Egri Népújság - napilap, 1925/1
1925-02-24 / 44. szám
2 EGRI NÉPÚJSÁG % 1925. február 24 Isten áldja a tisztes ipart! Az Egri Kath. Legényegylet f. hó 8-án tartott közgyűlése egyhangúlag határozta el, hogy mindazok nevei jegyzőkönyvben örökítessenek meg, akik a múlt év folyamán.ugy anyagilag, mint erkölcsileg igyekeztek egyletünk ügyeit előbbre vinni és annak nivőját emelni. Elhatároztatott ugyancsak az is, hogy az Egri Népújság útján, a nagy nyilvánosság előtt, mondjunk mindazokért hálás ^köszönetét, Nagy hálával és köszönettel tartozunk legelsősorban is Dr. Szmrecsányi Lajos érsek úrnak azon atyai gondoskodásáért, mellyel a múlt évben különösen kitüntette és támogatta Egyletünket, többek között 1 vagon tűzifa, 2 Hl. bor, pénz és még sok mindennel. Anyagi támogatását élveztük továbbá még : Csekó Gábor nagyprépost (1 millió korona), Kriston Endre püspök, Blazsejovszky Ferenc, Dr. Böhm János, Török Kálmán, Farkas Gyula, Kronberger Józsefjés Subik Károly c. kanonok, Trak Géza polgármester, Dr. Sebéök Endre vezérigazgató, Dr. Petro Kálmán jogtanácsos, Dr. Temésváry István tanár, Dankó László cégvezető, Meilinger Ödön díszelnök és Tancsa István al- elnök urak. Sajtőszövetkezet, Forgalmi rt., Hangya kirendeltség és az egri Hangya igazgatósága stb. stb. kisebb-nsgyobb összegű pénz és egyébb adományokért mondunk köszönetét. Erkölcsileg támogattak bennünket: Subik Károly, c. kanonok, Dr. Óriás Nándor, Keller Aladár, Dr. Bárdos József, igazgató, Dr. Temesváry István, százados orvos, Vizy Miklós, érseki titkár, Rubovszky Ferenc, Lénáid János, Lhefler Mihály tanár, Frinth Jenő, Thun Endre, titkár, Illényi Domonkos, Ma- tuska Mihály, Meiszner Imre, Migaz Aladár, P. Appolinár, Fekete Pál és Blagusz Elek urak. Válent Gyuláné, Frank Margit. Eichbrunn Sárika, Gyulai Mária, Vitkovseky Tercsiké. M. Mayer Mancika, Cinege Margó, Csonth Marika, Hadobás Rőzsika, Ku- czora Baba, V. Molnár Giziké, Ny. Takáts Icuka, St. Takáts Mancika, Szabó Mancika, Kánya Mancika. Tóth Icuka, Földy An- cika, Pogonyi Jucika, Bobkó Giziké, Kovács Ancika, Szabó Bözsike, Wágner Mancika urhöl- gyek és urleányok, kik szerepléseikkel, tagjaink oktatásával és kedves Közönségünk szóra koztatásával voltak nagy segítségünkre. Külön kell megköszönnünk Török Kálmán dékán kanonok űr nagylelkűségét azon alapítványért, mellyel szegénysorsu iparos ifjak önállósítását tűzte ki célul, kisérje áldás azok részéről, kik alapítványának gyümölcsét élvezni fogják. Hálátlanok volnánk, ha megfeledkeznénk az Egri Népújság szerkesztőiről, Breznay Imre, Dr. Óriás Nándor főszerkesztő, Ben- kőczy Emil, Kelemen Andor, Migaz Aladár szerkesztő urakról és a kiadóhivatal igazgatójáról, Radii Károly úrról, kik szintén igen sokban voltak segítségünkre hirszolgálataikkal. Végül nem mulaszthatjuk el felemlíteni azt sem, hogy Nagy Testvérek, Korányi József, Mihalica Ferenc, Rudlof Testvérek, Zvoncsek Antal, Baranyai és Losonczy, Bőgős Sándor, Bobkó Emil urak és a Lakatos és Lemezgyár 8 z Egyesületi háznak jó karban tartása körül fáradoztak ingyenes munkálkodásukkal. — Mikor ismételten csak hálás kö- szönetünket fejezzük ki Egyletünk jóakaróival szemben, kérjük, hogy minket jő indulatukban továbbra is megtartani kegyeskedjenek, hogy a jövőben is büszkén vihessiik zászlónkat előre, ! hazánk, vallásunk javára. K. 1. Az egri céhek. A gombkötők:. Közli: Pázmány Lajos. Eger, 1925. február 23. A zsinórzatot, sújtásos díszítést kedvelő magyar öltözet divat korában a gombkötő iparnak nem kis jelentősége volt. Tisztes és — a gyárak konkurenciájáig — jól jövedelmezett a gombkötő mesterség. A gombkötők Egerben 1745 tömörültek céhbe. Articulusaik jóváhagyásának kieszközlése céljából Kelemen György, Szuhány János, Martinkovicä Pál, Szabó Márton, Fudali Jakab, Munkácsi Mátyás, Bubóvics János és Fogas András egri polgárok és gombkötő mesterek fáradtak fel Bécsbe. A magyar nyelven szerkesztett s 25 cikkből álló articu- lusokat Mária Terézia királynő 1745 évi május hő 18-ik napján hagyta jóvá Bécsben. A céh Szent István királyt választotta patrónusának. Céhmesterük kettő volt, gyűlésüket Szent Háromság vasárnapján tartották. A 3-ik articulus szerint: »Valaki az Gombkötő czéhben Mesternek kívánkozik, hozzon elsőben Nemzetség Levelet, váltsa fel a Város igasságát és legyen igaz katholika hiten.