Egri Népújság - napilap, 1925/1
1925-05-05 / 100. szám
Ära 2000, vasárnap 2500 korona. Eger, 1925 május 5. kedd. XLII évf. 100 sz. Előfizetési dij postai szállítással: egg hóra 40.000 K, neggedévre 120.000 K. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefonszám: 11. Veterán bajtársunk régi kalendáriumában lapozgatván, május másodikán az ezredéves kiállításnak idézte fel emlékét lelkűnkben, mivelhogy hu- szoDkilenc esztendő előtt ezen a napon nyitotta meg a nagyszabású kiállítást jó öreg királyunk. Május másodikán Veterán bajtársink nyilván egyszerre két lapot talált forgatni kalendáriumában. Emlékek után kutatva különben aligha szállott volna vissza három évtizeddel, hiszen egy évtizednek előtte is dicsőség övezte ezt a napot, ennek hajnalán indulván Gorlice romjain egetverő lelkesedéssel diadalútra legendás hősiességű csapataink. A fölényes biztosságú német tudáenak s a mindent elsöprő lendületű magyar vitézségnek világtörtörtőnelmi stációja Gorlice és örökké emlékzetes dátuma május máeodika. S a világháború tizedik hőnapja még csak a közelmúlté, a millennium ragyogó esztendeje meg már-már évtizedek ködébe vész. E sorok írója hát honfoglaló Árpád vezér szelleme helyett a gorlicei névtelenekét idézte volna inkább. A millenniumi kiállítás kü* lömben is messze esik a mai idők magyarjától. Akkor tanulni ős gyönyörködni járt hozzánk a művelt világ s büszke önérzettel tártuk föl előtte kincseinket. Ma csupán vérző sebeinket mutogathatnék s a régi zászló tépett rongyait. És foszlányait a nemzet maradék önérzetének, melyet — idestova utolsó kincsünket — Budaörs után gyilkos kegyetlenül megvámolt a királyvivő angol hajő 8 azóta újból és újból szaggatnak hálátlan, törpe népek. A millennáris ünnepekről hát s a régi nagyság varázslatos emlékeiről ma sző se essék. A múlton merengve maradjunk Gorlicenél s merítsünk annak szelleméből ihletet! Avagy talán nemcsak a múlt ragyogása, de a hősies áldozat- készség is idegenné vált volna immár a magyar nemzet számára ? Komorow. «Hiiztk ejy Iitubtn, hiixtk egy háziban, Hiiitk egy Itteni örök igaztigban; Hiszek Magyarorizig feltámadásában ! > Esterházy Károly gróf, püspök születésének kétszázados évfordulója. Az egri központi papság gyűlése. — A föpásztor megemlékezése a nagy főpapról. — Restaurálni fogják a líceumot. Az egri központi papság ká- nonszerü tavaszi gyűlése folyó májushó 4-őn tartatott. Ezt a napot maga a főpásztor tűzte ki és a gyűlést saját elnöklete alatt az érseki székházban tartotta meg. Nagy jelentőséget adott a kijelölt nap a gyűlésnek, mert ez kétszáz éves évfordulója annak a [napnak, amelyen a pozsonyi kereszteltek anyakönyvébe Esterházy Károly gróf, egri püspöknek első életadata feljegyeztetett. — Ezt a napot választotta az érsekfőpásztor hogy, ha szűk körben is, ünnepelhesse az év- lapjainkban kitörülhstlen betűkkel bevésett nagy elődének emlékét. Nem is volt a gyűlésnek más tárgya, mint a nagy püspöknek a főpásztor által vázolt jellemrajza, mely egybefoglalta azt, ami róla a köztudatban fönmaradt, hogy a nevezetes évfordulón felmelegedjenek az iránta különben is hálával telt sz'.vek a a mai nemzedék odahangoltaBsék, hogy azt a tiszteletet és hálát, melyet ma még a név maga is ébren tart, áthárítsa a jövő nemzedékre. Előadása folyamán a főpásztor sajnálattal emlékezett meg arról, hogy a város, mely Károly püspök nagyérdemű munkájának és országra szóló alkotásainak fószintere s neki föpásztori és földesúri nagy áldozataiért mindenki másnál mélységesebb hálára van kötelezve, ezt a bálakötelezettséget nemcsak nem táplálja, de még az egykorúaknak a város fejlesztéséért azzal kifejezett háladatos- sági tényét, hogy az általa adományozott belterületet Károly városnak nevezte el, idők folytán feledésnek adta