Egri Népújság - napilap, 1925/2
1925-08-27 / 192. szám
L 2 EGRI NÉPÚJSÁG 1925. augusztus 27. Néhány szó a hús és kenyérdrágaság kérdéséhez. A tél közepe, de különösen tavasz óta minden mezőgazdasági termény és a vágóállatok árai is erősen olcsóbbodtak. Ennek dacára — az iparcikkek árát nem is említve — a fogyasztó még máig is aránytalanul magas árat fizet a legfontosabb két élelmi cikkért, a húsért és a kenyérért. Országos mozgalom is indult e kérdésben s a helyettes kormányelnök gyors intézkedést ígért az indokolatlan, egyesek túlzott kapzsisága és nyereségvágya által előidézett drágaság letörésére. Ezen általános ígéret azonban nem lehet eléggé célravezető, ha a helyi hatóságok maguk is nem foglalkoznak ezen kérdéssel, s nem igyekeznek azon a saját részükről is segíteni. Az árdrágításról szóló törvény még érvényben van, tehát ezen úton is lehetne némi eredményt elérni, a leghatásosabb azonban az volna, hogy arra valé tekintettel, miszerint gazdasági szabadság van s az árakat kényszerítő eszközökkel csak nehezen lehet letörni, — hatósági elárusitő szervek és üzemek útján a konkurencia segítségével szoríthatjuk le az árakat s ezen úton az árakra nivelláló hatást érünk el. Részletesebben vizsgálva a fenti két cikk mai árait, a következőket tapasztaljuk: i A kenyérnél: A kenyérliszt ára ma nagyban 5500 korona kilónként, — minthogy pedig 1 kg lisztből 1.40 kg kenyér lesz, ezen 409/«-os többletből bőven van fedezve a 20%.ot kitevő regie ős a 20-%os tisztes polgári haszon, tehát 1 kg félbarna kenyér árának nem szabadna meghaladni 1 kg 6-os számú kenyérliszt árát, ezzel szemben a pékek 7000 kor.-ért árúsitják a kenyeret, ■ igy kilónként 1100 kor. helyett 2500 kor. nyereséget szednek a szegény fogyasztótól. Nagyon üdvös volna tehát ha a város élelmezési üzeme, egy községi kenyérgyár felállításának gondolatával foglalkoznék és azt mielőbb életre is hívná. Ezen üzemhez aránylag kis forgó tőke kellene, mert nem szabadna abból spekulációt csinálni, hanem mindig csak a heti lisztszükségletet szabadna beszerezni s az a készpénzáru- sitáB mellett mindig újra és újra befolyik. A városi üzem még olcsóbban is árúsiíhatna, ha nem lisztet vásárol és igy megtakarít több kézen átmenő forgalmi adőt és több kéznek hasznát. Az utolsó heti átlagos búzaárak mellett a búzát 340,000 korona máziánkénti ár mellett az egri piacon a legjobb minőségben lehetett vásárolni. A búzát az eladó a városi kenyőrüzem által megjelölt malomba szállítaná be, tehát e cimen költség nincs. A malomban a szokásos vám és poriás mellett kap az üzem 100 kg búzából 66 kg lisztet és 22 kg korpát. A korpa értéke 40,000 korona s igy a 66 kg tésztaliszt és kenyérliszt átlagosan 4654 koronába kerül kilónként. Tehát 5000 koronás árban már nagyon szép haszon mellett árúsithatná átlagosan a kenyeret, sőt a tömegfogyasztást képező félbarna kenyeret még ennél is olcsóbban. 2. A húsnál: Itt ugyanaz a helyzet, a mészárosok a megengedhető tisztes polgári haszon öt és hatszorosát szedik. Az utolsó heti budapesti állatvásári jelentés szerint ugyanis azon minőségű élő- marha, amilyen az egri vágóhídon levágásra kerül kilónként 4—5500 kor. Ezen árban a vasúti szállítás költsége is benne Sokan mondták, fájdalom, köztük hivatalos személyek is, hogy a tűzoltók fegyelmezetlenül viselkedtek. Ez valótlan. Minden tűzoltó kivétel nélkül a helyén voltj s mihelyt a tűzhöz érkezett, elfoglalta az «előre neki kiosztott beosztást, smelyet számtalan gyakorlaton keresztül taníttattunk velük. Senki a saját szakállára nem intézkedett^parancs nélkül semmit sem cselekedett. Ezt jó lélekkel állíthatom. Ha valahol intézkedésre volt szükség, a küldönc azonnal felkeresett engem és intézkedésemet kikérte. Ugyanis vezető parancsnokunk engem bízott meg az egyesület taktikai vezetésével, s most betegsége miatt különben is én helyettesítem, tehát mindenki tőlem kérte az utasítást. Ellenben fegyelmezetlenül viselkedett a közönség. Lármáztak, ordítottak, intézkedni próbáltak, ide-oda szaladgáltak és miután a gyors riasztás miatt a tűzoltók nem birtak egyenruhát húzni és civilben jelentek meg a tűznél nagy részben, az emberek azt hitték, hogy az ott civilben szaladgáló és lármázó «néző» is tűzoltó és természetesen elkönyvelték azok fegyelmezetlenségét a tűzoltók kárára. Pedig a tűzoltók részben a tetőn voltak, részben a gépek melletti beosztásuknál. A közönség minden áron segíteni akart, és elfelejtette, hogy ezzel a rendszertelen segítéssel csak hátráltatja munkánkat és zavar bennünket. Legalább 40 ember emelte kézbe a tömlővezetékeket és tártotta van, holott az itt levágásra kerülő állatok a környékről hajtatnak fel