Egri Népújság - napilap, 1925/1
1925-04-04 / 77. szám
2 EGRI NÉPÚJSÁG 1925. április 4 Borpiac. A •Borászati Lapok* Írja: A borpiacon árváltozás nincsen, sőt bizonyos fokban a kényszer- eladások tovább terjedtek, ellenben a belfogyasztás újból emelkedett, különösen palackáruban a fővárosban, míg a vidéken a tavaszi munka megkezdésénél fog mutatkozni nagyobb fogyasztás. A lengyel szerződés hatása egyelőre abban mutatkozik, hogy a termelők eladási szándéka megcsökkent. A kereskedelem nem aprezciálja még és valő- szinüleg a francia borok hatása alatt fog ő is vásárolni. Termelők kis tételekben továbbra is szép árakat érnek el, mig a kereskedelem, a nagy rezsi folytán, ily árakat nem adhat. A zöldszemü szörnyeteg. Ezt a hangzatos elnevezést tudvalevőleg a féltékenység viseli, mely tavasszal — érthető okokból — szintén aktuálisabb, mint rendesen. Egy angol birő a minap a nőket «a féltékeny nem» megjelöléssel illette, már pedig az angol birákat még sohasem vádolták azzal, hogy ne állanának hivatásuk magaslatán. Mit tesz erre a nyilatkozatra az angol sajtó? Természetesen kör kérdést intéz az olvasóközönséghez, igazságos Ítéletet kérve arra vonatkozóan, hogy melyik hát a féltékenyebb nem. A beérkezett válaszok eredménye: az üzleti életben a férfiak a féltékenyebbek (ebben nálunk manapság mintha volna valami!), a szerelemben a nők. Ezzel a megállapítással Othello mester, mint az oktalan féltékenység típusa, bélistára kerül, mi pedig arra gondolunk, hogy ha az úgynevezett szépirodalom és a művészetnek nevezett színház nem iparkodnék a szépnem bájos képviselőiből démonokat faragni, ennek a kérdésnek igenigen megcsappanna a jelentősége. Jó is volna, ha egyezer a féltékenység is «megbuknék.» A virágnyelv mellett, mely tavasszal egészen különös aktualitást nyer, s melyet címül, ime, mi is ideírtunk cikkecskénk élére, Keleten a szőnyegnyelv is nagy népszerűségnek örvend. A szőnyeg jelentőségét ott mindenekelőtt az a körülmény állapítja meg, hogy naponkinti imájukat az úgynevezett imaszőnyegen végzik a keleti vallások hívei s a kedves vendéget minél több és szebb szőnyeg kiteregetésével fogadja a szeretetreméltó házigazda. — Emellett a szőnyeg rajza és színei külön is beszélnek. Hogy csak az utóbbiakról szóljunk: a fehér és zöld együtt örömöt, a fehér egyedül gyászt, a sárga becsületet és kitüntetést, a vörös és biborszinű méltóságot, a fekete gondot ás szomorúságot jelent. A perznaszőnyegeken sokszor előforduló Írás néha imádságot, máskor hízelgéseket tartalmaz, utóbbit a boldog tulajdonos számára. — Mikor mindezeket egy német lap nyomán regisztráljuk, Néhány számadatot akarunk itt csupán felsorakoztatni, amelyek élénken bizonyítják a tuberkulózis mérhetetlen elterjedését. Európában nyolcszázezerre becsülik azon egyének számát, kik egy év alatt tuberkulózisban meghalnak. Ebből mintegy 70 ezer esik Magyarországra; az egész Nagymagyarországra. — Ezen hosszantartó, átlagos 7 évig húzódó megbetegedés, Angliában, hol a tuberkulózis - halandóság a mienknek egyhar- mada — 3 févvel rövidíti meg az átlagos élettartamot. Az 1910 évben tízezer lakos közül tuberkulózisban meghalt Angliában 11, Németországban 14, Hollandiában és Olaszországban 12 — 12, Svájcban és Svédországban 16—16, Franciaországban 19, Magyarországon pedig 35. Ezen állapot a háború után bekövetkezett időkben nem javult semmit. A női nemben, melyre már a háború alatt is a munkának igen jelentékeDy és fizikailag is ártalmas része jutott s amelynek gyengébb szervezetét a ki nem elégítő táplálkozás is erősen megviselte, az életbenmaradás valószínűsége tuberkulótikus megbetegedés esetén különös mértékben csökken, úgyszintén az anyai örömöknek s életerős magzat világrahozásának a lehetősége is. Nagy általánosságban konstatálni lehet, hogy olvasóközönségünk megnyilatkozó tagjainak véleménye meglehetősen szétágazó s teljes és zavartalan összhang csak abban az egy pontban mutatkozik, hogy mindnyájan minél tartalmasabb lapot óhajtanak, mégpedig lehetőleg olcsón. Az óhajtás első falének teljesülése természetesen a szerkesztőségnek is a szivén fekszik, a második részt illetően — részemről legalább úgy gondolom — (így is van. Szerk.) csak abban az esetben volna gyökeres változás elérhető, ha minden előfizető legalább még egyet szerezne s a lapot napről-napra vásárlók száma is ebben az arányban megnövekednék. attól tartunk, hogy városunkban a többi idegen nyelv mellett a ezőnyegnyelv sem fog épen széles rétegekben meghonosodni. A Kelet népeinek könnyű: ők maguk készítik szőnyegeiket.