és függelmi viszonyban áll az alispánnal, hogy nem is illik elsősorban állást foglalnia. A törvényhatósági bizottsági tagoknak erkölcsi kötelességük megőrizniük a vármegye tisztes hagyományait. A tradicióaz, hogy az ansziennitás elvét tekintik irányadónak, hacsak valami különös kifogás nem emelhető a rangsorban következő ellen. Puehlin Lajos halála után Mártonffy Lajossal vélték betölteni az alispáni széket. És tartozik Mártonffy Lajosnak azzal, hogy kijelentse, miszerint a Puehlin Lajos jelölésére összehívott értekezleten Mártonffy Lajos megbízásából a szőlő akarta bejelenteni, hogy Puehlin Lajossal szemben Mártonffy nem reflektál az alispáni székre. Ezután kijelenti, hogy örömmel csatlakozik Keglevich gróf véleményéhez és önönmagunkat tiszteljük meg, ha egy olyan embernek ajánljuk fel az alispáni állást, aki a mi kilincseinket sohasem fogdosta. — Éljen Hellebronth Pál! Bozsik Pál a gyöngyösiek túlnyomó száma nevében beszél. Kijelenti, hogy az egyetértés és a béke nem zárja ki, hogy őszintén fel ne tárjuk egymás előtt álláspontunkat és a helyzetet. Nem akarja kisebbíteni Hellebronth vagy Mártonffy érdemeit, de a m«i viszonyok között teljes tetterejében és agilitásában lévő alispánra van szüksége a vármegyének. Ezért ők Okolicsányi Imre mellett foglaltak állást, de hangsúlyozzák, hogy ennek ellenére a békés megoldást keresik. Dutkay Pál pápai prelátus- kanonok: Nekem mindegy, ki lesz az alispán. Csak olyan ember legyen, aki szivén viseli a vármegye sorsát és hű marad az ősi tradíciókhoz. A legeeleg- értékesebbet kell mindig megválasztanunk. Ha azonban valakinél az egyéni érték és a szolgálati idő együtt van, akkor magam is kétszeresen az ilyen mellett vagyok. Graefl Jenő: Meglehetős komoly a helyzet, 47 éve a megye bizottsági tsgja, de még sohasem látott ilyen nehéz helyzetet, ő is Keglevich gróf álláspontját vallja és Hellebronth mellé áll. Remenyik István ny. főispán : A vármegye alispánját csak egyhangúan lehet megválasztani. Annak idején ők egyhangúan Puehlin Lajos mellett foglaltak állást a hevesi járásban. — Most egyhangúan Mártonffy mellett állnak, de a béke érdekében hajlandók kompromisszumot kötni és feláldozzák meggyőződésüket és egyhangúan Hellebronth Pált jelölni, ha az Okolicsányi-párt szintén lemond a maga jelöltjéről és szintén Hellebront Pál mellé áll. Széky Péter szintén Helleb- ronth mellett szólal fel. Krisztián Imre kápolnai 'kisgazda mindezek ellenére kijelenti, hogy ő és társai Őkolicsá- nyi Imre mellett állnak és őt kívánják az alispáni székbe. Lipcsey Péter dr. kormányfőtanácsos : Deferáljanak a többi jelöltek Hellebronthnak, mert különben a vármegye békéje fel lesz borítva. Remenyik ny. főispán : Határozzunk! Mi Mártonffy pártján voltunk attól a perctől kezdve, hogy Puehlin Lajos meghalt. (Törők Kálmán: Én is!) Remenyik: Ha tehát egyhangúan Hellebronth mellé áll az értekezlet, akkor mi deferálunk, ha nem, akkor kitartunk mi is Mártonffy mellett. Lipcsey Attila szintén Hellebronth Pál mellett foglalt állást. Dutkay Pál: Én nem voltam itthon, mikor Puehlin Lajos meghalt. Mikor hazajöttem, úgy tudtam, hogy atfőispán ur is Mártonffy Lajosi akarja alispánnak. Mi is így akartuk. Nekem Is vannak embereim és ezeknek a nevében én is kijelentem most, hogy éljen Hellebronth Pál. — Azt is kijelentem azonban, hogy akik békét akarnak bontani, számoljanak lelkiismeretűkkel, de számoljanak velünk is! Keglevich Gyula gróf: A főispán érdekében is, akit mindannyian Bzeraíve tisztelünk, kérve-kéri a kompromisszum megkötését és Hellebronth Pál egyhangú jelölését. Más megyék előtt is fenn kell tartani Hevesmegye régi tekintélyét : Após és vő nem lehet ugyanakkor főispán és alispán. A kompromisszum jől fog esni a főispánnak is és emelni fogja presztízsét. Krisztián Imre továbbra is fenntartja, hogy ók továbbra is Okolicsányi Imrét akarják alispánnak. Kanzsó György vezérigazgató Okolicsányi mellett beszél és kijelenti, hogy az értekezlet nem döntheti az alispáni állás sorsát még akkor sem, ha itt leszavaznak az emberek, mert a választásig más álláspontot foglalhatnák el sokan és Apponyi szerint nem is szégyen meggyőződésünket jobbal felcserélni.
