Egri Népújság - napilap, 1925/1

1925-06-21 / 138. szám

2 EGRI NÉPÚJSÁG 1925. június 21. Vitéz Rédei Gerő. Ma avatja vitézzé Magyar- ország kormányzója a világ­háborúnak körülbelül ötezer kiváló harcosát a Margit­szigeten. Mind hősök ők, mind férfiak. Da ón a eok vitéz közűi, akinek vállát a lovagi kard he­gye éri, csak egyre gondolok. Csak Önre, egykori ;,vitáz regi­mentspäterem. Emlékszem. Azon a dicsőséges nyároD, mikor virágOB vonatok északra-délre, szüntelen robo- gással vitték a határok felé a magyar nemzet színét-virágát, azon a nyáron, kedves Tanár Uram is levetette a tisztes fehér- fekete reverendát és tábori csuka­szürkét öltött. A vén iskola falai között hagyta a görög és római klasszikusokat, akiknek írásain finom lelkét csiszolta. Itthagyta szivéhez nőtt tanítványait,akiket hót éven át vezetett már és ne­velt szárnyai alatt. Elbúcsúzott rendi testvéreitől és mint a csá szári és kir. 60. gyalogezreddel a véráztatta mezőkre, ahonnan így írt az új Tyrtaeus: »Csak egy éjszakára küldjétek el őket.. Tanár uram, én drága jó regi­mentspäterem, az ötvenkét hó­nap amit odnkinn töltött, babért hozott a nevére, a Ferenc Jó­zsef rend lovegkerasztje a kar­dokkal, lekészi érdemkereszt, Signum Laudis, Károly-csspat- kereezt és a Vörös Kereszt Egy­let hadiékitményes díszjelvénye ékesiti a mellét. Sajgó kebellel, könnyes szemmel a hatvanas hősök ezreit temette el az 52 hónap alatt. Ha egymás mellé állítanák, erdő lenne a fake­resztekből, amiket ott künn a hatvanas katonasirokra tűzetett. Örökké látom lelki szemeim előtt a tábori miséket, hallom lelkesítő szavait bajtársaihoz. Emlékezem, mikor az izsakovi csata életben maradi hőseinek az akkor még trónörökös Károly király augusztus 24-én saját ke­zével tűzte fel a kitüntetéseket. Az ezt követő napon a tüzérségi állások között tábori misét mon­dott Ön, szeretett tanárom. Ágyúink ßüketitön bömböltek fülünkbe, mig Ön mondotts a szent miiét és imánk a hadak Urához szállott. Orosz repülőgé­pek kóvályogtak felettünk. Go­lyók zizegtek fejünk fölött. Srap- nerek pukkantak közelünkben. És Ön szemrebbenés nélkül, ren­dületlenül kérte ránk az Ég ke­gyelmét. Talán ennek köszönjük, hogy nem maradtunk mi is ott a többi bajtáreakkal. . . Tanár uram, az összes volt hntvanasck és mindenki, aki tu­dásénak alapját a ciszterciták is­kolájában szerezte, büszkén gon­dol ma Szent Margit szigete felé, ahol Önt ma délelőtt Horthy Mik­lós kormányzó, a Hadúr kardja, vitézzé üti. Vitéz regimentepáterem, taná­rom, oki nemcsak a szintakszisra, hanem a hadiarényekra is pél­dájával tanítja meg a jövő ma­gyar ifjúságát, engedje oieg, hogy osztozzunk örömében, hogy legyünk büszkék az egri születésű ciszterci tanár dicsőségére azzal a hö óhajtással, hogy legyen még egyszer regimentspáterünk és ott a Kárpitok ormán, Erdély bércein vagy a Bácfcka és Bá­nát síkján .magyar zászló alatt mondja el ismét tábori misénket vagy, ha integer Magyarország árához szükség lesz rá, ott tűz­so sírunkra a legszebb vitézi jelvényt, azt a kis szürke fake­resztet. (K) Az általános kereseti adót be kell számítani a virilisek névjegyzékének összeállításánál. A közigazgatósági bíróság ítélete. Több törvényhatóság kérdést intézett a belügyminiszterhez, hogy a legtöbb adót fizető tör­vényhatósági, illetve képviselő- testületi tagok névjegyzékének megállapításánál az 1922. XXIII. t.-c. alapján kivetett általános kereseti adót figyelembe kell-e venni ? A kérdés eldöntése a közigaz­gatási birőság hatáskörébe tar­tozik. A közigazgatási birőság egy konkrét eset elbírálásánál itáleli- leg kimondotta, hogy a legtöbb adót fizető bizottsági tagok név­jegyzékének egybeállításánál az 1922. évi XXIII. t.