Egri Népújság - napilap, 1925/1

1925-06-13 / 131. szám

Ara 2000, vasárnap 2500 korona Eger, 1925. június 13. szombat. XLII. évf. 131 sz. Előfizetési dij postai szállítással: egg hóra 40.000 K, neggedévre 120.000 K. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefonszám: 11. Magyarország katasztrófája nem fejeződött be a trianoni hatá­rokkal. A lehetetlen gazdasági helyzet előidézte megélhetési vi­szonyok egyre jobban sorvaszt* ják pusztulásra ítélt fajtánkat. Szabad martaléka vagyunk min­den kórnak, védtelenek vagyunk minden fertőzéssel szemben, mert a nagy nyomor, a hiányos táp­lálkozás, az egymást követő csapások megfosztottak minden testi és lelki ellenállástól. Al­földünk melegágya a tüdővész­nek, népünket sorvasztja az al­kohol. A magyar anyák félnek világra hozni a magyar élet új fakadásait s a lelketlen ku- ruzslők és javasasszonyok hány fiatal asszony korai halálának voltak okozói! Mennyi meg nem született és idő előtt elhalt lélek árnya kísért az átkos Trianon­ban ! Akik ott diktálták a béke pontjait, tudatában voltak annak, hogy ennek a békének a nyo­mán az örök béke jár. A halál békéje ... Rossz csillagok járnak ha­zánk egén, de a csillag]árást nem nézhetjük ölhetett kézzel. Nincs idő a méla rezignáciőra. Jól tudjuk, hogy gyökeres or­voslást csak a történelmi hatá­rok visszaállítása hozhat. De addig nem várhatunk. Meg kell mentenünk a magyar jövőt a történelmi Magyarország hely­reállítására. Meg kell mozdulni a magyar társadalomnak, hogy útját állja a kór terjedésének. Tetemre kell hívni az egész mű­velt világot. Ha bacillus-fészek­ké züllünk, a bacillusok végig­söpörhetik az egész Nyugatot. Le kell vetkőznünk keleti tét­lenségünket. Az életerő forrásai nem apadtak el a magyarban. Ki kell itermelnünk e bennünk szunnyadó nagy és új erőket hogy visszaránthassuk nemze­tünket az elpusztulás lejtőjéről. E nagy koncepciójú feladat szolgálatára vállalkozott a Vö­rös-Kereszt Egylet városunkban működő csoportja. Kibontott zászlója alá szólít minden, nem­zete jövőjéért aggódó magyart. Felhívása nem maradhat visz- hang nélkül történelmi tradíci­ókban olyannyira gazdag váro­sunkban. A magyar restauráció gondolatának Egerből kell hó­dító körútra indúlnia! »Előttünk egy nemzetnek sorsa áll. Ha ezt kivittük a mély sülyedésböl, Köszönjük, óh sors, áldomásidat. Ez jó mulatság, férfimunka volt.« Angyal Lajos felső keresk. isk. tanár. Újabb botrányos jeleneteket provokáltak a szociálisták a mai nemzetgyűlésen. „A halottakból akarnak élösködni.“ Jöjjön már éve csodáknak. .. «Néz Nyugatra, borús szemmel néz vissza Keletre A magyar, elszakadott, testvértelen ága nemének.,.» Elszakadottságát, testvórtelen- ségét soha nép nem érezte talán annyira, mint a huszadik század magyarja. Ott túl a Királyhágón rég kigyúltak már a segélyt könyörgő őrtüzek. Csillogó szemű magyar lányok halomra gyűj­tötték a csíki hegyek minden gyöngyvirágát. Álmok keltek szárnyra, ragyogó köntösű, tel­kekből lelkedzott, bízó magyar álmok. Horthy katonákról, nyalka leventékről, Bukarestig futó bocs- koros oláhról ... De az őrtüzek hívó jelére nem jött meg a vá­lasz, elhervadtak a virágok, a bízó hitet megfagyasztotta az álmok elmúlása. Hiába sikongták bele a nagy magyar éjszakába az erdélyi harangok a magyar pusztulást, a jajsző nem lelt visszhangra a nagy magyar ró­nán. Gúzsba kötöttek ott minden élniakarást! — Lassankint ki­lobbantak az őrtüzek, elnémultak a harangok s most az engesztel­hetetlen gyűlölködés a magyar élet kis bimbói ajakán akarja elnémítani a magyar szót. Odaát halálra ítélték a magyar nyelvet. Elcsendesednek a dalos berkek, elapadt már a dal a nótás aj­kakon, nem maradt meg más számukra a régi nőtakincsből csak a zsoltárok megrázó ak­kordjai, azok búgnak még fel: «A mélységből kiélték Hozzád Uram . . . !