Egri Népújság - napilap, 1925/1
1925-04-09 / 81. szám
2 EGRI NÉPÚJSÁG . 1925. április 9 Bomlik a szociáldemokrácia tábora. A teljesíthetetlen ígéretekkel összecsalogatott munkástömeg kezdi tisztán látni, hogy félrevezetői nem a munkás érdekeket czolgálják. Kiöldösték lelkűkből a magasabb eszményeket, bitet, hazát; Ígértek nekik földi paradicsomot és a proletárok világuralmát. Táborukba kény- szeritették és a terror változatos eszközeivel tartották kordában azokat is, akik nem voltak leikökben szociáldemokraták. Az igy összeterelt tömeg nevében pedig idegen érdekekért, [,világ- forradalomért, intern acionalékért törtek lándzsát a fórumon; a munkásőrdekek képviseletét pedig tudatosan elhanyagolták. A munkásság eszmél. A keresztényszociálisták egyrészt a hivatalos tényezők ellenzésével vagy indolenciájával, más oldalról a szociáldemokraták állandó támadásával meg- küzdve, több mint 115 000 munkást szerveztek meg. Megmutatták a munkásságnak, hogy a becsületes megélhetés kivívásáért sem Istent, sem hazát nem kell elárulniok. Sőt a munkáaér- dekek becsületes megvédése egyedül a keresztény erkölcs alapján érhető el. Megmutatták a keresztényszociálisták a helyes szervezkedés útját és a munkásság, amelyet a szociáldemokrácia tartott karmaiban, észrevette a különbséget ős bírálni kezdte szakszervezeti és pártvezetőségi zsarnokaik ténykedését. Egy éve indult meg ez az erjedési folyamat. Éppen egy éve, husvát táján lépett ki 4000 vasmunkás a szakszervezetükből, Azóta ért a helyzet. Egyik szakma a másik után emeli fel tiltakozó szavát a meglevő hibák ellen. Most pedig megalakították a szociáldemokrata párt ellenzéki emberei a »Magyarországi Szo- ciálista Munká«párt«-ot. Nem ezt a pártot akarjuk itt köszönteni, hanem rá akarunk mutatnunk arra, hogy »aki karddal támad, kard által vész el.« A szociáldemokrácia osztályharcot, forradalmat 'hirdetett, feldúlta a társadalmi békét; az elhintett magvak -kikeltek, de a termés alig ha okoz örömet a magvetőnek. Hindenburg nem utasította el a birodalmi elnöki jelöltséget. Berlin, április 8. (WolffJ A lapok jelentése szerint a birodalmi blokk még nem kapott hivatalos jelentést arról, hogy Hindenburg elutasítja a jelölést. A birodalmi blokk sürgönyt kapott Hannoverből, amely szerint Hindenburg döntését szerdáig fenntartja, hogy-a birodalmi blokkal teljes egyetértésben határozzon a jelölés elfogadásának kérdésében. A felesége és 16 éves fia gyilkolták meg ifj. Tarai János visznéki földmivest. Késsel szúrták meg és ásóval verték agyon alvásközben. — A holttestet vnsárnapra a „tiszta szoba" agyának dunnái közé rejtették és csak éjjel vetették a patakba. Az após is résztvett a hulla eltüntetésében. Rövid távirati értesítést közöltünk tegnap arról, hogy Visznek község és Jászár okszállás között a vasárnapról hétfőre * virradó reggelen ifjú Tari János visz- neki földmivest holtan találták. Eieinte reblőgyilkosságot sejtettek a dologban. A Vass Ferenc vámosgyörki csendőrtiszthelyettes vezetése alatt megindúlt csendőri nyomozás azonban olyan borzalmas bűntényre derített napvilágot, melyhez hasonlót csak a nagyvárosok bűnügyi [krónikáiban olvasunk. Tudósítónk jelenti, hogy amint a nyomozó csendőrök vallatőra fogták a meggyilkolt ifj. Tari János 16 éves fiát, a gyermek beismerte, hogy édes apját ö gyilkolta meg. Előbb azt hangoztatta hogy egyedül követte el a véres tettet, később azonban megindult a nyelve és mindent töredelme sen bevallva elmondotta, hogy szombaton éjjel anyjával együtt hajtották végre a gyilkosságot. A felesége és 16 éves fia éjjel alvás közben, késsel szúrták le és ásóval verték agyon a szerencsétlen ifj. Tari Jánost. A holttestet vasárnapra a tisztaszoba megvetett ágyának hatalmas dunyhái közé rejtették. Egész nap ott feküdt a véres holttest. Az asszony é<n fia közben tanakodtak, hogy hová rejtsék. A megbeszélt terv szeriot ifj. Tari Jánosné az édes apjá val együtt cipelte ki vasárnap este a meggyilkolt férj holttestét a patakba és itt találták meg másnap a járókelők. A holttestet kedden délelőtt felboncolták és délután temették el az egész község igen nagy részvéte mellett. Az asszonyt állítólag az vezette a gyilkosságra, hogy férje mást szeretett és állandó civakodó életet élt családjával. Az apósról, aki a holttest eltüntetésében segédkezett, azt mondják, hogy 80 hold földje van és törvénybirő is volt. A bünügy összes szereplőit most szállítja be a csendőrség az egri kir. törvszék