Egri Népújság - napilap, 1925/1

1925-02-12 / 34. szám

1925. február MBB II Ml ...... á.J E GRI NÉPÚJSÁG 3 tőkat, hogy a saját érdekükben lássák el magukat valamely sze­mélyazonosságuk igazolására al­kalmas okmánnyal. Végül érteiítem Méltóságodat (Kapitány Urai), hogy az útlevél- kötelezettség alól csakis az Or­szágos Katolikus Szövetség által rendezett tömeges zarándoklatok valamelyikében résztvevők van­nak felmentve, mindazok ellen­ben, kik talán zarándoklási cél­zattal, de egyedül vagy csopor­tosan, de nem a fentemiített za­rándoklathoz tartozóan utaznak, szabályszerű útlevél váltására vannak kötelezve. A zarándok­latok időpontjára és azok mó­dozataira vonatkozólag bővebbi felvilágosítást az Országos Ka­tolikus Szövetség nyújt. Budapest, 1925. évi január hő 28.-án. A miniszter helyett: Dr. Koszé István, s. k. államtitkár. Györgye volt szerb trónörökös ragaszkodik a trónhoz, Becsből jelentik: Az öisze- omlás óta a belgrádi lapok köz­lése szerint már többször fel­bukkant az a hír, hogy Györgye volt szerb trónörökös már meg­bánta, hogy a jelenlegi jugo­szláv király javára lemondott a trónról. A herceg most emlék­iratait nyilvánosságra hozta, amelyben leleplezi a lemondás összes előzményeit. Az emlék­iratokat kiDyomatta é* amikor legutóbb Franciaországban tar­tózkodott, azt nyilvánosságra hozta és ezeket most Balgrád- ban is forgalomba akarja hozni. A beavatottak szerint Györgye herceg szenzációs dolgokat lep­lez le és leírja, hogy|Pasics a legborzasztóbb fenyegetésekkel késztette a lemondásra. Ezek könnyen politikai bonyodalma­kat is idézhetnek elő, annál is inkább, mivel Györgye miat jo­gos trónkövetelő akar fellépni. ssaHaaaasaasaasr.esaaa^BaasB A párizsi jugoszláv követ leánya féltékenységbő! lelőtt egy ameri­kai milliomost. Newyork, fabruár 10. Zora Spalafkovics, a párizsi jugoszláv követ leánya, tegnap a nyílt ut­cán merényletet követett el Hup- fel Adolf amerikai milliomos el­len. Kétszer rálőtt Hupfelre, aki véresen összeesett. Mind a két lövés arcán találta. A leányt letartóztatták. Tettének okául féltékenységet említ. sissÉí£3íssfSís>assi«sí9tas95Ssss£«íaí9aíía Nemesfémek árfolyamai. Buda­pest, M. T. I. Scheid cég nemes­fém jelentése. Ezüst 1 kor. 6150, 2 kor. 12.300 Forintos 16 500, 5 kor. 32.000, Arany 10 aor. 145.000, Arany 20 kor. 290.000, Dukál arany 160000 korona da­rabonként. Ezüst 950-es,. 1400, 900-as 1300, 800-as 1150—1200, 750-es 1100. Tört arany .14 ka­rátos 26 000—26.500, Szin arany 48.000, platina 240.000 korona gramonként. A forgalom csekély az irányzat tartott. Az egri céhek. KözTíT’Páz many a j o s Az iparszabadság behozatala előtt, a kézművesek törvényes egyesülését céheknek nevezték. Az önálló ipart űző kézművesek az első ipartörvény megalkotá­sáig, vagyis 1872 ig, kötelesek voltak úgynevezett céhekbe tár­sulni. A céheknek a király által kiadott szabadalom leveleibe voltak belefoglalva a céhek tör­vénycikkelyei, articulusai. Az articulusokban voltak biz­tosítva az egy céhbe társult szak­mabeli iparosok jogai és köte­lességei. A céhlevelek őrizetére minden céh külön ládát u. n. céhládát készíttetett. ^Ezekben a telepedni akart, munkát szerez­tek számára. A mesterlegény bárhova ment, mindenütt otthon érezte magát, mert az atyames­ter gondoskodott róla. Heves vármegyében Egerben, Gyöngyösön, Pásztőn, Hatvan­ban éB Tiszafüreden volt