-c. által léte­sített általános kereseti adót számításba kell venni. A közigazgatási birőság ehhez az ítélethez a kővetkező meg- okolást fűzte: A törvényhatósági legtöbb adót fizetők névjegyzékének megálla­pítására vonatkozó jogszabályo kát az 1886. évi XXI t. c. 25—28. §§ ai tartalmazzák. Ezek szerint a virilizmus jogosultságának alapja a törvényhatóság terüle­tén fizetett összes egyenes álla­mi adó, még pedig a házadő, földadó, ‘keresetadó, tőkekamat és járadékadó. Az 1922. évi XXIII. t.-c. által alkotott általános ke­reseti adó — amint azt a íör- vény-megokolás is kifejti — lé­nyegében nem más, mint a III. oszt. keresetadő, illetőleg a beléje olvasztott bányaadő, ÍV. oszt. kereseti adó, meg a tőkeksmat és járadékadő. Ennélfogva az általános kereseti adó nagyrészt azokat a jövedelmeket adóztatta meg, — még pedig közvetlenül, amely iövedelmek addig az 1875. évi XXIX. í. c. szerint kereseti adók alá estek. Olyan intézkedést pedig a törvény nem tartalmaz, úogy ezt az adót számításba nem lehet venni, sőt ezt a kérdést a viri- lizmua szempontjából egyáltalán nem érinti, ennélfogva nyilván­való, hogy a beszámítható régi adók helyébe lépő uj adó, a régi állapotot a virilizmus jogosult­sága tekintetében, változtatni nem akart. Az 1886. évi XXI. t.-c. 26. §-ban megállapított elvek szempontjá­ból is fontos, hogy az általános kereseti adó a virilizmus szem­pontjából figyelmen kivül ne hagyassák, mert a nagyrészt két­ségtelenül állami adódnak ősz- szevonásából létesített általános kereseti adónak figyelmen kivül hagyása, a törvényhatósági viri- lis intézmény lényeges szerve­zeti változását eredményezné, ami a törvényhozás akaratának erre irányuló kifejezett rendel­kezése nélkül — nem történhe­tik meg. Mindezek, a bíróság megítélése szerint, annak a meg­állapítására vezetnek, hogy az 1922. évi XXIII. t.-c, által létesí­tett általános kereseti adó a vi- rilizmus közjogi intézményével kapcsolatban állami adónak kell tekinteni és ezért a legtöbb adót fizetők névjegyzékének egybe­állításánál számításba kell venni. A belügyminiszter felhívja a törvényhatóságokat hogy a leg­több adót fizetők névjegyzéké­nek összeállítására, illetve felül­bírálására illetékes szerveit a közigazgatási birőság az elvi döntésének alkalmazására uta­sítsa, — a vármegyei törvényha­tóságot pedig, hogy erről a rendezett tanácsú várost (váro­sokat) és a községeket azzal a felhívással értesítsék, hogy a joghaaonlőság alapján a képvi­selőtestület legtöbb adót fizető tagjai névjegyzékének összeálli tásánál ugyanígy járjanak el. «WKW Hevesmegyei levente olimpiász Egerben. Felhívás a leventékhez. — Ezer levente vonul be Egerbe augusztus 16-án. Napról-napra olvassuk a fővá­rosi lapokban, hogy szerte az országban versenyeket, ünnepé­lyeket rendeznek a levente egye­sületek és ezeken a versenyeken bámul tos ft gyeimet, ügyességet árulnak el a levente ifjak. Hevesvármegye testnevelési bizottsága augusz us 16-án ren­dezi meg a vármegye első nagy levente versenyét, amelyre a var­megye községeikő!, mimegy 1000 levente fog Egerbe bevonulni, hogy nemes vetélkedéssel küzd­jenek az elsőségért és ezáltal hírt, dicsőséget í zerezzenek falu- joknak, egyesületüknek. A beérkezett jelentések sze­rint minden község nagy lelke­sedéssel és szorgalommal készül a versenyre. Eger város levente köteles if­júságát, — amely a legutolsó időkig oly kevés megértést ta nusitolt ez iráni a nagy fontos­ságú ügy iránt — most már egész közelről fenyegeti az a veszély