Egri Népújság - napilap, 1925/1

1925-04-07 / 79. szám

I Ára 2000, vasárnap 2500 korona Eger, 1925. április 7. kedd. XLII évf. 79 sz. Ei Szerkesztőség i Eger, Licenm. kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefon szám 11. Gazdasági problémák. II. Eger, 1925. április 6. Megelőző számunknak egy sajtó­hibája szerint a trianoni megcson­kítás eredményeképen erdőink­nek csak egyketted része maradt meg továbbra is a magyar kézen. Vajha így volna ! Sajnos azon­ban, ennél sokkal kedvezőtlenebb az arány : mindössze egyheted- rész (14*/o) a nagymagyarorszá­gihoz képest erdőbeli birtokál­lományunk. Az elrabolt erdők kíméletlen letárolása pedig, amint már a múlt alkalommal reámu­tattunk, megmaradt területünk csapadék - viszonyait is hátrá­nyosan befolyásolja, földünk termőképességének újabb aka­dályául. Ennek a termőképességnek megfelelő érvényesülését külöm- ben leküzdhetetlen külső aka­dályok is gátolták, legfőképen országunk földrajzi fekvése ille­tőleg közelebbről megjelölve azok a világtörténelmi jelentő­ségű megpróbáltatások és küz­delmek, melyeknek osztályo­sává és színhelyévé hazánkat épen centrális azaz a Nyugat felé vezető út kapujába eső fek­vése tette. Igaza van a minap elhunyt ki­váló statisztikusunknak, a jeles Buday Lászlónak, mikor megál­lapítja, hogy »soha, semmi elma­radottságunknál nem lehet figyel­men kívül hagynunk azt a küz­delmes négy évszázadot, amely­ben energiánkat a törökkel, a némettel való viaskodás teljesen lefoglalta s amelyben a szellemi előrehaladás útján egyes nagy elmék lépést tudtak ugyan Nyu­gattal tartani, de az anyagi bol­dogulás terén országunk szük­ségszerűen messze elmaradt tőlük. Négyszáz esztendő verejtékét a boldogabb nyugati államok földjüknek, iparuknak, városi telkeiknek, minden egyéb gaz­daságuknak amortizációjába tud­ták fektetni, amíg a mi energiánk meddő viaskodásokba, nagy fá­radalmaknak fásult kipihenősébe fulladt. A hasznos és dolgos tő­kéknek hatalmas fölöslege gyűlt föl Nyugaton, amíg mi egy tőkénket, piros vérünket, fecsé­reltük megmaradásunkért. Es ki­fosztva ebből az egy tőkénkből, gyarmatosok maradtunk évszá­zadokon át, készületlenül, föl • A most megkötött magyar— lengyel [kereskedelmi szerződés előreláthatóan előnyös befolyást fog gyakorolni a borpiacra. Tudjuk jól, hogy Lengyelor­szágba, mely pedig majdnem Ausztriával egyenrangú borfo­gyasztó piacunk volt, a magas beviteli vámok miatt nem volt a magyar bor exportképes. Az 1924. junius 26-án kelt vámtarifa a hordőborra 200 zloty (200 svájci frank), a palackborra 780 zloty vámot vetett fei mázsán­ként, ami annyit jelent, hogy a hordóban szállított bor minden literét mintegy 27 ezer korona terhelte, a palackozott bort nőgy- szerannyi. Ez olyan hatalmas összeg volt, mely teljesen meg­bénította a Lengyelország felé irányuló borexportot. A most megkötött magyar— lengyel kereskedelmi szerződés e helyzeten lényeges s reánk nézve igen kedvező változtatást eredményezett. A tárgyalások folyamán sikerült a magyar bor részére a legmesszebbmenő ked­vezményt biztosítani s ugyan­azokat kivívni, amiket a fran­ciák élveznek. Ez pedig az ere­deti vámtarifa 90 százalékos mérséklése s így április 2-ika után a hordőbor után 20, a pa- lackbor után pedig 78 zloty a fizetendő vám vagyis az erede­tinek tizedrésze. E vámkedvez­ményben eddig még csak mi és a franciák részesültünk s előreláthatólag ez évben már más állam nem is kapja meg. A kereskedelmi szerződés 15 hónapra szól és automatikusan meghosszabbítható. Azonban egy év múlva reviziő alá kerül, hegy a gyakorlat szerint szükséges javításokat eszközölhessék rajta. A magyar—lengyel kereskedelmi szerződés körülbelül két hóna­pon belül ratifikálásra kerül. A szerződés minőségbeli külömbse- geket nem szab meg, sem