« Nem felejtkeztek meg a gyomrukról sem a bacsületes gombkötő mesterek. Mint azt a 4-ik 8rticulusban olvashatjuk: a céhbe felvett mester «egy collatiőt (ven- dégiéget) fog adni, az mely három tál ételbül álló lészen.« Fél év múlva pedig ismét egy tisztességes ebéd adással fog tartozni. A 7-ik cikkely a «himpellérek- ről« (kontárokról) szól, akik csak vásárakon árulhatnak. A 9-ik szerint: «az inas mutassa meg, hogy igaz ágybúi született és három évig köteles inaskonynyi.« A 10-ik articulus a mesterek után maradt özvegyek istápolá- sáról szőll: «Ha valamely Eöz- vegy Asszooy Mesteraégit aharja folytatni, tartson tökéletes jám bor Cselédet, hogy a Gzéhnek gyalázattya ne következzék belőle.« A mesterember fia Fel«zaba- dítható ha félidőig tanult is. A legény »látőhét« (ime milyen magyaros kifejezésünk van a próbahétre) fejében két hetet köteles szolgálni. A büntetéseket viaszban rótták ki és fizették ; a »viaszbéli büntetéseket tartozni fog a Czéh a Parochialis Templom szükségére fordítani.« Nagyjában ezek a gombkötőcéh szabadalom leveleinek főbb rendelkezései. .1»« SMWN» i—»» mm» «KIM»: Amit az újságírók sem értenek. Eger, 1925. február 22. Kérdés : Igen tisztelt Szerkesztő űr! Mindig azt hallottam, hogy az újságírók mindent tudnak, mindenhez értenek. Minthogy Szerkesztő úr a fő-fő újságíró s minthogy tegnap olyan dolgot tapasztaltam, amit nem értek, de rajtam kívül még sok más házi asszony sem tud megérteni, hát a t. Szerkesztő úrhoz fordulok, hogy adja magyarázatát az itt következő és érthetetlen dolgoknak. Előre bocsájtom, hogy okos asszonynak tartanak, de ha elgondolom, hogy sem azt, amit tegnap tapasztaltam, sem pedig azt nem tudom megérteni, miért kell annak az Angoi-Magyar Bank részvénynek 35000 koronán állani, amit az én nyakamba 95000 koronáért sóztak, hát — bármilyen nehezemre esik is — azt kali hinnem, hogy barátnőim csak hízelegnek. Szem specialistánál jártam fenn Budapesten s ott találkoztam egy idevaló barátnőmmel, aki többek közöl arról nevezetes, hogy jő bécsi nevelésű asszony lőttére tudja azt, hogyan kell a férje keserves keresetét nem elherdálni, hanem megbecsülni, vagyis tudja azt, hol és mikőp lehet spórolni. Ezzel a barátnőmmel elmentem a központi vásárcsernokba s Uram Isten mit tapasztaltunk ott! ? Azt, hogy a zsír 30 ezer, háj 28 ezer, disznőhus 32 ezer kocsonyának való 16 ezer, borjúhús 18 ezer, karfiol 12 ezer. alma 6 ezer, mandarinnarancs 18 ezer korona. Ellenben Egerben ugyanezen élelmicikkek ára így fest: zsír 40 ezer, szalonna 38 ezer, háj 40 ezer, disznőhűs 36 ezer, kocsonyának való 36 ezer, borjúhús 30 ezer, karfiol (darabszám mérik s) megfizethetetlen, alma 14 ezer, mandarin 30 ezer korona. Dacára, hogy Egerben és környékén minden második házban disznót hizlalnak, iit vannak a hires kertészetek s mégis az egri piacon mindent 30%-al drágábban lehat beszerezni, mint a fővárosban. Az istenre kérem kedves Szerkesztő úr magyarázza meg, miért van ez? Miért kell nekünk egrieknek drágábban élni, mint a fővárosiaknak? Talán azért, mert mi nem kapunk annyi kedvezést (drágaeági pótlékot?), mint a pestiek ? Avagy talán azért, mert mi drágább húshoz, főzelékféléhez s gyümölcshöz mi még egy csomó gorombaságot is kapunk ? Avagy talán azért, mert a mi életünk sokkal kényelmesebb, mint a pestieké; nálunk vízvezeték, meleg viz, hideg viz van minden házban, csak csavarni kell egyet a csapon s már csurog, mig Pesten egy pár tárkányi kútra kell járni iható vizért? Az Istenre kérem Szerkesztő úr, nyugtasson meg bennünket! Nyugtasson meg engem s barátnőimet afelől, hogy nem úgy van, amint leírtam, hogy mi csak álmodtunk, hogy Egerben természetszerűleg olcsóbbak az élelmicikkek s mi talán nem is voltunk Pesten, hanem az egri piacon vásároltuk 25 ezer koronáért azt a szalonnát ami éléskamaránkban van. Ha megnyugtat kedves Szerkesztő uram, mindig tisztelni fogja Egy töprengő tisztviselő felesége. * Felelet. Ezeknél nehezebb kérdéseket még a Sfinx sem adott föl régi görög és egyiptomi kollégáinknak. Nagyságodat azonban megnyugtathatja az a tudat, hogy az ilyen kérdéseket mi már régebben feladtuk az illetékeseknek. Úgy látszik • azonban, hogy még most, évek múltán is a feleleten gondolkoznak, mert bizony jó ideje várjuk magunk is a választ. Magunknak is meg vanjrí éleményünk ezek ről és a n kérdésekre pen*
