Egri Népújság - napilap, 1925/2

1925-08-29 / 194. szám

2 EGRI NEPÜJSAG 1925. augusztus 29. Mi újság? Szeged, MTI A magyarorszá- gon járó német diákok kedden, Bzerdán és csütörtökön Szegeden tartózkodnak. A vendégek tisz­teletére 26 án a Kasa szállóban díszebéd volt, amelyen számos felköszöntő hangzott el a testvér- nemzet fiainak üdvözlésére. Televény. Kuna P. András, az országszerte ismert nemzetgy. képviselőt, aki pár hát előtt a hatvani választókerületben Pet- richevich Horváth báró, állam­titkár képviselővé választása kö­rül fejtett ki intenzív tevékeny­séget, most Televény község ha­tárában könnyen végzetessé vál­ható baleset érte. Szántó József géplakatos, részegen, de kész­akarva belehajtatott a képviselő kocsijába, a kocsi felfordult és Kuna P. András a kocsi alá ke­rült. Közben az istrángok elsza­kadtak és a lovak tovább fu tottak. Csak igy szabadult meg Kuna P. a biztos haláltól. — A csendőrség a nyomozást meg­indította. Nagykamarás. MTI. Kedden délután nagy vihar pusztított Negykamarás községben ős vi­dékén. A szélvihar előbb északai sötétséget okozó porfelhőt tá­masztott, majd galambtojás nagy­ságú jégdarabokból álló jégeső következett, mely az ablakokat beverte és az aprőmarhákban nagy kárt okozott. Háztetőket leszakított, kerítéseket és fákat kidöntött Az egyik kidöndötv fa egy kisgyermekre esett, aki lábát törte. A zivatar a tengeri termést és a takarmány nagy részét elpusztította. Genf, MTI. Szeptember 1—3-ig nemzetközi alkohol kongresszus lesz. A kongresszus amelyet az alkoholizmus leküzdésének nem­zetközi bizottsága hívott össze, különböző speciális kérdések rendezőiével fog foglalkozni. Róma. MTI. A francia lapok jelentése szerint Trieszt területén heves vihar dühöngött. Bordove falu majduem teljesen elpusztult. Rendkívül sok szarvasmarha odaveszett. A táviró és telefon- forgalom megszakadt.^ A gabona termés elpusztult. A kár mintegy 4 millió lira. Pólában a kikötő­ben több hajó megrongálódott és a hajózás több órán át szü­netelt. Mely közszükségleti cikkek drágábbak, mint békében. Érdekes kimutatást közöl a Közgazdas. Figyelő egyik újabb száma a közszükségleti cikkeknek 1914. augusztus elsejétől, 1925. auguaztus 1-ig bekövetkezett drá gaságról. A kimutatás szerint a cikkek drágulási aránya a béke­ár sokszorozásában kifejezve a következő: Lakbér 6964, villany 10.000, mozgőszinház 12,000, bur­gonya 12,500, bab 12,500, marha­hús 17,000, dohány 17,500, villa­mos 18,750, cukor 18,750, férfi ruha 19,000, női ruha 19 000, hagyma 20,000, sertéshús 20,000, tej 20,000, szappan 22,500, cipő 23 500, váazon 24,000, kötött áru 24.000, kenyér 25 000, szén 25,000, tojás 25,000. A világháború s az azt követő nehéz esztendők nagy eltolódá­sokat idéztek elő a gazdasági életben. A kalászait dúsan há­nyó magyar földön, ahol még nem régen a jólét és megelége­dettség honolt, kialudt gyárké­mények merednek az égnek, nyomort és nélkülözést jelentve azoknak, kiknek azelőtt a biztos napi kenyeret nyújtottak. Megszaporodtak a szociális bajok. Az óriási munkanélküli­ség, az állami és magángazda­ságok fokozatos kimerülése egy­re megoldhatatlanabbá és elvi­selhetetlenebbé teszi a helyzetet. A közgazdasági problémák ke­rültek az érdeklődés homlok­terébe. A közgazdasági élet fel­lendülésétől várja mindenki a kínos kérdések megoldását. Az egyre- nagyobb mérveket öltő létszámapasztás a magyar közép- osztályt is arra kényszeríti, hogy fiait a kétes exisztenciával biz­tató lateiner pályák helyett gya­korlatiasabb pályákra nevelje. Erős orientálódás észlelhető a szabadabb pályákon való elhe­lyezkedés lehetőségei iránt. Sa­játságos jelenség azonban, hogy még a mezőgazdasági, ipari pá­lyák iránti érdeklődés fokozott mértékben nyilatkozik m?g, a kereskedelmi pálya még mindig nem tudott oly tért hódítani, aminőt a megváltozott gazdasági helyzet indokolttá tenne. Keres­kedelmi iskoláink növendékei még mindig nagyobbrészt csak a gyenge előmenetelő tanulók soraiból rekrutrálódnak s ez if­jak ambíciója is legföllebb arra terjed ki, hogy mint bankhiva­talnokok helyezkedhessenek el, nem pedig arra, hogy kellő szak­ismereteik felhasználásával a szabad kereskedelem terén ke­ressék boldogulásukat. Sajátos jelenség ez, melynek mélyreható okai vannak. Ez okok egy része subjektiv természetű, ■ a magyarság sajátos lelki ösz- szetevődéséből származtatható, más részük objektiv természetű. Hozzá segít a kérdés megérté­séhez egy pillantás a magyar kereskedelem kifejlődőiének előz­ményeire. Számtalanszor rámutattammár hazánk kedvező földrajzi hely­zetére, melyet fekvése a Nyugat Az aranykorona indexe