céhük az iparosoknak, Különösen Eger­ben és Gyöngyösön voltak ezek számosak és népesek és ezeken a helyeken rendkívül intenzív és — lehet mondani — áldásos működést fejtettek ki. Megszű­nésük után a céhek kiváltság- levelei a vármegyei .levéltárba kerültek és most is ott őriztet­tendeig vándorol. (Ezt azonban 1726. julius 15-én egyértelmű ha­tározattal akkén módosították, s azt a városi tanácsnak Jászai Mihály fö- és Hoszmán Antal kis céhmester jelentette be, hogy a mesterek felszabadult gyer­mekei, ha nem akarnak, nem kötelesek vándorolni.) Az özvegy mesterné, ha a mesterséget to­vább akarja vinni, legényeket tarthat. Árúját minden mester egyforma áron adhatja, concur rencia nincs. Az idegen vándorló­legényeket az atyamesternek kellett segíteni, hogy munkát kapjanak. A munkaképtelen, be­teg vagy elszegényedett mesterek a céhládából segélyezendők. — Ezek az articulusok főbb pontjai b ezekkel éltek majdnem két évszázadig az egri hires bodnár mesterek. céhládákban tartották a céhleve­leken kívül minden ügyes-bajos dolgaikat tárgyaló irataikat, pe­csétnyomóikat, készpénzbeli va­gyonukat, áldomásoanál [hasz­nált serlegeiket a apróbb érték­tárgyaikat. A céhláda rendsze­rint remekbe készült munka volt, furfangosan kieszelt titkos fió­kokkal. A céh élén az atyames­ter állott s mellette a kis céh- meßter, néhány érdemesebb öreg mester és mesterlegény alkotta a céh érdemes elöljáróságát. A céhek elsősorban saját üz­leti érdekeiket védelmezték, de ezenfelül a céhen belül minden eszközzel, még büntetések alkal­mazásával i* ápolták a vallá­sosságot, védték a jő erkölcsöket. A céheknek szigorú törvényeik voltak s éberen őrködtek afö­lött hogy ezeket a mesterek, legények és inasok közül senki meg ne sértse. Féltő gonddal vigyáztek arra, hogy cébbeli csak jó hirü, jő erkölcsű mester lehessen. Azt a céhbe felvették, annak iparágában való jártas­ságát szigorúan megbírálták, a kontárokat üldözték, mert féltve őrizték a céh jőhirnevét és a közönség érdekeit is véd­ték. Igen sok céh kimonta, hogy a legény, még nőtelen, saját^ke- zére kereső mester nem lehet. Drákói szigorral büntették a jő erkölcs elleni kihágásokat, min­dig ellenőrizték azt a vigyázó mestereket, hogy ünnepeken a cóhbeliek vallási kötelmeiket pontosan teljesítsék. Minden céhnek külön zászlója volt. A céhbeliek ünnepélyes al­kalmakkor ez alatt a zászló alatt vonultak ki. Ezt vitték a temp­lomba, ezt a temetésekre, sőt ha kellett, az ellenség ellen is ez alatt mentek. A legényeket felszabadulásuk után vándorlásra kányszerítet- ték, hogy tapasztalatokat sze­rezzenek s mesterségükben tö­kéletesítsék magukat. E célból pénzsegéllyel is is ellátták őket, számukra megszálló tanyákat tartottak fönn 8 ha a legény valahol megállapodott vagy le­nek. A múlt idők iparának re mekeiről, a céhládákról s a cé­hek jelvényei és egyéb iratainak jetenlegi hollétéről és sorsáról — sajnos — keveset tudunk. Az egri céhek kiváltság, vagyis szabadalomlaveleit [fogjuk ezút­tal lapunk szűk keretei miatt — sajnos — röviden ismertetni. Ezt is csak folytatásokban tehetjük olyképen, hogy egy-egy szám­ban egy, esetleg két céh szaba­dalom leveléről fogunk szólni. Eger városában majdnem min­den iparág volt képviselve s az iparosok 20 céhbe voltak tö­mörülve. A rokon szakmabeliek (pl. asztalos, lakatos, üveges, puskás) egy céhet alkottak. Legrégibb