Egri Népújság - napilap, 1925/1
1925-06-24 / 140. szám
2 EGRI NÉPÚJSÁG 1925. június 24 ezekben a fiúkban volt szív a munkára és volt lőlek az önfe- gyelmezőire éa áldozatot tudtak hozni a magyar dicsőségért akkor, mikor őket senki, de senki nem támogatta. Sportélet, sportoló tömegeket s tömeges erkölcsi ős anyagi támogatókat jelent. Egerben mind a két tömeg hiányzik.» Hát ennek bizony igaza van, gondoltam magamban s mivel már az uszoda hús vize, de főleg a barátom súlyos kritikája jól lehűtött, elhagytam a locsogó hullámokat, gyorsan felöltöztem s csendes ravaszkodással a parton vártam barátomra, úgy gondolkozván, hogy ha ő is felöltözött, békés vita közben elcsalom a MESE sporttelepére, majd csak észreveszi, hogy mégis nekem van igazam. Minden kedvezett s gyanútlan barátommal nemsokára beléptünk a sporttelep megrokkant kapuján. Jobbra tőlünk a tágas teniszpályákon vígan folyt a játék. Megállottunk és néztünk. Csendes megelégedettséggel mosolyogtam befelé s néha-néha lopva pillantottam a játék mozgalmasságában igazán gyönyörködő barátomra. Végre megszólalt: «Hát ez igazán szép Ez nem volt még akkor, mikor én idejártam tagolni.- Titokzatosan hallgattam. No majd fogsz még Te többet is mondani. De nem tette, hanem gyors elhatározással a futball pálya felé indult, én hallgatva követtem. A pályán valami tréning-féle lehetett, egy kövéres űr nagy buzgalommal dirigálta a rugdalődző fiúkat, de bizony ezek makrancosak voltak, mint ... és fele- selők, mint.. . valami vén kofa. Egy darabig még szőtlanúl nézte azt az inkább vásárra 'emlékeztető mozgalmat, de azután megszólalt: Szép volna ez a sporttelep, de bántóan elhanyagolt őa rendetlen — se járulékos hibákon kivül van még egy nagy hibája — kicsiny. Ami pedig a rajta lüktető sportéletet illeti, hát ez sem sportélet, mert az sportszerűséget kiván, már pedig ezek a rugdalődző, feleselő s önfegyelmezósre nem képes, engedetlen fiúk csak nem sportszerűek. Lobogó egri büszkeségem újabb zuhanyt kapott. Továbbra is jónak láttam a hallgatás jól takaró köpönyegébe beburkolőzni. «Hát — törte meg a csendet — a mi régi szép korcsolyapályánk meg van-e még ? Hej de szép időket éhünk ottan. Első lobbanásait annak a csodásán szép diákszerelemnek.» «Meg van» — mondám s rá mutattam a kiskapura, mely a sporttelepről a korcsolya pavil- lonhoz vezet, ö hamarosan átlépett rajta — én nem szívesen követtem, mert féltem, hogy az ő Egert még diákori, rózsaszínű szemüvegen látó szeme itt is valami bántőt fog meglátni. Úgy is volt. A pavilion betört ablakai, karfanélküli lépcsői, a belsejében tanyát talált rendetlenség fájó ellentétei annak, ahogy mi a pavillonra emlékeztünk, ahol régen a téli esték villamos fényében az Irmuskák, Pannikák, Ilonkák édes, tiszta szemei csillogtak . . . •Hallom, hogy ez is a sportegylet sajátja most; de úgy látszik a vezetőség elfelejti azt, hogy a sporttal vele jár a rend — ilyen környezetben nem lehet sportszerűség, nem lehet sportélet.» Én csendes hallgatással adtam neki igazat. Meglehetős nyomott hangulatban kisértem le a vasútállomáshoz, ahonnan a másnapi Észak—Nyugat elleni válogatott futball mérkőzésre Miskolcra utazott és «haza felé azon gondolkozám», hogy mégis igaza van neki: Egerben nincs sportélet. Soraim közlését hálásan köszönve vagyok a szerkesztő úrnak igaz híva: Egy lokálpatrióta. Kérelem az Egri Városfejlesztő R.-T. részvényeseihez. adni azzal, hogy részvényeiket a megfelelő ellenőriekért a városnak át fogják adni. És ha ezt elértük, keblünkre fogjuk ölelni az elveszettnek hitt csecsemőt, forró csókot lehelve ajkaira határtalan örömünk jeléül. Gondozni, ápolni fogjuk, hogy fejlődjék, erősödjék. Hajlékot fogunk neki emelni, egy szép fürdőszállőt, stb. stb. virágos kerttel, rőzsaligettel koszorúzva. Mindent elfogunk követni, hogy alkotásunk maradandó, örök- emlékezetű legyen; hogy kedves városunkat egy kis fürdővárossá, egy földi paradicsommá varázsolhassuk. A mi szeretett, kedves városunk és lakossága érdekében fordúlok az Egri Városfejlesztő R. T. igen lisztéit részvényeseihez, azzal a kérelemmel; hogy az ő reájuk nézve anyagilag teljesen értéktelen részvényeket adják át Eger városának megfelelő átvételi összeg ellenében. Mutassák meg a részvénytulajdonosok, hogy a város érdekeit szívükön viselik éa segítségére sietnek a városnak meg- gondolatlanúl és vétkes köny- nyelmflséggel eladott és elveszett