nem kontingentálja a kivitelre kerülő mennyiséget. szervetlenül, lihegve futva a világ népeinek főleg az utolsó ötven évben izgalmassá vált, egyenlőtlen gazdasági versenyét. Elhelyezésre körülbelül 100 ezer hektoliter bort lehet számí­tani: A szerződés az egész or­szág borkereskedelmére kedve­zően fog hatni, bár e tekintet­ben az egri bortermelőknek túl­zott reménységeket táplálniok nem szabad. Dr. Sebeők Endre az Egyházmegyei Takarékpénz­tár vezérigazgatója és dr. Po- lánkay László az Egyházme­gyei Takarékpénztár igazgatója, akiket a várható kilátásokra nézve megkérdeztünk, egyér­telműen úgy nyilatkoztak, hogy a kivitel szempontjából első sor­ban a hegyaljai nehéz borok fognak ezúttal is tekintetbe jön ni, ezek kifelé áramlásától azon- han a hazai piacon — nálunk is — a kínálat csökkenése s így hacsak valami zavaró körülmény közbe nem ékelődik, közvetve az árak emelkedése is, nem alap nélkül remélhető. Kereskedők és iparosok arányos képviselete az adófelszólamlási bizottságokban. A miskolci Kereskedelmi és Iparkamara közli: . A súlyos adóterhek aratt ros­kadozó kereskedő és iparososz­tálynak régi ős általános pana­sza, hogy az egyes törvényha­tóságok területén alakított jöve­delem, vagyonadó és általános kereseti adó felszólamlási bi­zottságokban a többi foglalko­zási ágakhoz képest, elenyésző csekély számú taggal van kép­viselve s egyes ilyen bizottsá­gokba legfeljebb mint póttag jut be egy-egy kereskedő vagy iparos. A kereskedelem és ipar kép­viselőinek az adófelszólamlási bizottságokban való mellőztetése kivált a jelenlegi válságos gaz­dasági viszonyok között sérel­mes, mert épen most, amidőn a teljes üzleti pangás miatt a leg­kisebb forgalmat is alig képe­sek elérni, kütönösen fontos ér­deke a kereskedőknek és ipa­rosoknak, hogy adójuk a tény­leges üzleti [és kereseti viszo­nyokhoz képest reális alapon s úgy az egyes adóalanyok vi­szonyait ős vagyoni helyzetét, mint a gazdasági életnek az egyes szakmabeli üzletek for­galmára befolyással birő jelen­ségeit legjobban ismerő egyé­nek közreműködésével állapít­tassák meg. A miskolci Kereskedelmi és Iparkamara rámutatva a keres­kedelem és ipar mai súlyos helyzetére, valamint arra, hogy az államkincstárnak is érdeke, hogy a reális adóalapokat elbí­rálni képes s az adóalanyok vi­szonyait ismerő egyének jussa­nak az adófelszólamlási bizott­ságokba, sürgős felterjesztésben azon kérelemmel fordult am. kir. pénzügyminiszterhez, hogy tör­vényreform utján tegye lehetővé, mikép a kereskedelmi és ipar­kamarák ne csak a székhelyü­kön levő városi törvényhatósá­gok, hanem valamennyi kerüle­tükben törvényhatósági területen alakított adófelszólamlási bizott­ságba választhassanak legalább egy rendes és egy póttagot s a törvőnyreform végrehajtása előtt is utasítsa a pénzügyminiszter a törvényhatóságokat, hogy az általuk megválasztandó tagok közül egy rendes ős egy pótta­got a kamara által kijelölt ke­reskedők és iparosok sorából válasszanak. Munkában a vármegyei teherautók. A vármegye közönsége által a közutak fenntartására szükséges kőanyag szállítására beszerzett hat darab »Rába« gyármányű, öt tonnás teberautomobil, hat darab ugyanolyan tehersúlyú pótkocsival együtt a győri Va­gon és Gépgyárból megérkezett. Két garnitúrát Egerben, kettőt Gyöngyösön, kettőt pedig Hat­vanban a szakértők és a vár­megye képviselői átvettek. Az átvételnél a kocsik lényegtelen apró hibáktól eltekintve, fénye­sen beváltak és a kőhordást azonnal meg is kezdték. Két garnitúra a kerecsendi út, kettő a Vámosgyörk—gyöngyösi út és kettő pedig a Hatvan— gombosi út kő-fedőanyagának kiszállítását végzi. Azután foko­zatosan fogják a többi utakat is rendbehozni.j A magyar—lengyel kereskedelmi szerződés. Mi lesz az egri borral?

Next

/
Thumbnails
Contents