> S míg odaát halotti torra ké­szülnek az éhes hiénák, ideát a trianoni drőtsövényeken az elemi csapásoknál sokkal pusztítőbb szú ritkítja a magyarságnak amúgy is qrősen megritkult so­rait. Az 1910-es állapothoz képest 1924-ben aránylag 50%-kal csök­kent a születések száma. Az élve született csecsemők 20°/o-át sö­pörte el a halál kaszája. Az ősz- szes elhalálozások 17°/o-át tüdő vész okozta. Általában 1000 em­berre 3-5 tuberkulőtikus halál esik. 1924-ben Budapest a ne­gyedrészét sem fogyasztotta an­nak a húsmennyiségnek, ameny- nyit a háborús években fogyasz­tott. A magyar falvak napról- napra szaporodó sírkeresztjei - fajunk csöndes elvérzésének ki­áltó bizonyságai. A történelmi Budapest, junius 12. MTI. A nemzetgyűlés mai ülését 11 órakor nyitotta meg Scitovszky Béla elnök. Bejelenti, hogy Peyer Károly a Somogyi-Bacsó sír meg­koszorúzásának megakad Hyozá- sa ügyében napirend előtt fel­szólalásra kért engedélyt, ő azon­ban az engedély megtagadta. (Felkiáltások a kormány párton: Soha sem lesz már ennek vége ?) A Ház többsége szintén megta­gadja az engedélyt Peyer fel­szólalására. óriási zaj és kiáltozások tör­tek ki erre a baloldalon: Ellop­ták a koszorút ! Halott-gyalá- zás ! Kegyelet-sértés ! Hol a mentelmi jog? Felkiáltás a jobb­oldalon : Háromszázhatvanöt nap van egy évben, mért épen ezt i a napot választották ? Óriási zaj. Ez diktatúra ! Da­rabokra tépték a koszorút! Ha- lott-gyalázás! Kiáltozás állan­dóan a baloldalról a jobboldal felé : Hoyos Miksa izgatottan a pa­dot verve kiáltja: a szociálisták felé : Elég már ! Propper közbeszól: A belügy­in iniszter ellopta a koszorút. Az elnök Proppert rendre-uta- sítja. Erre még jobban fokozó­dik a kiáltozás ; Peyer: Mégis csak aljasság, amit csinálnak ! A szélső baloldalon ezt kiált­ják : Koszorú-tolvajok! Az elnök javasolja, hogy Prop­per Sándort utasítsák a men­telmi bizottság elé. Most már fülsiketítővé fokozó­dik a lárma a szélső baloldalon: Ez a felelet: Halott-gyalázők 1 Közben a nemzetgyűlés több­sége a mentelmi bizottság elő utasítja Proppert. A szélső bal­oldalon egyre fokozódik a lár­ma és kiáltozás. Propper magából kikelve ki­áltja: Piszkos halott-gyaLázók, kegyelet sértők ! A kormánypárt gúnyos nyu­galommal nézi a baloldal lármá­ját. Az elnök hosszasan rázza a csengőt, de eredmény nélkül és igy kénytelen az ülést felfüg­geszteni. Szünet alatt a képvi­selők a terem közepére tódulnak, ahol izgalmas vita kerekedik a kormány és a szocialisták kö­zött. Az egyik kormánypárti képviselő ezt kiáltja : — Ezekből a halottakból akar­nak élősködni! Végre a t9rem kiürül és a képviselők a folyosón tárgyal­ják tovább a lezajlott eseménye­ket. Szünet után Rubinek István a mentelmi bizottság előadója be­terjeszti a bizottság . jelentését Farkas István mentelmi ügyé­ben. A mentelmi hizoUság a gyorsírói jegyzetekből megálla­pította, hogy Farkas István fel­szólalása alkalmával az állam­fővel szemben súlyosan sértő kifejezéseket használt és igy Farkas Istvánnak a mentelmi bizottsághoz való utasítása in­dokolt volt. Megállapította a bi­zottság azt is, hogy Farkas István egy Ízben jegyzőkönyvi megrovásban részesült. Indítvá­nyozza, hogy Farkas Istvánt a nemzetgyűlés három egymásután következő ülés napról zárják ki. A francia lapok szerint Németországból szállítják a hadi­szereket a marokkói felkelőknek. Ismeretes, hogy Marokkóban a riff-kabilok felkelést rendeztek a franciák és a spanyolok ellen és a riff-kabilok több alkalommal válságos helyzetbe juttatták a francia haderőket, nagy veszte­ségeket okozva nekik. A Le Jour­nal c. francia lap most állítólagos hamburgi információ alapján azt közli, hogy egy «Margarethe» nevű 3000 tonnás német gőzös a hamburgi kikötőből nem rég a marokkói partokhoz indult és ágyúkat, gépfegyvereket és gáz­bombákat szállított a felkelő riff-kabilok részére.

Next

/
Thumbnails
Contents