kincses fürdőinket visszaszerezni. Erkölcsi kötelességünk nagy jótevőnkkel szemben elkövetett háládatlanságunkat jóvá tenni egyelőre azzal, hogy a részvények többségét megszerezzük és az irányítást Eger városának biztosítjuk. Hogy ezt elérhessük, feltétlenül kívánatos, hogy a város közönségének birtokában lévő kisebb részvény mennyiségek is mielőbb a vároB tulajdonát képezzék. Nem kívánja a város a részvényeket ingyen, megfizeti a megfizethető legmagasabb ősz- szeget: darabonként 40.000 koronát ; amely összeg a részvénytársaság által fizetett múlt évi 1000 korona, vagyis 7 aranyfillér osztalékkal szemben, pénzintézetben betétként elhelyezve 15%-ot, 6000 koronát jövedelmez. Jól eső örömmel állapítom meg, hogy már régebben többen felajánlották a birtokukban lévő részvényeket a városnak. Ezeket és a többieket kérem, tegyenek bizonyságot városunk iránti sze- retetükről és adják át részvényeiket a polgármester, esetleg az én kezeimhez az érte járó összeg lefizetése ellenében. Az Egri Népújság időközönként le fogja közölni az átadott részvények mennyiségének a feltüntetésével azok névsorát, akik segítségére siettek a városnak kincses fürdőinket visszaszerezni. Egy magát megnevezni nem akaró, közjótókonyságáről közismert, városunkat határtalanúl szerető magas állású részvényes a tulajdonát képsző részvényeket átadta nekem azzal a kijelentéssel, hogy azokat a városnak ajándékozza. Kilátásba helyezte továbbá, hogy a Városi Banktöl megszerzendő 3500 darab részvény vételárához készséggel hozzá járul egy tekintélyesebb kölcsönösszeggel. Előttünk a követendő példa. Erős a meggyőződésem, hogy a t. részvényesek Eger város iránti szeretőtöknek tanujelét fogják Eger, 1925. junius 23. A napokban Csirke János si- roki gazdálkodó Egerben járt és a Todoszi-gyilkosság ügyéről is beszéltek neki ismerősei. A e.i- roki gazdának véletlenül módjában volt megtekinteni a Tüdősei meggyilkolásával gyanúsított Tassi és Pap-Főnagy fényképeit. És Csirke János négy évvel ezelőtt történt rablás tetteseit vélte felismerni Pap-Fó- nagy és Tassi ábrázatának megtekintésekor. Csirke János úgy adja elő a dolgot, hogy ő 1920 nyarán négy ökröt akart vásárolni Egerben. Bejött a vásár előtti nap estéjén. Két ismeretlen fiatalember, mikor megtudta róla, hogy négy ökröt akar venni, ajánlatot tettek neki és kérték, hogy menjen ki velük a baromvásártérre, mert az ökör már ott van. Csirke a jő vásár reményében gyanútlanul ment a két ismeretlennel, akik a Kisasszony temetőbe vezették. Egy óvatlan pillanatban torkon ragadták, hogy moccanni sem bírt és kivették zsebéből a 45 ezer koronát, akkor még négy ökör árát. • Amint a pénzt megkaparintotta a két cinkos, a szegény siroki gazdát elengedték, hátba- ütötték és azt súgták neki, hogy most azután szaladjon amerre lát, ha kedves az élete és egy Éa ha ezt megvalósítottuk, nagy ünnepünk lesz. Átadjuk alkotásunk büszkeségét mindenkinek, az egész országnak, az egész világnak. Jöjjön mindenki, lássa mag Eger büszkeségét; élvezze mindenki a mi Istenáldotta kincses fürdőinket, pihenjen meg a mi kedves városunkban. Akkor nagy jótevőnkkel elkövetet háládatlanságunkat is kétszeresen jóvátettük. szót se szóljon a pénzről senkinek. A halálra ijedt Csirke János őrült, hogy ép bőrrel menekülhetett, de azóta is mindenfelé kereste a két rablót, míg most a fénykép után azt állítja, hogy Ta«si és Pap Főnagy személyében megtalálta őket. Az E. N. panaszkönyve. »Az életveszedelmek városa.« T. Szerkesztő úr! Egész nap benn dolgozom a hivatal dohos helyiségében, penészes akták között. Szeretek néha sétálni és friss levegőt szívni egykicíikét. Da Egerben már ez is veszedelmes. Kérem, Eger egyenesen az »élet veszedelmek városa« címet érdemli ki. Mert tessék : A gyalogjárón nem merek menni, mert a földrengésnél lehullott kéménydarabok még «ok háztetőről azzal fenyegetnek, hogy a fejemre esnek. A kocsiuton nem merek menni, mert elgázol a száguldó automobil. Szép, hogy Egerben már sok autó van. Csak nagy baj, hogy olyanok is vezetnek autót, akik még nem tudnak. Akik, ha jobbra akarnak fordulni, balra megy a gép, ha nem szalad neki egyenesen a falnak, mint pl. tegnap este a líceum előtt. Radii Károly. TJjabb adatok Tassi és Pap-Főnagy ellen. Egy síroki földmivelő a fényképről ismerte fel őket és azt állítja róluk, hogy 1920-ban az egri Kisasszony-temetőben négy ökör árát rabolták el tőle.
