Egri Népújság - napilap, 1925/1
1925-03-06 / 53. szám
2 EGRI NÉPÚJSÁG 1925. március 6 Ipartestül8t, a Kér. Iparoskor, a Katb. Legényegylet, a Polgári Dalkör, a tűzoltó testület, a Hangya tisztikara és az egri választó kerület községeinek küldöttségei tisztelegtek. .sürgönyben és levél utján küldték jókivánataikat: Bethlen István gróf miniszterelnök, Ra- kovszky Iván belügyminiszter, Csdky Károly gróf hadügyminiszter, Szoitovszky Tibor külügyminiszter, Búd János pénzügyminiszter. A Kecskeméti Rom. Kath. Egyházközség nevében Révész pápai prelátus üdvözölte az egri főkáptalan új tagját, mint új kecskeméti földbirtokost. Nagy János dr. tisztelői ez al kálómból a Koronában 1 órai kezdettel ünnepi ebédet rendeztek. Pohárköszöntők. A diszebóden mintegy 300 főnyi vendég jelent meg. Ott láttuk a fővárosi előkelőségeken kivül az egri főkáptalan tagjait, a vármegye és a város .vezetőit, a vidéki, papság számos tagját, az iparos és földmives társadalom reprezentánsait. Az ünneplő vendégsereg részére szűknek bizonyult a Korona tágas terme. Az első pohárköszöntőt Nagy János dr. mondotta. A hála és a fiúi hódolat hangján emlékezett meg az Érsekfőpásztorról, az Excellentissimus Dominus Noster-ről, akinek ezt a mai ünnepet köszönheti. Kérte a Mindenhatót, hogy a gyűlölettől felszántott mai korban, tartsa meg a főpáaztor egyéniségének Spiritus principálisát, a mindent legyőző lelki jóságot. (Éljenzés). Adja a Teremtő, hogy még sokáig, hosszú éveken át kormányozhassa egyházmegyéjét és megérhesse azt, amire nemes lelke sóvárogva vágyik, ezeréves Nagy-Magyarországunk feltámadását. A kegyelmes főpásztort éltesse az Ur sok-sok hosszú éven át! A vendégek erre felállva éljenezték és ünnepelték az érsek- főpásztort. Dr. Nagy János ezután a főkáptalanhoz intézve szavait, szive mélyéből üdvözölte az ezeréves testületet. ígérte, hogy minden munkásságával méltó utódjává igyekszik válni a nagy ősöknek. Ezután a megjelent képviselőtársait és a vármegyének, Eger városának, valamint választókerületének közönségét üdvözölte. Kijelentette, hogy megfogadja főpásztorától a mai napon kapott azon intelmet, hogy minél magasabbra helyeztetett valaki, annál több és nagyobb kötelesség és teher vár reá. Dutkay Pál prelátus-kanonok pohárköszöntőjében azt az óhaját fejezte ki a székesfőkáptalan legifjabb tagjával szemben, hogy jövő munkásságának legszebb koronája legyen az, amit az új kanonok a főpásztornak kivánt: a régi Nagy-Magyarország és fölötte a kettős kereszt ragyogása. Isadk Gyula alispán a vármegye közönsége részéről üdvözölte Nagy János dr.-t és kö szönetét fejezte ki az ériekfő- pásztor iránt, akinek jó egészséget kivánt, hogy egyháza és nemzete javára még sokáig folytathassa átdásos tevékenységét. wmn» -a®*» Ezután Zsitvay Tibor a nemzetgyűlés alelnöke, Trak Géza pol gármester, Csontos Imre, Lovász János, Barabás Samu, Almássy László, Gaál Gaszton képviselők, Kürti Menyhért dr. kir. tankerületi c. főigazgató, Patacsy Dénes, Erdélyi Aladár képviselők, majd Sehandl Károly dr. államtitkár mondottak pohárköszöntőt, melynek végén a Himnuszt énekelték el. •«m ««nm> **«•*»•• «**•<%**«» Nemcsak a Mátra, de egykor a Tátra és a Tátra is részei lesznek az egri egyházi tartománynak ! Nemzetgyűlési képviselők tisztelgése Dr. Szmrecsányi Lajos egri érseknél. — Zsitvay Tibor, a nemzetgyűlés alelnöke üdvözölte az érsekfőpásztort. Eger, 1925. február 5. A Nagy János dr. nemzetgyűlési képviselő, kir. kincstári főtanácsos, kanonoki installációja alkalmából Egerbe érkezett nemzetgyűlési képviselők a főszékes- egyházből Zsitvay Tibornak, a Ház alelnökének vezetése alatt tisztelgésre mentek föl Szmrecsányi Lajos dr. egri érsekhez. Zsitvay Tibor a főpásztorhoz intézett beszédében örömét fejezte ki, hogy képviselő társaival Magyarországnak ilyen kimagasló főpapja előtt megjelenhetett. A magyar törvényhozó testület tagjai az egri egyházmegye érsekfőpásztorátől a szebb magyar jövő szempontjából reményt meríthetnek, mert tudják, hogy Eger érsekének szivében él a hit, hogy egyházmegyéjének elszakított részei ismét visz- szaszállnak és nemcsak a Mátra, hanem úgy mint régen, a Tátra és a Fátra is részei lesznek egyháztarto mányának! Az Érsekfőpásztor kedves szavakkal válaszolt a beszédre. Örömének adott kifejezést, hogy a képviselők ily nagy számban jelentek meg Egerben a mai kanonoki installáción. Ebből azt látja, hogy a magyar nemzetgyűlés felekezeti és párt-különbség nélkül összefog, ha egyházi ügyről van sző, mert bizonyára tudatában van a nemzetgyűlés annak, hogy ekkor a legszentebb és legősibb nemzeti érdeket oltalmazza. A főpásztor ezután kedves cerclét tartott és villás reggelin vendégül látta a képviselőket. Vitéz Bobory György dr. főispán felmentése. isaák Gyula alispánt nevezik ki Hevesvármegye főispánjának. Megbízható forrásból közük az Egri Népújsággal, hogy Vitéz Bobory György dr.