és megszégyenítés, hogy a vármegye legkisebb községei­ből felvonuló levente ifjak mö­gött a székváros ifjúságának, mint legfegyelmetlenebb és leg­gyámoltalanabb csapatnak, utol­sónak kell a pályát elhagynia. Mily nagy szégyene lenne ez Egernek, amely város a közel­múlt napokban, világhíres nagy­ságokat nevelt a sportban, amely város a Magyar Athén jelző mellett már-már a Magyar Spar­ta jelzővel is — nem méltatlanul — die skedhetik és amely vá­rosnak 3500, tehát olyan tömegű levente köteles if ja van, amely tömeggel a vármegye akárhány nagy községét be lehetne népe­sít ni. Eger város ifjúsági levente egyesülete ezúton hívja fel az ifjúságot, hogy aki kedvet, te­hetséget, ambíciót érez magában és aki szivén viseli a város le­vente ifjúságának becsületét, je­lentkezzen felvételre a Levente Egyesület athléta csapatába. Ne várja senki, amig büntetéssel kényazeritik a testgyakorlásra. Jelentkezzék mindenki önként, saját elhatározásából, ahogy az ma derék magyar ifjúhoz illik. A hatóságok minden levente­köteles ifjút kinyomoznak és ha kell büntetéssel is rákényszerí­tik a testgyakorlásra, mert ezt törvény követeli Ne várja senki, amig büntetéssel megbélyegzik, hanem ezt előzze meg és jelent­kezzék önként. Jelentkezni lehet a Levente Egyesület be vasár­nap délelőtt ll órakor a vásár­téren Simon Gyula tanitó urnái, a levente athléták csapatába pedig csütörtökön délután 6-től 8-ig az érsekkerti sposttelepen a csapat vezetőjénél Kunsay Gyula urnái. Eger város Ifjúsági Le­vente Egyesülete. «S3 gsaSKSUSKSBEaMSmEBCaa HÍREK — Eger, 1925. junius 21. — A főgimnázium Te Deum ünnepét június 29-én reggel 8 órakor a Minoriták templomában tartja. Utána az évzáró ünnepély és az öregdiákok nagygyűlése a torna- csarnokban lesz. Miniszteri biztos látogatása a Síketnémák Intézatébdn. Klug Pál miniszteri biztos a siketnémák egri intézetének msglátogatására Egerbe érkezett. Megkezdték az aratást Havesme- gyében. Az őszi árpát és az őszi vetésű búza aratását Hevestne- gye homokos, szikes vidékein már megkezdték. Erre az idö- elötti aratásra azonban csak a tartós szárazság folytán előállott kényszerérás miatt volt szükség. Felvétel a reáliskolába az 1925/26. tanévre. Az I. osztályba felvétetni szándékozó tanulóknak előjegy­zés céljából június 27-én szom­baton d. e. 9-kor kell jelentkez­niük elemi iskolai bizonyítvá­nyukkal és születési anyakönyvi kivonatukkal. Tekintettel arra, hogy a vallás- és közoktatásügyi minisztérium párhuzamos osz­tályt nem engedélyez, a reál­iskola igazgatósága ezen az úton figyelmezteti az érdekelt szülő­ket, hogy a jelentkezést el ne mulasszák, mert a jövő tanévre C3ak 60 tanulót lehet ez I. osz­tályba felvenni. A beírás az I. osztályba julius hó 1-én, a II—VIII. osztályokba ped^g jú­nius 30-án és julius 1 én lesz. A belvárosi ovoda évzáró ünne pólye. Az egri belvárosi állami kisded ovoda évzáró ünnepélye folyó hó 21 én, délután 3 órakor lesz a belvárosi óvodában. A kedves műsorú ünnepélyre ez utón hívja meg a szülőket és ez érdeklődőket a Rendesőség. Itt a «nyalóka». Nyalóka ! a leg­újabb divathóbort már megje­lent Egerben is. Úton-űtfélea ta­lálkozik az ember aprócska cse­metével, reményteljes ifjú ka­masszal s fiatal bájos kölggyel, akik a legtermészetesebb módon «nyalogatják» azt a bizonyos fa­pálcikára erősített bizonytalan szinü kis cukordarabot. Kitűnő egy találmány ez a nyalóka, aki »spórol« vele annak egy nagyed óráig is eltart, mondta, egy kis «szakértő«. Pesten már a legismertebb édesség lett, mert a legolcsóbb ebben a szomorú világban — a nyalóka.

Next

/
Thumbnails
Contents