Egri Népújság - napilap, 1925/1
1925-05-15 / 109. szám
Előfizetési díj postai szállítással: egg hóra 40.000 K, negyedévre 120.000 K. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefonszám: 11. A hitel kérdése. A magyar közgazdasági élet rendkívül súlyos napokat él. Nemcsak azok a gazdasági körök, melyek a romlő pénzre alapították gazdasági tevékenységüket, kerültek végzetes válságba, mert elestek azoktól a bevételektől, amelyek az infláció idején bőven álltak rendelkezésükre, de a mezőgazdaság, s régi jól megalapozott ipari és kereskedelmi vállalatok is nagy nehézségekkel küzködnek. Az államháztartás egyensúlyának a helyreállítása igen BÚlyos adóterheket jelent. A pénzszűke és pénzünknek emelkedő tendenciája nagyban csökkenti a vásárló kedvet. Ehhez járulnak a társadalmi bajok. Miad az állami —, mind a magángazdaság kénytelen személyzetének jelentékeny részét elbocsájtani. A munkanélküliség ijesztő mérveket ölt. A társadalmi bajok gyökeres orvoslása csak a közgazdasági élet általános fellendülésétől várható. Ez azonban csak a hitelkérdés megfelelő megoldásával kövelkez- hetik be. Magyarországon a hiteik érdes nek speciális színezetet ad az a körülmény, hogy hazánk mindig a tőkeszegény országok sorába tartozott. Ennek jellemzésére elég talán arra hivatkoznunk, hogy a háború előtt államadósságunk kb. 350 millió koronát tett ki, melynek csak 1/3 része nyerhetett itthon elhelyezést. E nagymérvű tőkeszegénység magyarázza ómnak a sok részvénytársaságnak alakulását, amellyel a magyar ipar és kereskedelem kifejlődésének kezdetén találkozunk. Az összes vállalatok 2/s része részvénytársaságok kezében volt. A nagy tőkeszegénység okozta azt is, hogy a vállalatok alapításánál a bankok, főleg a nagybankok, oly döntő szerephez jutottak. A háború alatt és után még sivárabb lett a helyzet. A két forradalmat követő infláció a még meglévő tőkét is végleg megsemmisítette. A hitelviszonyok terén sajnálatos eltolódások állottak be. Hitelképes egyének és cégek hitelhez vagy egyáltalában nem juthatnak, vagy ha" igen, a hitelezés feltételei esetenként oly súlyosak, amelyek mellett eredményes tevékenységet a hitelkeresők nem fejthetnek ki. A helyzeten csak külföldi tőke segíthet. De Németország és Ausztria, ahonnan azelőtt megfelelő töke folyt be hazánkba, ma szintén a tőkeszegény országok sorába tartoznak. Csak a távolabb fekvő Anglia, Franciaország, Amerika jöhetnének tekintetbe, de ezek ma még a magángazdaság számára teljesen megközelithetetlenek. Nagy vállalatok is csak úgy juthatnak itt hitelhez, ha a közvetítést valamely nagybank vállalja. A külföldi tőkének termelésünkbe való nagyobb mértékű bekapcsolódása tekintetében lényegesebb javulást csak akkor remélhetünk, ha kereskedelmi ési forgalmi viszonyeinkat az egész vonalon mennél előbb biztos szerződési alapokra tudjuk fektetni s ha azok a törekvések, amelyek a mezőgazdasági hitel kérdésének rendezésére irányulnak, megnyugtató eredménnyel fognak járni. Angyal Lajos, felső keresk. isk. tanár. A száműzött egyetemek sorsa a nemzetgyűlés előtt. Mokcsay Zoltán kormánypárti képviselő Európaszerte a nyílt szavazati rendszer visszaállítását reméli. Budapest, május 14. M. T. I. A nemzetgyűlés mai ülését 11 őrá utánnyitotta meg Scitovssky Béla elnök. Az elnöki előterjesztések után bejelenti, hogy Kiss Menyhért a Pallas-részványek vásárlása űgyébea interpellációt jegyzett be, de ezt az interpellációját nem mondotta el, hanem levelet intézett hozzá, amely levélben betegségére való hivatkozással kéri az elnökséget, hogy a távollétét igazolja. A nemzetgyűlés többsége nem igazolta Kiss Menyhért távollétét és igy Kiss Menyhért a mostani ülésszakban