Egri Népújság - napilap, 1925/1
1925-03-17 / 62. szám
Ára 2000, vasárnap 2500 korona. Eger, 1925 március 17. kedd. XLII évf. 62 sz. Előfizetési díj postai szállítással Egész és félévi előfizetést aem Jógádnak el. — Egu hóra ■ 40.000 K Negyedévre 120.000 K Szerkesztőség i Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefon szám 11. Szenteket és hősöket kívánt annak idején egy lelkes államférfit! tagjaiul a nemzet- gyűlésnek, mely titáni feladatok elvégzőiére hivatott. Feszült várakozással fordult tekintetünk a büszke areopág felé, mely az ezeréves alkotmány megreformálásának szerepét i« magáénak követelte s az országgyűlés két házának sőt részben a koronás királynak helyét is ideiglenesen pótolni szándékozott. Várakozásunkra kíméletlenül reácáfolt az elmúlt esztendők története. Soha még a megyar parlament munkaidejéből annyit la nem foglalt a személyeskedés, mint a jelenlegi nemzetgyűlésen s a magyar törvényhozás csarnokában soha nem hangzottak el olyan útszéli kiszőlások, amilyenek nemzetgyűlésünk tanácskozásait tarkították. Ám a személyeskedés, invek- tivák és gorombaságok most ismét ritkább vendégei a duna- parti palotának. Merthogy a képviselő urak is mostanában csak elvétve néznek be az ország házába. Közülük a szentek valahol messze magasságokban lebegnek a hétköznapi élet forgatagai fölött, a hősök meg ismeretlen tájakon harcolnak nemzetükért. Ember pedig, msgunkfajta, közönséges, szürke, de kötelesség tudó ember — úgy látszik — nem túlontúl sok van a félistenek gyülekezetében. Ropog a csontunk a sok teher alatt s hol az egyik, hol a másik társadalmi osztály ajkán Bír föl a panasz. A költségvetés tárgyalásán mégis alig ődöngött pár képviselő a Házban. Képviselőinket nyilván nem érdekli az ország költségvetése. A baloldali ellenzék, mely átlátszó ürügyek alatt hetek óta haregszomrádot játszik b elhanyagolja a parlamenti ellenőrzésnek a mindenkori ellenzékre váró feladatát, legalább a maga különben ^nevetséges ellenvagy inkább zugparlámentjén »tárgyalta« az ország pénzügyi kérdéseit. Többségünk ezzel szemben makacs következetességgel kerüli a komoly parlamenti üléseket A pénzügyminiszter pár hét előtt kilenc képviselő jelenlétében mondotta el költségvetési záróbeszédét, a minap már i mindössze öt (!) képviselő érdeklődött fejtegetései iránt. Ugyan van-e okunk és jogunk a valójában nagyon is aktiv ellenzék látszat-passzivitását szá- monkérni, mikor a hatalmat birtokoló többség napról-napra maga szolgáltat a patőpálos nemtörődömségre messze világitő példát ?! És lehet-e ebbsn az országban az igazi munkafegyelem és százszázalékos kötelességteljesítői) helyreállításáról ábrándozni, mikor épen a nemzetgyűlés számos tagja méltán illethető a szinte már intézményessé váló kötelességmulasztás Piros-fehőr-zöld zászlók a házak és középületek homlokán, nemzeti jelvények a ruhákon, régi szép emlékek hamvadő tü zenek újra fellobbanása a szivekben, köszöntötték városunkban a szabadság nemzeti ünnepének napját. A főszékesegyházban reggel 9 órakor ünnepi szentmise volt, melyet Török Kálmán prépost kanonok celebrált. A szentmisén hivatalosan résztvettek : nemzeti hadseregünk egri csapatainak teljes tisztikara és ösrzes legénysége, a csendőrség, a rendőrség, a törvényszéki, a megyei és városi hatóságok tagjai ős az ezrekre menő polgári közönség. A nemzeti hadsereg tagjai részére délelőtt fél 12 órakor a megyei laktanyában rendeztek március 15.