Egri Népújság - napilap, 1925/1
1925-02-10 / 32. szám
Ára 2000, vasárnap 2500 korona. Eger, 1925. február 10. kedd. XLII. évf. 32 sz. Előfizetési dij postai szállítással | POLíTIlSHI NÄ PILÄ P. Egy hóra . 40.000 K I Égés« ti félévi elódzetéat | , Negyedévre 120.000 E I --- nem iogadonk el. I FŐSZerkeSZtŐ: Dr. Óriás Nándor. S zerkesztőség i Eger, Líceum. Kiadóhivatal! Líceumi nyomda. Telefon szám U, Ä földrengés mérlege úgy hisszük, most már elkészíthető. A nagy megpróbáltatás legnehezebb őráia már átsegítette városunkat a Gondviselés. Olykor-olykor még összerezzenünk s ujből érezni véljük a rengést és hallani a mélység moraját. Aztán megnyugszunk ismét: felizgatott idegeink csalóka játéka kísértett csupán. Likvidálhatjuk immár a sorscsa pást s felállíthatjuk mérlegét. Az aranymérleget, mely az értékek reális változásainak lesz föltűnte tő je. Egy millió aranykoronára teszi az anyagiakban szenvedett kárt a hozzávetőleges becslés. Felette sűjyos veszteség ez a mai ínséges időkben. Annál is inkább súlyos, mivel a károsultak nem ringathatják magukat abban az illúzióban, hogy az államtól jelentősebb segítséget fognak kapni. A kilátásba helyezett 300 millió az elveszett 15.000 milliónak mindóesse 2 százalékát teszi. A társadalom megmozdulásának anyagi eredményeihez vérmes reményeket fűzni szintén naiv álom volna. Bizony jórészt csak a saját erőikre lesznek utalva az újjáépítés munkájában a károsultak s még boldogoknak fogják vallhatni magukat, ha a kilátásba helyezett olcsó kölcsön nem lesz drága és hozzáférhetetlen. A mérleg anyagi része tehát alig tartalmaz vigasztaló mozzanatot. Erkölcsi tekintetben is veszteseknek kell azonban magunkat éreznünk. A megpróbáltatás napjaiban elvesztettük az otthon biztosságába vetett hitünket, melyet eddig talizmánként sikerült megőriznünk. A közélet tülekedései és kiábrándulásai után az otthon négy fala között békét és nyugalmat találni: eddigelé magától értetődő s mindnyájunknak, kik a porondon küzdünk, vigasztalása és erőssége volt.Most ez a támaszunk is megingott, ez a hitünk is szertefoszlott. A saját négy falunk is ellenünk lázadt s immár csak a természet hatalmas, de most még kietlen sátorában, a szabad ég alatt lo- pődzoti lelkűnkbe vissza a biztonság érzete. A veszteség eme két tételével szemben ugyancsak kellős pozi tivumot mutat fel e nehéz napok végső számvetése. Újból is tudatára ébredtünk annak, hogy a nagy mindenségben porszemek vagyunk csupán s a közös balsors mélységes emberi rokonérzéssel hozott egymáshoz közelebb. Rajtunk áll, hogy a veszett fejszének keményen megmarkoljuk a nyelét, Mért ez a nyél felette sokat ér. K—ny. Az ostorosi romok között. Utazás a földrengéssel Eger, 1925. február 9. Vasárnap délután félkettőkor Bárány Géza ny. városi főmérnök háza elől két kocsin kisebb társaság kísérte tanulmányozó útjára Schréter Zoltán osztálygeológust, a Földtani Intézet kiküldöttjét, Ostoros és Kistálya községek felé. A tüdős geológuson kívül Bárány Géza nyug. városi főmérnök, Bárány László főreáliskolai földrajztanár ős Bárány István, a világhírnevet szerzett egri úszó és e sorok írója voltak e társaság tagjai. A székesfökáptalan ős a város kocsijai gyorsan gördült9k velünk végig a Kertész-uica hosz- szú vonalán, ahol jobbről-balról még most is láthatók a házakon a január 31-i föidrázkődás szörnyű nyomai. Dr. Schréter Zoltán, az alacsony termetű, szemüveges tudós mindjárt a tihaméri vámháznál megállítja a kocsit. Érdeklődésére az ijedtarcű öreg vámos széles gesztusokkal magyarázza, hogy ö azon a borzalmas regien egyszerre csak nagy zúgást hallott... Ostoros felől ... azután rengett, recsegett a ház. . . A Kőporos pincéi között meredek kapaszkodón lassan mennek a kocBik. Izzadnak a lovak. Kétoldalt a pincék Borán jól láthatók az