át. Igaz, hogy Károly püspök nem kereste, sőt elodázta magától a magasztaláét; igaz, hogy eltérően az akkori általános gyakorlattól, müveit az ő jelvényeivel ellátni nem engedte; ámde, ha ő nagylelkűségében teljesen kielégült azzal, hogy Istenért és hazáért annyi nagyot és szépet tennie lehetett s nem helyezett súlyt arra, amit ezért viszonzásul az emberek neki nyujhatnak mi nem érezhetjük magunkat felmentve a hála, vagy legalább is a kegyeletes megemlékezés kötelezettsége alól. A főpásztor, ki ebben a tekintetben megának szemrehányást nem tehet, amennyiben Esterházy püspök líceumát, a kor fokozott igényeinek is hódolva, főkáptalanával együtt most már minden más segítség nélkül nagy áldozatokkal fentartja, az utókorra való figyelemmel kőbe kívánja viselni azt, kinek köszönheti Eger s az egész haza azt a nagy ajándékot, melyet a lieeumban bírunk s a kétszázadik évfordulónak alkalmából úgy ennek az emléktáblának elkészítése és a líceumban előkelő helyre beillesztése iránt, valamint a líceum egész épületének minden részleteiben való hű, szakszerű helyreállítása iránt megfelelő intézkedéseket indít meg, megbízva a feladattal a mindenkinői bivatottabb Wälder Gyula műegyetemi tanárt, felkérve ót a munkák tervezésére és, ha lehet, végrehajtására miben bizalomteljesen gondol a főkáptalannak korábbi elhatározásán nyugvó hathatós támogatására, mint újabb bizonyságára annak, hogy ott, hol az egyházmegye nagy érdekeiről van szó, az érsek és a főkáptalan mindenkor karöltve győzi le ez útjában talált akadályokat s lelkesen halad a kitűzött cél felé. Földrengés. Budapest, május 4. MTI. Az egyetem foldrengáii obszervatóriumában a készülék május 3-án 18 óra 36 perebor ős május 4-én 8 óra 12 perckor földrengést jelzett. A földrengés távolsága mintegy 9700 kilométer. II. Vilmos bármikor kész visszaülni a német trónra. A Matin Írja: A doorni kastélyba határtalan öröm költözött be amióta Hindenburg lett Németország elnöke. II. Vilmos mintha tiz évvel fiatalodott volna Hindenburg megválasztása óta. Fürge léptekkel sétál a kastély parkjában és állandóan jókedvű. A volt császár azon a nézeten van, hogy a választás eredménye egyenes megtagadása a köztársaság államformájának. ó maga bármikor kész a nőmet trónra visszaülni, ha a német nép ezt kívánja. A császár környezete és távolabbi barátai is úgy számolnak Hindon- burg megválasztásával, hogy ezek a szavazatok a császárságot és II. Vilmost illették és a német népnek ily érthető módon megnyilvánult akarata nyílt vallomása azon óhajtásnak, hogy a császárt mielőbb viszontlássák Németország trónján. A váltóilleték leszállítása. A pénzügyminiszter 901/925 P.M. számú rendeletével a váltók illetékét leszállította. A rendelet legáltalánosabb érdekű rendelkezései : a váltók illetéke az azokban kitett érték után; 1. 0.2%, ha a fizetési határidő — belföldön kibocsátott váltő- 6 hónapnál nem későbben, illetve — külföldön kibocsátott váltónál — 12 hónapnál nem későbben jár le; 2. 0 5°/», ha a fizetési határidő — belföldön kibocsátott váltóknál 6 hónapon túl, illetve—külföldön kibocsátottnál — 12 hónapon túl jár le. A fizetési határidőt a váltó kiállítása napjától kell számítani. 3. Belföldön kibocsátott, de kizárólag külföldön fizetendő váltó után a fenti illeték egyötöd részét, tehát a fizetési határidő szerint 0'04%, vagy 0.1%, illetéket kell leróni; 4. A külföldön kibocsátott és kizárólag külföldön fizetendő de belföldön forgalomba hozott váltó 0.02% illeték alá esik. Az illeték alapja aranykoronára szóló váltóknál tízzel, a nem aranykoronára szólóknál 100,000 rel maradék nélkül osztható számra kerekítendő ki — az 5-nél, illetve 50,000-nől kisebb összeg elhagyásával, az ennél nagyobb összegek kiegészítésével. A rendelet 1925. évi április 27-én lépett életbe.