szabadalomlevelük van a bodnároknak. Ezt LipŐt király adta ki Bécs- ben 222 évvel ezelőtt, vagyis 1703 április hő 22-én. A bodnár mesterséggel foglalkozó kézmű­vesek — amint az a szabadalom levél bevezető részéből kitűnik — már 1703 előtt is céhbe voltak tömörülve, de articulusaik német nyelven voltak írva s királyi jóváhagyással még nem lettek el­látva. Felküldték tehát Leopoldus királyhoz megbízottaikat, «okos és körültekintő» Harter József céhmestert, továbbá Harter Lé- nárd, Lóhner Farkas és Húber Boldizsár mestereket, hogy esz­közöljék ki a királytól a magyar nyelvű articulusok jóváhagyását. A küldöttek fáradozása sikeres volt, a király a céh törvényeit Írás­ba foglaltatta és megerősítette. Ezen 19 artikulusnak neveze­tesebb pontja: Céhbeli csak ró­mai kaiholikus valláeú egyén lehet. Űr napján, Szent Oroán, Szent Mödárd és Minden Szen­tek napján minden céhbeli kö­teles megjelenni a templomban, különben két font viaszt fizet. A céhmester a választást köte­les volt elfogadni s a hivatalt két évig viselni. Minden céhbeli békességben tartozik élni, aki másnak becsületében gázol, két font viaszt fizet. Aki mester akar lenni, annak 15 hordót kell csinálni, s azután a becsü­letes ebéddel tartozik a becsü­letes céhnek. Az inas 3 eszten­dőre szegődik s a legény 3 esz­HÍREK — Eger, 1925. február 12. — Változások a dohánygyár vezető­ségében1 Zámbó Bélát a helybeli dohánygyár igazgatóját a pénz­ügyminiszter a Budapest-óbudai dohánygyárhoz helyezte át ha­son minőségben. Az egri do­hánygyár vezetésére Dániel Jenő szegedi dohánygyári igazgató nyert megbízást A nyugalomba vonult Ludvig Gyula aligazgató helyóra Szobovics Albin óbudai dohánygy. alig. lett idehelyezve. A dohánygyár munkásság ked­den búcsúztak a távozó igazga­tótól. mely alkalommal Jaksi Betalanné megindító szavak kí­séretében virágcsokrot nyújtott át a munkásság szeretető és bálája jeléül. Az Egri Polgári Dalkör f. hó 14-én este 8 órai kezdettel a Katb. Legényegylet és az Iparoskor összes helyiségeiben tartandó zártkörű műsoros táncestélyé' nek műsora a következő: Kon­ferál: Lichter Lajos. 1. Hoppe: • Daloljatok.» Énekli: A Polgári Dalkör. 2. a) Lowe: Op. 123: Az őrá. b) Scholcz: Te büszke leány: Énekli: Eichbrunn Sári. Zongorán kiséri:Fekecs Sándor ig. taDÍtő. 3. Az ökör. Vígjáték 1 felv. — Irta: Zilahy L1 Sze­mélyek: István gazda —*Lestál Miklós. Erzsi — Lestál í;Anna. Pista gyerek — Halmay Zoltán. Csendőr őrmester — Tóth Imre. Csendőr káplár —Nyáry József. 4. a) Wagner—Kummer op. 112. No. 2. «Dal az esti csillaghoz » b) Hubay—Lier: Csárda jelenet No. 6. Játssza csellón Fógel Ele­mér. Zongorán kiséri Fekecs Sándor. 5. Magyar dalok. Énekli: Eichbrunn Gyula. Zongorán ki­séri : Eichbrunn Sári. 6.Müller K. Arrafelé az alvégen. Énekli a Polgári Dalkör. — Belépődíj sze- mélyenkint 30 000 kor., család­jegy (3 személyre) 75.000 kor. — Akik esetleg meghívót nem kaptak szíveskedjenek ezt Taray József kalapüzleiében bejelenteni. A mérnöki hivatal figyelmébe ajánljuk, hogy a Deák Ferenc- utcán a járdák mentén ültetett fák gödreiből kiásott nagy meny- nyiségű kődarabok ott hevernek két hőt óta a járda mellett, ami nem a legjobb benyomást kelti a vasútról érkező idegenekben. A suhanc gyerekek is felhasz­nálják ős dobálják a járdára és kertekbe. Talán a hatóság elvi­tethetné a köveket.

Next

/
Thumbnails
Contents