ebben a tárgyban interpellációt többé nem mondhat. Ezután Rószó János szólal fel: A takarékossági bizottság azon tervét teszi szóvá, melyben a szegedi egyetemet leépíteni óhajtja. Felhívja a kormány figyelmét srra, hogy a Magyarországon levő négy egyetem túl sok és ezek egy részét takarékossági szempontból meg kell szüntetni. Ezzel szemben mint Szeged város képviselője meglepetéssel értesült a takarékossági bizottságnak ezen határozatáról és bejelenti, hogy Szeged város is elkeseredéssel a vette tudomásul a tervet. Szeged város nagy áldozatokat hozott az egyetem fejlesztése érdekében. A szegedi egyetem beszüntetése egyenlő a jövőbe vetett hitünk feladásával. — Egyenlő ellenségeink diadalával és a haladás megállításával. Szeged város hatóságai és polgársága, amidőn értesültek az egyetem megszüntetésének tervéről, kéréseikkel azonnal a takarékossági bizottsághoz és a kormányhoz fordultak. Reméli, hogy a kormány ezen erős gyökerekkel birő kulturális intézmény megvédése céljából meg fogja tenni a szükséges intézkedéseket. Oberhammer Antal napirend- előtti felszólalásában a pécsi egyetem jogi fakultásának megszüntetése ellen tiltakozik. A pé- c*i egyetem leépítése egy a kultúra leépítésével, ez pedig egy a nemzet leépítésével, mert Trianon sok mindentől fosztott meg bennünket: elvette országunk háromnegyed részét, elvette városainkat, de kultúránkat nem tudta elvenni. Azok az érdekek, amelyek a pozsonyi egyetemnek Pécsett való elhelyezésekor fennállottak, ma is megvannak. Semmi sem indokolja tehát az egyetemek megszüntetését, mert ez a vidéki kultúra lebecsülését jelentené. Tudatéban van annak, hogy a kultuszminiszter az egyetemek barátja és így nem szükséges, hogy a megszüntetés miatt a kultuszminisztert tegye felelőssé. A napirend előtti felszólalások után a választójogi törvényjavaslat folytatólagos tárgyalására tért át a Ház. Elsőnek Mokcsay Zoltán szólal fel. Történelmi visszapillantást vet az alkotmány és a választójog fejlődésére. Kijelenti, hogy a választójog minden tekintetben nemzeti kérdés. A választójogi törvény megalkotásánál egyes társadalmi osztályok érdekeivel szemben első sorban a nemzet egyetemes érdekeit kell szem előtt tartani. A választójognak olyannak kell lenni amely biztosítja a vezető szerepet hegemóniát a nemzet fen- tartő elemeknek. Ha nehézségek állanak is fenn, nem szabad meghátrálni, mert a meghátrálás ellentétbe hozná a képviselőket a képviselőség fogalmával. Minden képviselő az egész nemzet képviselője. Helyesli azt a határt, ameddig a kormány a választójog megvonásánál, vagy kiterjesztésénél el akar menni. Osztály-uralmat vagy osztály-parlamentet nem akarhatunk. Már pedig a szélsőséges szociáldemokrata párt nem akar mást, mint megteremteni a munkásság osztály-parlament- tét. Hogy mennyire nem jelent tökéletes megoldást az általános ős egyenlő választójog, arra jellemző, hogy Franciaországban az általános és egyenlő választójog hazájában, a gyarmati lakosságnak, Amerikában pedig a négereknek csak papíron van szavazati joguk, a valóságban nincs. Rámutat arra, hogy ma is vannak az országban lelkiismeretlen izgatok és ma is van forradalomra hajló réteg. Lehetetlen tehát, ma négy esztendővel a forradalmak után, nagyobb mértékben kiterjeszteni a választójogot, mint azt a jelenlegi törvényjavaslat tervezi. Beszéde végén a titkosség kérdéséről szól. Tudja nagyon jói, hogy a külföld szakított a nyilvános szavazati rendszerrel, mégis nézete szerint a titkos szavazás az emberiség fejlődése szempontjánál visszaesést] jelent, mert éppen a közjog terén vonja el az egyént a társadalom ellenőrzése elől, holott mindenki tudja, hogy a nyilvánosság az erkől-
