Egri Népújság - napilap, 1925/2

1925-08-12 / 181. szám

Ára 3000, vasárnap 2500 korona. Slger, 1925. augusztus 12. szerda. XI II évt. 181 sz,

Előfizetési díj postai szállítással:

«ÖB hóra 40.000 K, negyedévre 120.000 K. mmmmmmi tmamamtamm

I

POLITIKAI MPILIP.

Főszerkesztő: Dr. Óriás Nándor.,

Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefonszám: 11.

Színes katonák — színtelen utak.

Nehéz volna megjósolni Abd el Krim szabadságharcának kimenetelét. Nemcsak mi, gyarmat- nélküliek b »legyőzött« nemzet kisérjük feszült figyelemmel a marokkói eseményeket, vagy az összes gyarmataitól megfosztott s mégis élő, mert élni akaró, & bukásban ösztáiyős testvérünk : a német nép, hanem mindama bernietek is, akiknek keleten, nyugaton vagy délen gyarmataik vannak s a föld mélyéből (vagy a leigázottak leikéből) feldübörgő morajok erőebülő-gyen- gülő váltakozásai miatt nem érzik szilárdnak maguk alatt a talajt.

Painlevő francia miniszterelnök egy a napokban tartott politikai gyűlésen a marokkói háborút, mint a francia nép tekintélyéért, becsületéért és gazda sági függetlenségéért vívott nagy nemzeti erőpróbát állította oda a közvélemény álé s őszintén beismerte, hogy Marokkő feladása egyenlő lenne b francia gyarmati hatalom s így Francia- ország gazdasági függetlenségének bukásával.

Kétségtelen, hogy a francia »gloire« hangoztatása nagyszerűen bevált eszköznek bizonyult \ eddigelé mindig hadvezérek s j politikusok agitáciős szellemi arzenáljában. Kétségtelen azonban az is, hogy ezt a francia »gloire 3-t alaposan megtépázta rövid idő alatt egy »lázadó bandavezér» s a francia közvélemény még mindig nem egységesen osztja a kormány a a katonai körök azon felfogását, hogy a »gloire« moat Marokkóval áll vagy bukik.

Ezt a *gloire«-t már egyszer erősen veszélyeztették a német fegyverek a világháború első három esztendejében, bár akkor minden francia lelkében ott li- begett-lobogott a szedáni rostáért valő olthataílan bosszú érzése. Idegen segítségnek, angol hadosztályoknak, amerikai tan koknak, fontok ős dollárok aranyfolyamának kellett jönni, hogy a »gloire« aztán versaillesi, neully-ibőkediktatumokbím >vae victis« megmutassa a nagy világnak, hogy ő nyerte meg ki- f zárőlagosan a világháborút.

Bármilyen jől esnék most is a francia «igazság« ügyének egy kis angol, amerikai pénz, emberes hadianyag segítség, spanyol, olasz barátságos együttműködés, ily baráti szívességekre alig lehet azonban számítani s a marokkói sivatagok homokját becézett francia <pion-pion«-knak a vére kénytelen pirosra festeni. Ezen az érzékeny ponton áll azonban a legrosszabbul a francia »becsület« ügye. Hogy hódító és leigázó gyarmati háborút nemzeti ügynek jelent ki a francia miniszterelnök, ez a világot vezetni akaró francia kulturizlés s politika egyéni dolga, de hogy a nemzeti becsület s a franeia vér kímélése érdekében négereket, állati sorból alig hogy kiemelkedett s katonaruhába öltöztetett színes gyarmati ben- szülötteket ezredazámra küldi a biztos vágóhídra s a világ minden sarkából összegyűlt kalandorokból s pénzzel odacsábított kétségbeesett exiszteóriákból embertelen véres szigorral össze- kalapáit idegen légiót hajtja mindig sz első tüzvoualba — ez ez a pont, ahol a francia becsület máris elvesztette a marokkói háborút s amit az egyetemes becsület s erkölcs szempontjából ítélkező objektív történelem mint a francia gloire-on esett szégyenfoltot fog elkönyvelni.

A francia anyák Ss apák nép- gyüléseken tiltakoznak a marokkói kaland eben, kommunisták, szocialisták szabadon lází- fcanak s nyílt árulásra is hajlanak, a színes katonák s az idegen légió katonái az első alkalmat várják, hogy a gyűlölt kötelékektől megszabaduljanak, a másik oldalon egy maroknyi, de a vallási és faji egység s a szabadság eszméitől fanatizált, ir- galmat-kegyelmet nem ismerő benszülőtt csapat — mily éles szembeállítása az érdek és a meggyőződés harcosainak!