vi­szont az arany 10 koronás ára szerint csak 14,250 volt augusz­tus elsején. Ha tehát párhuza­mot vonunk kitűnik, hogy csak a lakbér, villany, mozi, burgo­nya, bab olcsóbb, mint békében, mig a többi közszükségleti cik­kek 30—30 százalékkal drágáb­bak. és Kelet közti közvetítésre prae- destinál. A kedvező helyzet foly­tán indokolttá tette volna a ma­gyar kereskedelmi élet gyors fellendülését. Hogy mégsem be­szélhetünk európai hirü magyar kereskedelemről annak oka egy­részt bennünk, másrészt a kö­rülményben van. Keleti nép va­gyunk, Keletről szakadtunk ide Nyugat közepébe. S bár erősen alkalmazkodni iudőnép vagyunk, bár szellemi frissességünk alkal- malmazni tett arra, hogy a Nyu­gat kultúráját necsak átvegyük, de «ok téren tovább is fejlesz- szük — Nyugaton keleti szár­mazásunkat sohsem tudták el­felejteni. A sárga veszedelemtől való félelem sohasem szűnt meg Nyugat népeiben s bennünket mindig a Túrán előretolt őr­szemeinek tekintettek. Innen van az, hogy ezer éves létünk a há­borúskodások szakadatlan lán­colata. Hol saját fajtánk keleten ma­radt; műveletlen népeivel kellett megküzdenünk — védelmére kel­vén a nyugati kultúrának —, majd mikor elhárítottuk Nyugat népeiről a keleti veszedelmet, bírókra kellett szállanunk ugyan­azokkal, kiket saját vérünkkel védelmeztünk. A kultur Nyugat hamar felejt, azt pádig sohsem tudta megbocsájtani, hogy keleti létünkre Nyugaton is megtudtuk állani helyünket. Nem ismernek, de nem is akarnak megismerni. Csak az Ázsiát látják a magyar­ban, a messzit, a bizarr keletet, a pusztát, egy darab betyár romantikát. De ha ilyen áldatlan a hely­zetünk Nyugat népeinél, nem sokkal rózsásabb keleti fajtest­véreinkkel szemben sem. Ezer év hoeszu idő s ez alatt a mese­világ is megfeledkezett a nap­nyugatra szakadt testvérekről, akik szilaj paripákon, nagy neki- szántsággal nekivágtak a titok­zatos világnak, uj hazát, új meg­élhetést keresve. De ha emlé­keznének is, az az emlékezés nem a testvér szerető emléke­zése. A rónák fia nem szívesen gondol a városba szakadt, nad­rágon rokonra. A Nyugat gyű­lölködése, a Kelet nemtörődöm­sége közé ékelve : ■»■mi un ni ii mi ii i ni lll^«1ll^^i^rrrmra^ m am »Néz Nyugatra, borús szemmel néz vissza Keletre Ä magyar, elszakadott, testvértelen ága nemének» (Vörösmarty). A Nyugat és Kelet közti köz­vetítésre volnánk hivatva, de Nyugaton ellenséges indulattal, Keleten gyanakodva tekintenek reánk. Mindkét helyen nélkülöz­zük azt a bizalmat, mely a tar­tós kereskedelmi összeköttetés egyedüli alapja. De hiányzik a magyarság jel­lemvonásaiból a kereskedelem egy másik fontos tulajdonsága : a vállalkozási kedv. Ezer év ke­mény küzdelme hozzászoktatott a viszontagságokhoz, edzetté, keménnyé tette a magyar nép lelkét s ez a keménység páro­sulva a keleti faj restségével, valami sajátságos egykedvűsé­get, erősen keleti nehézkességet szűrt le a magyar nép lelkében. Ezer év magunkra utaltsága alatt annyi mindenen mentünk ke­resztül, hogy már semmit sem tudunk nagyra értékelni. Nem veti meg a magyar a cselekvést, néha-néha fellobban a magyar szalmaláng, nagyot is képes te­remteni, hogy izmait megropog­tassa ; de a nagy tettek gyümöl­cseit már nem aratja le, mert a kitartás nem magyar vonás. Ahogy sok töredékével tipiku­san magyar költőnk: Arany Já­nos mondja: »Nem dslgozom, csak ha valami hajt: Egyébkor lusta mélabú temet S nem tagadom meg a keleti fajt.« E vonásánál fogva nem is igen érvényesülhet: mert nem is tartja érdemesnek az érvénye­sülést. Jobban szereti földjét, mint a nagy világot, nagyobb gyönyörűséget talál pipája bod- roző füstjében, mint a nagy tét tekben. Néha, ha megmozdul, meg is tudja bánni hosszú tét­lenségét ; de megmozdulása csak ideig-óráig tartó: hamar vissza­esik a semmitevésbe. Hány zse­nit adtunk a világnak e mégis mily kevesen ismerik őket és eredményeiket még a szakem­berek között is. Mert hiányzott belőlük a törődés az érvénye­süléshez. Angyal Lajos. Halálos vonatkisiklás Sarkadpusztán. Budapest, augusztus 28. MTI. A magyar kir. államvasutak ve­zetőségének híradása szerint az 1719. számú személyvonat, amely f. hó 27-ről 28-ra virradó éjjel 1 óra 2 perckor Sarkadpuszta be­járatánál helytelen váltó beállí­tás következtében a mozdony­nyal és az első 5 kocsival ki­siklott. A baleset következtében a fütő meghalt, egy postaközeg súlyosan ős 5 utas ős egy vas­úti alkalmazott könnyebben meg­sebesültek. A pálya elzárása kö­vetkeztében a forgalmat átszál­lással látják el. A szigorú vizsgá­lat folyamatban van. ■*>»»»<»>'» *i•»»»«3»» OS Néhány sző a magyar kereskedelemről. (Két közlemény)

Next

/
Thumbnails
Contents