[Mi ellenben a közelmúlt évek során szép lassan megettük azokat. Szőnyegnyelven tehát többnyire megnémultunk. Berlinben 1904-ben 100 tuberkulózisban elhalt anyának 100 gyermeke közül csak 56 maradt életben, mig 100 egészséges anyának 88 gyermeke maradt élő. Ezen néhány számadat fogalmat ad a tuberkulózis pusztításáról. De ehhez hozzá számítandó még az a tömérdek gümőkóros beteg, ki a betegség miatt munkaképtelenül sínylődik és kinek eltartása és mérhetetlen szenvedése ránehezedik a családra, arra a családra, melynek egészséges tagjait a folytonos együtt tartózkodás révén a megfertőzés veszélyével fenyegeti. A rendelkezésre álló számadatok e tekintetben nagyon elszomorító képet mutatnak Magyarországról. A külföld előtt szégyelni kell magunkat, hogy a testi kultúrában ennyire hátra maradtunk. Ezért kell, hogy a tuberkulózis elleni küzdelem nemzeti becsületbeli ügyünk legyen, melyet minden hazafiasán érző magyar állampolgárnak teljes erejéből kötelessége támogatni. A tuberkulózis gyógyítása és az ellene való védekezés messze túlhaladja az orvosi tudomány körét ő« az orvosi működés kereteit. Nagy szociális probléma ez, melyet az orvosi tudomány magában egyedül megoldani nem tud. Ezért van szükség az egész magyar társadalom teljes erőfeszítésére, hogy a küzdelmet a sik6r jegyében vegyük föl. Sorra menvén most már a szerkesztőség által föltett egyes kérdéseken s mindenekelőtt azt vizsgálva, hogy az E. N. melyik rovatát olvassa legnagyobb érdeklődéssel a közönség: ankétünk eredménye a magyar politikának mutatja hű képét. Egy kis túlzással szinte azt mondhatnám, hogy közel annyiféle az ízlés, ahányan nyilatkoznak. Nem minden érdekesség nélkül való s a mai kor ideges emberére némiképen jellemző a tény, hogy a szerkesztői üzenetek rovatának aránylag sok a híve. A mai ember, hiába! jobban szereti a tonkás-zsemlét, mint a nagy pecsenyéket és sokkal inkább cigarettát szív, mint szivart. A lap második kérdése arra irányult, hogy a közönség melyik rovatot tartja a jövőben mellőzendőnek. Megállapítom, hogy erre nézve alig érkezett be érdemleges nyilatkozat. Még a hét külön kiemelt válasz is óvatos és szűkszavú e tekintetben. Aminek az oka egyébként az is lehet, hogy az E. N. külső beosztásában formailag nem is külömböztet- hetők meg az egyes rovatok. (Ennek leküzdhetetlen technikai okai vannak. Szerk.) E pontban mégis érdemesnek találom megemlíteni, hogy két nyilatkozat költemények közlését kívánja mellőzni, ugyancsak kettő pedig minden olyan közlemény kiküszöbölését sürgeti, amelyek úgynevezett személyi kultuszt tartalmaznak. Amennyire a szerkesztőség álláspontját ismerem, mind a két álláspontot szívesen fogják honorálni. A harmadik kérdés a lap politikai iránya fölött kívánt bírálatot provokálni. A vélemények bizony itt is eléggé megoszlanak s a magam részéről igen-igen nehéz helyzetben volnék, ha politikai magatartásomat a 43 tagú zsűri véleménye szerint kellene megszabnom. Mindenesetre jót mosolyogtam egy *öreg kuruc* jelzésű vőtumon, amely szerint az E. N «politikával minél kevesebbet foglalkozzék, mert azzal már a napilapokból is csömöriéiig vagyunk.» A szavazók között külömben aránylag sok a legitimista, kevés az egységes párti, hárman liberálisok, egyetlen magyar Rassai Károlyra esküszik, nyolcán pedig határozottan fajvédő irányban törnek lándzsát. Végül hárman oda konkludálnak, hogy a lap politikájának jelenlegi iránya nehezen volna meghatározható E kényes pontra nézve megkérdeztem a főszerkesztőt, aki széles mosollyal csak any- nyit mondott, hogy a lap pártokon felül áll, keresztény irányú, nem antiszemita s a nemzeti újjászületés érdekében minden értékes erő összefogására törekszik. És hogy ez nekem legyen elég ! Hát nekem elég. És második közleményül legyen a közönségnek is elég. Hajsza a kölcsön után. Hogy nekünk, akiket a földrengés megrázott, kölcsönre van szükségünk b minden ajtót vógigkilincselünk érte: ugyan ki csudáink? Sovány vigasztalásul most arról veszünk nírt, hogy gazdag rokonaink : Kecskemét, Debrecen is kölcsön után járnak. Pádig Kecskeméten már (régen elfelejtették a földrengést, Debrecen városa meg százezer katasztrá- lis hold Jöidet mondhat a magáénak. Úgy látszik, kiki maga tudja legjobban a saját baját. A gümőkór elterjedéséről. Az Egri Népújság ankétja.