egymásra következő földrétegek. Ilyen homokos talajon nyugszik Eger és környéke. A tetőről egyenes, sima út visz lefelé a völgybe, ahol Ostoros, a borzalmasan lerombolt Ostoros fekszik. Nehány perc alatt ott vagyunk. A község hepehupás terepen és mély völgyben észak-déli irányban nyúlik el. A falu elején baloldalt a templom, jobbra a temető. Leszállunk a kocsikról. A kiváncsi emberek rögtön koránk csoportosulnak. Dr. Schréter elsősorban a temetőt vizssújtott falvakon keresztül. gálja meg. Rengeteg kőkereszt darabokra törve fekszik a temető puha földjén. A tudós előveszi iránytűjét: A keresztek mind észak keleti irányba dőltek. A kemény kőből készült szélesebb alakú obeliszkek nem törtek el, hanem kelet-északkelet irányba elcsavarodtak és elmozdultak helyükből. Kérdezősködünk a lakosságnál, hol voltak és mit éreztek a földrengés pillanatában; milyen irányba érezték az első földlökést. Csaknem egyhangú felelet szerint: keletről nagy zúgással jött a hullámos rengés. Nyomá ban elöre-hátra hajlongtak a fák. Dőltek a kémények, omlottak a házak, irtózatos robajjal beszakadt a templom keleti vége, leomlott a baloldali hajő boltozata és a fal nagyrésze. A hatalmas gerendák váltak el egymástól, mintha csak valami óriási ollóval kettényirták volna őket A missziőskereszt a templom éazaki oldalán félmétert mozdult kelet felé. A templom és a harangozó földig összeomlott háza között egy 35 méter hosszú és 3 centiméter széles repedés támadt a földben. Az órák az egész községben mindenütt megálltak, vagy leestek és összetörtek. A felső pincesoron a templom- melledhez hasoló nagyságú északnyugat-délkeleti irányú földrepedést észleltek, melyet még most is mindannyian tisztán kivehettünkSokan úgy érezték, hogy a lökés nem oldalról, hanem alulról fölfelé történt, Asztalok, székek felemelkedtek a levegőbe és ujből ugyanarra a helyre estek vissza. Amikor több egybehangzó elbeszélésből is hallottuk, hogy nem vízszintes, hanem függőleges irányúak voltak a földlökések, Dr. Schréter geológus szeme még az okulárén keresztül is megcsillant : itt kell lenni a rengés epicentrumának. A falu] képe leírhatatlanűl borzalma*. 408 házból csak 14 maradt sértotlen. Egész házsorok feküsznek a ■zó szoros értelmében romokban. Különösen sokat szenvedtek a pincelakások, a szegény népnek ezek a nyomorúságos viskói, melyhez képeit a cigánysátor is palotának látszik. Csodálatos és szomorú jelenség, ;hogy ilyen egészségtelen, nedves és életveszélyes barlangokban eddig is lakhattak emberek. Most a földrengés kergette ki a föld lakóit, Háznagyságú kősziklák gördültek itt le és a barlangok össze-vissza omladoztak azon az emlékezetes szombat reggelen, Itt nem is volt ^szükség kilakoltatásra. Nem tudott senki visz- szamenni a barlangba a földrengés után. A berlangot beszakította a lezuhanó kő- és homokréteg. A nyolcszáz lélekeszámot meghaladó ostorosi hajléktalanoknak csak egy kis része fór el az épségben maradt házak fedele alatt. Itt is 18—20 személy szorul ösz- sze egy szobában éjszakára. Nagyrészük azonban kukorica- szárból összetákolt gunyhők alá hordta az ágyneműt és ott a hidegben töltik az éjszakát. Havas eső hull, mikor végig nézzük a pusztulás és nyomor e legújabb képét. Borzongva gondolunk q szerencsétlenek éjszakájára. Amerre megyünk, minden rozzant házból, minden kunyhóból ájtatos ima cseng fülünkbe: Jeruzsálem megtért Istenéhez. Nemrég még a templomban is botrányos verekedést rendeztek az Istentől elpártolt ostorosiak. A kistályai templomban. Ostorosról Kistályára vitt az utunk. Már messziről látszott útközben, hogy a templom tornyán a kereszt nyugat felé hajolt. A községben intenzív volt a földrengés hatása. Itt is észleltek 10 méter hosszú földrepe- dőst. A parochia 8 szobájából egyetlenegy sem maradt épen.