Valóban nemzeti célokért s a haza becsületéért nemzeti lélekkel átitatott katonákkal csodákat lehet művelni, de idegen zsoldosokkal idegen célokért küzdeni kétségbeesett vállalkozás, melyben elsikkad az eszme

s elvesz a becsület!

*

i Dr. Urbán Gusztáv.

Graefl Jenő nemzetgyűlési képviselő:

»Túl a Tiszán a száz holdon felüli, de hatszáz holdon aluli földbirtokosok teljesen koldusbotra jutottak».

Á földmiveiésiigyi kormány 5 milliárd váltóhiteit adott vetőmag és takarmány beszerzésére az elemi csapást szenvedett hevesmegyei

gazdáknak. —

Eger, 1925. augusztus 11.

Hevesvármegye mezőgazdasági állapota a maga igazi siralmas képében tűnt fel azokban a felszólalásokban, melyek a megye gazdasági felügyelőjének felszólalását a ma délelőtti köz- igazgatási bizottsági ülésen követték.

Jezierszky Mihály vármegyei gazdasági felügyelő szokásos havi jelentősében elmondotta, hogy az őszi gabonanemüek aratása Hevesmegyében a péter- vásárai járás egyes részeit kivéve, ahol még zabaratás van, befejeződött. Megyei átlagban a búza 5'3, a rozs 4 8, az arpa 4*9, a zab 3 9 métermázsa terméshozamot mulat katasztrális

holdanként. Az esőzés, mely a csépiős idején következett be, káros hatással volt a termésre. A takarmányhiány az eső folytán sokat javult A földmiveiésiigyi miniszter öt milliárd korona váitóhitelt nyújtott a hevesmegyei gazdáknak vetőmag beszerzésére és takarmány vásárlására ott, ahol ta- karmányinség van.

A hitel után évi 8 százalékos kamatot fizetnek a gazdák. Az egy évi visszafizetés kötelezettsége mellett a váltó kétszer megújítható. A hitelben elsősorban azok a 100 katasztrális holdon aluli olyan gazdák részesülhetnek, akiknek rossz termésük következtében vetőmagjuk és takarmányuk nincs.

Graefl Jenő bizottsági tag, a poroszlói kerület nemzetgyűlési képviselője szólalt fal ezután ős feltárta a tiszafüredi járás rettenetes ínségét:

— Túl a Tiszán a száz holdon felöli és 600 holdon aluli földbirtokosok teljesen koldusbotra

jutottak.

Nem egy birtokon csak 2 sőt 1'8 magot hozott az ínséges nyár. Ezen a vidéken ma egy hold főidet sem vásárolna senki a világért sem, pedig egy évvel ezelőtt még itt is földéhség volt. Az említett középbirtokosok közül egy sem tud elvetni az idén. Pénzt nem kap vetőmagra a bankból. A birtok az ínség és a földreform miatt nem kell fedezetnek. Itt csak állami támogatássá] lehet segíteni.

Kéri a közigazgatási bizottságot, hogy mai üléséből kifolyóan kérjen segítséget a pénzügyi kormánytól ezeknek az ínségeseknek. A földművelésügyi miniszter kilátásba helyezte, hogy természetben is kapnak vetőmagot az elemi csapással sújtott gazdák.

Jezierszky Mihály készséggel hozzájárul a kérelemhez, de indítványozza, hogy ne csupán a tiszafüredi járás, hanem a vármegye többi ínséges területe részére is kérjék a segítséget.

Keglevich Gyula gróf indítványozza, hogy a kérelembe azt is foglalják bele, hogy a már meglévő 5 milliárdos hitelben az elemi csapást szenvedett 100 holdon felüli birtokosok is részesüljenek.

Isaák Gyula alispán elfogadottnak jelenti ki Graefl Jenő indítványát. A közigazgatási bizottság még ma felir a pénzügyi és földmivelésügyi kormányhoz az ínséges gazdák érdekében és a kérelmet személyesen viszi fel Budapestre Graefl Jenő a miniszterekhez, gtaaaasgetastasggaaaggHaMsawsjME

— Leningradban juíius 3-án 58 embert minden birői eljárás mellőzésével kivégeztek a kommunisták. A kivégzettek nagyrészt egyetemi tanárok és volt katonatisztek, akik politikával egyáltalán nem foglalkoztak. — Köztük van Galitzin herceg volt cári miniszterelnök is.