-i ünnepélyt. Eger város közönsége a régi szokás szerint a Kaszinó rendezésében ünnepelte meg március idusát. Délután 4 órakor a Kossuth- tőren gyülekezett a közönség. A városháza erkélye alatt ott láttuk a katonai és polgári hatóságok küldöttségeit. A Mária- utcai Földmives Olvasókör tagjai fúvós zenekar kíséretével vonultak a főuicáu át a Városház elé, ahol az Egri Koszorús Dalkör ős az Egri Polgári Dalkör egyesült kara Huszthy Zoltán vezetése alatt a Himnusz hangjaival nyitotta meg az ünnepélyt. súlyos és nem indokolatlan vádjával?! Határozottan ős keményen meg kell mondanunk, hogy ilyen körülmények között egyre növekvő bizalmatlansággal kisérjük a nemzetgyűlés úgynevezett munkáját. Amikor pedig ezt leírjuk, nem ellenségei, de elszánt hívei vagyunk a tekintélyek tiszteletének. Mert a tekintélytiszteletnek a forradalmak mámorából kijózanult mai társadalomban egyetlen ellenségét látjuk veszedelmesnek: azt, aki az osztályrészéül jutott tekintélyre méltatlannak bizonyul. G. Gulyás József joghallgató Petőfi Sándornak március 15,-i versét, a Talpra magyart szavalta el, majd Kálnoky István dr. városi tanácsos mondotta el ünnepi beszédét, melyet többször szakított meg a közönség lelkesedése. A beszéd többek között így hangzott : Ma az 1848-iki március 15,-ének 77 ik évfordulóját ünnepeljük. Lánglelkü bajnokai, a nemzet minden hü fiának örömujjongása mellett: uj hazát foglaltak, uj nemzetet alkottak. Azt a március 15.-ikét ünnepeljük, amelyik boldog, önfeledt, mámoros tavaszba szöktette a négy évszázados, mélységes magyar álom hallgatag telét. Azt a március 15.-ét ünnepeljük, amelyik máról-holnapra, egy tűnő nap alatt, vér nélkül, terror nélkül, gillotin nélkül váltotta valóra azokat az eszméket, amelyekért a világtörténelem évezredes folyama alatt: annyi milliók és milliók könnye, vére és verejtéke patakzott. Azt a március 15.-ikét ünnepeljük, amelyik csak alkalmul szolgált arra, hogy benne a magyar Géniusz testet öltsön. Az a magyar Géniusz, mely Európa közepén, ellenséges államok közé beékelve, a Kárpátok tövén, a Duna medencéjében : hazát tudott foglalni, államot alapítani, ezer évig élni, ■ az évszázadok viharos forgatagában alkotmányt, intézményeket, törvényeket, közszellemet, irodalmat, művészetet teremteni, a saját képére. Azt a magyar Géniuszt ünnepeljük, amely a népek nagy bölcsőjéből, a Góbi sivatagból kiindulva, a széles Volga mentén, a Mohi-pusztán, a Rigó-mezőn, Nándorfehérvár alatt, Szigetvár, Drégely s Eger romjainál, a Majtényi síkon, a Mohácsi páston s kerek e világon: Flandriától— Mezopotámiáig, Volhynia süppedő mocsarai, a Doberdő borzalmas sziklái között, s a Piave rohanó árja mentőn, — karddal a kezében irta bele nevét és tetteit a világtörténelem évkönyveibe. Üssük fel a történelem lapjait, az ősöknek a küzdelmét, a bánatát, az áldozatkészségét, az örömét, a munkáját hordozza mőhében a Múlt, — amely azt tanítja: légy önfeláldozó! tudj szenvedni-türni! féld az Istent! ét szeresd a Hazát! — A hitre, az önbizalomra talán nagyobb szükség soha nem volt, mint épen ma! Mert mi ma, a legyőzött nemzetek göröngyös, rögös, szomorú országútját járjuk, amelynek a mentőn nincs árnyat- adó lombszegély, nincs illatos virág, nincs üdítő, csörgedező patak, de van egy könyörtelen felirat, egy könyörtelen szózat, amit nekünk legyőzőiteknek sem éjjel — sem nappal; sem jő — sem balsorsunkban felejtenünk nem szabad soha: <Jaj a gyengéknek !» Borongjon bár Önök felett, kedves Polgártársaim, ebben a városban a nélkülözések legsötétebb napja, — suttogja bár a fülükbe hazug bérencek csalfa szava a tagadás, a rombolás és hitetlenség őrjöngő tanait: bölcsőt, göröngyöt, kunyhót, sírhelyet és szülőt s ami ezzel egyet jelent: vallást, múltat és hazát, bajában hüíienül elhagyni, a tövissel megkoronáztatás idejében megtagadni, nem lehet. S ha ez így lssz, mint ahogy ennek így kell lennie, akkor hivő hittel, komoly munkával és fanatikus hazaszeretettel beteljesedik a porig alázott magyarság leghőbb imája, álmainak álma: «Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy Isteni örök igazságban; Hiszek Magyarország feltámadásában!» Kálnoky István dr. beszéde után percekig tartő lelkes éljenzés viharzott fel. A dalkörök Március lő. ünneplése Egerben. Eger, 1925. március 16.