-t, He- vesvérmagye főispánját saját kérelmére felmentették állásától <»3».-/»»»»»iwsg -«ew s helyébe Isadk Gyula alispánt nevezték bi főispánnak. A fölmentés, illetve kinevezés hol napután jelenik meg a hivatalos lapban. Rendezettebb útvonalat Egervár állomásához. Level a Szerkesztőhöz. Igen tisztelt Szerkesztő Űr! Az >Egri Népújság« nem is olyan régen szóvátette a várállomáshoz vezető út rendezetlenségét, de sajnos, mindezideig eredménytelenül. Nem akarom Szerkesztő Urat arra kérni, hogy hogy egy ízben, úgy egy kiadás eső után, szánja reá magát és sétáljon, illetve a sáron át gázoljon ki a várállomáshoz. De úgy eső után, mikor már van kitaposott út, kisétálva, a Máhr- féle vendéglőtői a vár állomásig terjedő levágásban, nagyon sok tollhegyre való dolgot találna. — Sarat ugyan ekkor már nem taposna, merí^pz csakhamar le- taposódik a Vécsei utca sártól sohsem takarított kövezetén is, de a sok piszok és szemét ott van. A levágás bozóttal benőtt oldala csupa szemét, trágya, rongydarab, egy-egy puttony kiöntött szemét kerül néha a vízfolyás számára készített kikövezett árokba is. Néha elhullott állatok (kis kutya, macska) is díszítik az útvonalat. — De nem folytatom tovább, mert akkor igazán elmegy a Szerkesztő Űr kedve a kisétálástől. Nagyon kérem SzerkesztőUrat, szíveskednék e levelemre válaszolva, ez útvonalIal‘összefüggé3- ben az alábbiakra nézve véleményt nyilvánítani: 1. -Hogyan lehetséges az, hogy a levágást tervező mérnök nem gondolt arra, hogy az útvonalat valamivel szélesebbre vegye, hogy külön gyalogjáró is ott lett volna legalább az egyik oldalon építhető, mikor tudott dolog volt, hogy a vár-állomástól bejövő utasok gyalogosan fognak bejönni ?! 2. Ha már akkor elmulasztották, évek hosszú sora óta miért nem gondoltak egy gyalogjáró létesítésére, mikor azon útvonalat nemcsak a vasúttól jövők, hanem az arrafelé lakók is állandóan használják. 3. Mit gondol Szerkesztő Űr, nem lehetne-e a levágás két lejtős oldalát valamilyen cserjével beültetni, amelynek gyökerei az omladozó talajt is megkötnék, másrészt nyáron kellemes zöld útvonalat adnának. 4. Remélhetjük-e, hogy ha előbb nem, hát a város rendezéssel kapcsotatbanr sndezik e szégyenútvonalat is, eltüntetve a szemetet s egy gyalogjárót építve? Megköszönve Szerkesztő úrnak előre is, hogy b. lapjában e soraimnak helyet s kérdéseimre választ ad, maradok becses lapjuknak továbbra is lelkes olvasója. * J Lapunk régi barátjával szemben tartozó kötelességünket ki vántuk teljesíteni, amikor e levelet egész terjedelmébau leadjuk. Nem mulaszthatjuk el azonban leszögezni azt a ténytj hogy lakosságunk némely rétegéből sokan teljesen érzéketlenek a köztisztaság legelemibb követelményeivel szemben is. Egyébként elképzelhetetlen volna, hogy köztereken itt-ott állati hullákba botoljék a járókelő, ami pedig tagadhatatlanul nem egyszer előfordul. Pedig a szenny is olyan beteges állapot, amely ellen könnyebb előzetesen védekezni, mint utólag reparáciőt keresni. A közterek tisztaságára bizonybizony a nagyközönségnek kellene éber gondoskodással vigyáznia. Erre a kinos kérdésre a Kossuth-téren illetve kapcsolt részein szerzett sivár tapasztalataink alapján alkalmilag még visszatérünk. Ami pedig városi közutaink jőkarba hozását illeti, minden elfogultság nélkül megállapíthatjuk, hogy az illetékes tényezők teljes tudatában vannak az e tekintetben reájuk váró kötelességeknek. Szerte a városban itt is, ott is örömmel észleljük, hogy egy egy elhanyagolt burkolatú úttest javításán szorgosan folyik a munka. Sivár gazdasá- sági helyzetünk az egyetlen oka annak, hogy ez a tatarozás illetve újjáépítés egyelőre nem lehet oly nagyarányú, aminőnek mindnyájan őhajtanők.