fogházába. ***«& ^ immto m> Drága a piros tojás. Nagy készletek — kevés vásárló. — Megdrágult az „otkolony“ is Eger, 1925. áprilishó 8. Munkatársunk tegnap szemlét tartott a jól megtömött húsvéti kirakatok fölött, melyek igen biztatóan és a békebeli arányokat megszégyenítő gazdag választékban pompáznak a kirakatablakok mögött. Legelőször is a cukrászdát keresem fel, hol Tancsa mester szíves készséggel tájékoztat bőven felhalmozott húsvéti cikkeinek árairól. Cukor-tojások ezer koronától 12 ez9r koronáig. A tizenkét- ezres tojásban egész panorámát lehet látni ezért a potom pénzért. Csokoládé [tojások ezer koronától egészen 250 ezer koronáig. Staniollal bevont tojások 2 ezertől 300 ezer koronáig. — Húsvéti bonbonnierek [üresen 25—300 ezer korona, tfinom csokoládé bonbonnal töltve 50—80 ezer koronával drágább. Csokoládé nyuszik 1500—25 ezerig. A töltelékül szolgáló csokoládé bonbon 200 ezer korona kilo- grammonkint. — Alig adnak el egy-két nagyobb tételt, a legtöbb vásárlás 10 ezer korona körül mozog. »Minden o!cső és mégse fogy« mondja Tancsa mester. Innen a húsvéti illatszerek hazájába ránduliasn el és a helyzetet hasonlónak találtam. Mindenből bőven van. «Otkolonyt« és »rózsavizet« már ezer koronától kezdve adnak, üveges par fümők 5 ezertől fölfelé. Finomabb parfümök 25—60—150;stb. ezer korona. Húsvéti illatszer dobozok 100—250—300 ezer korona. LocíoIő szerszámok 25 ezer koronától. És még sok-sok minden vár a vevöközönságre, amely az eladók legnagyobb sajnálatára csak megáll a kirakat előtt és a sorvadás csalhatatlan szimp- tőmáit magán viselő [pénztárcájára gondolva, sóhajtva odább- megy. Hiába, szanálták a piros tojást is! caics» «aisas» masasasBasaca Az egri minaretben is kárt okozott a földrengés. Azt hittük eddig, hogy az egri minaret, vagy ahogy a nép nevezi, csonka mecset, semmi kárt nem szenvedett a földrengés alkalmával. A városi főmérnök azonban, aki most a minaret környékének parkírozása alkalmával alaposan megvizsgálta a történelmi hirességü építményt, észrevette, hogy a minaret derekában több kő ketté van repedve. Még nem tudják, vájjon nem veszélyezteti-e a minaretet ez a nehéz repedés. A vidéki színészet szanálása. A miskolci szinház még nem kapta meg a várostól a 300 milliós segélyt. Budapesten a vidéki színházak ötvennegyedik kongresszusa tárgyalja a vidéki színházak katasztrofális helyzetét. Megegyeznek abban, hogy a színházakat szanálni kell Csak azt nem tudják, hogyan kellene szanálni és ki szanálja a színházakat. Ugyanekkor Miskolc törvényhatósága 300 milliós segélyt szavaz meg a bajbajutott Sebestyén- társulatnak. A «8 órai Újság» meg is írja, hogy maga a polgármester vitte fel a 300 milliót Budapestre a direktornak, aki mellesleg egy pesti színházat is igazgat. Most azonban kiderült, hogy Sebestyén nem kapta meg és még sokáig nem is kaphatja meg a 300 milliót Miskolc város tanácsától, mert a segélyt adó városi határozatot egyik városi képviselő megfelebbezte. A fe- * lebbező Kun József dr. kir. kamarás, debreceni egyetemi tanár. A felebbezes indokolása rendkívül érdekes és jellemző. Mi csak néhány idézetet ragadunk ki belőle : — Nézetem szerint a városi tanács, illetve a közgyűlés rendkívül bőkezű határozatának indokolására még arra sem hivatkozhatni. hogy a szinház »kultúrintézmény «. Hát igen, kultúrintézmény a ező komoly értelmében Budapesten az Operaház, a Nemzeti Szinház és a Kamara Szinház. Ezek igenis kultúrintézmények, amelyek fenntartására semmiféle anyagi áldozat sem sok. — De kérdem, lahet-e komolyan és frázis nélkül azt állítani hogy a magánszínházak országszerte »kultúrintézmények« ? Hiszen, aki a vidéki színházak műsorát ismeri, nagyon jól tudja, — és e miatt a komolyabb vidéki közönség köreiben is állandó a panasz, hogy a vidéki színházak előadásainak kétharmad vagy talán háromnegyed része frivol operettekre esik, legfeljebb egy negyedrésze pedig többé kevésbbé trágár szellemű bohózatokra és eféle darabokra. Ha ez »kultúra», mi akkor a »destrukció« ? — És mondja meg nekem valaki: nevezhető-e komolyan »kultúrintézménynek» az olyan szinház, a mely a Marica grófnőt, Altoaát, a Tüzeket stb. tálalja a végkimerülésig a vidéki közönség elé ? — A mai szinház nem kultúrintézmény többé, hanem bizonyos megtévesztő művészi mázba burkolózó közönséges üzleti vállalkozás. És mi lenne, ha Miskolc városának minden válságbajutott vállalkozója deficitjének közpénzből való fedezésére nyújtaná ki a markát ?