lábon, mégis ezt figyelmen kivül hagyva s a legmagasabb kilónkénti 5500 koronás árat véve a számítás igy alakul. Az ily minőségű marháknál az élősúlyból 50 % apadás van, a fogyasztási, forgalmi adőt és vágóhídi illetéket fedezi a bőr s igy 1 kg hús bruttóéra 11.000 korona. Ha tehát regiere és haszonra túlzottan 50 százalékot számítunk, akkor is legfeljebb 16 500 koronáért szabadna ezen igazán kis tápértékü húst árú- sítani. A városi élelmezési üzem i tehát egy hatósági mészárszék felállításának kérdésével is foglalkozhatnék, s annak megváló- ; sitása esetén nemcsak a lakosság terhein könnyítene, hanem tekintélyes üzemi haszna is maradna, amit a város másirányu fejlesztésére és pótadő csökkentésére lehetne felhasználni. azokat, rángatta jobbra-balra, pedig a vezetékeknek nagyon jó helye volt a földön, de a fon- toskodőknak mutatniok kellett, hogy ők dolgoznak a tűznél s nélkülözhetetlenek ott. Annyi eszük azonban volt, hogy csak | a kényelmes és könnyű, azonban teljesen fölösleges «tömlőtartást» vállalták. Elöfordúlt az is, hogy az autőfecskendő vezetőkét az Érsek-utcában többször széjjelválasztotta a kapkodó közönség. Tisztelet persze azon kivételnek, aki komolyan segített részint a lajtok ki betologatásában, a vízhordásban ős a tisztogatási munkában. Mert azért ilyenek is voltak, de ezek azután nem is lármáztak. Nagyon sok hasznát vettük a katonaságnak.és a cserkészeknek. Köszönet illeti Schrantz ezredes urat, aki azonnal a vász helyén volt és rögtön kérdezte tőlem, van-e szükségem katonára és igenlő válaszom után az egész helyőrség kivonulását rendelte el. A katonák azután a bontási é3 tisztogatási munkában erős segítőtársaink voltak. I V. Végére hagytam a motorfecskendő ügyét. A »szakértők« már azt is tudják, hogy az autőfecskendő az nem ér semmit, és sivalkodva magyarázgatták ott egymásnak, hogy azért motor a motor, hogy annak szívnia kell a vizet akármilyen mély kútból. Persze ezek nem tudják, hogy 7.6 méternél mélyebb kútból semmiféle fecskendővel sem lehet vizet szívatni, mert a fecskendő nem tesz egyebet, mint a szivótömlőben légüres teret csinál és a külső levegő nyomása nyomja azután fel a vizet a fecskendőhöz, amely azután továbbítja azt. Arról tehát mi nem tehetünk, ha a levegő olyan furcsa szokásű, hogy a vizet 7.6 méternél mélyebbről nem tudja felnyomni, vagyis hogy a levegő nyomása csak ilyen magasságra nyomhatja fel a vizet. Ez fizikai törvény, amelyet megváltoztatni egyelőre nem lehet. Mikor mi az autót rendeltük, számítottunk is arra, hogy a kúíjainkból nem mindenütt tudunk vizet kapni, ezért rendeltünk egy olyan automobilt is, amelyen 50 hektoliteres víztartály van, és ezenfelül rendeltünk a traktor részére 2 darab egyenként 25 hektoliteres, együtt 50 hektolitert kitevő lajtot is. Vagyis a tűzhöz a mi számításunk szerint 100 hektoliter vízzel tudunk rögtön kivonulni és igy az autófecakendönek lenne elég vize, mert amig az egyik 50 hektoliterből kifogy a víz, addig a másik 50 hektoliteres tartályt vinné a motorja tölteni és a tartálynak is lesz külön mo- torfecskendője, amely elég hamar msg fogja tölteni a lajtot. Mire kifogy a víz az egyikből, már ott lehet a másik a tűz helyén. Azonban az autőlajtot a győri waggongyár csak augusztus végére szállítja le, a traktor részére szükséges 50 hektoliter űrtartalom 2 lajtot pedig dacára annak, hogy már jőrészben kifizettetett az ára több hónap óta, a mai napig sem szállítják le. Addig tehát, amíg ezek le nem érkeznek, az autófecskendő teljes erejével nem működhet. De ez nsm az autófecskendő hibája ! Mi azért hozattuk le hamarább az autó- fecskendői, hogy amíg a lajtjai megjönnek, a legénységünk megtanulja az autót vezetni és kezelni, úgy, hogy ha a lajtok megérkeznek, minden tűzoltó szerelni is tudja az autőfecíkendőt. Azután a város kűtjainak 50%-a és a patak, akalmas vízforrás az autőfecskendő részére, s így sok tűznél már most is erősen segítségünkre szolgál az autó. Minden tűzhöz már csak azért is kivonul, hogy az önkéntes tűzoltókat riassza, és azért is, mert hátha találunk olyan kutat, vagy patak lejáratot ahonnan vizet is tud adni. Nem szabad tehát megróni az autót, ha kivonul egy tűzhöz és véletlenül olyan a szituáció, hogy nincs megfelelő kútja. Akkor úgy kell venni az az autót, mintha még az sem érkezett volna le. A régi felszereléseink még úgyis megvannak, és mi is úgy tekintjük az autót, mintha még itt sem volna, mindaddig, mig a lajtjai meg nem jönnek. Ha azután kútba, vagy patakba be tudunk szerelni, akkor bőséges segítségünkre van már most is. K. P. I. «»*** smmmmnmm Tűzoltó a tűzoltásról. A tegnapi számunkban közölt levél második és befejező részlete.
