Egri Népújság - napilap, 1925/1

1925-01-30 / 24. szám

Ära 2000, vasárnap 2500 korona. Eger, 1925 január 30. péntek. XLII évf. 24. sz. Előfizetési díj postai szállítással POLITIKAI NAPILAP. Egy hóra . 40.000 K I Égés* is félévi előfizetést , . , Negyedévre 120.000 K ' ~ nem fogadnak el. ----- FŐSZCrkCSZtÖ: Uf. OfláS Nándor. S zerkesztőség: Eger, Licennt. Kiadóhivatal: Liceumi nyomda. Telefon szám 11. I Parasztruliába öltözött szociáldemokraták izgatják a népet a birtokosok ellen. Pallavicini örgróf a kormány külpolitikája ellen. — Berky Gyula a kor­mányzat belső politikájáról. — Gaál Gaszton az adózás visszásságairól. Áldott legyen a nélkülözés, ha már egyetlen forrása az em­lékezésnek. Köszöntőm a kan­csukát, mely a hátamon csattog s nem enged felejtenem. Csók illeti azt az ostort, mely fölriaszt fásultságunkból s erőink meg­kettőzésére kényszerít. Üdv ne­ked, Nyomor, mely könyörtele­nül hajtasz előre a nemzetek nagy országúján! Hozsánna neked, cézári Nyomor ! Az első ezer év hajnalán emelt fővel, büszke tekintettel, az ős­erő szilajságával száguldott ro­hanó paripáján a magyar. Cso­dálat és gyűlölet fakadtak a nyomán s harcban elfáradt tag­jait a legjobb időben szóiítá pihenőre a kereszténység jóté­kony melege__Rongyos vitézeki a második évszázad szürke reg­gelén bizony C3ak lankadt lélek­kel baktatunk, s hahogy rögös az út és merészen ível felfelé, már-már beletörődnénk a mába s szárnyszegeíten ülnénk la pi­henni reménytelen atmoszférájá­ban a lassú balkánizálődásnak. És megdermedve bennünk a di­adalmas élei vágya és sok időre talán örökre elpihenne a lelkek mélyén a történelmi magyar gondolat. Lankadt vándor a tél hidegé­ben ha pihenni leül, halála lesz a pihenés. Milyen szerencse, hogy a fáradt magyarnak nem lehet megpihennie! Milyen jótétemény reá nézve, hogy az agrárország minden nyomorúsága a fejére lázad s felkölti fásuló lelkében a boldog múltba visszavágyó nosztalgiát. Mert ebből az édesbús, boron­gó ábrándozásból sarjad ki az acélos törekvés az elveszített, de visszaszerezhető történelmi Ma­gyarországért. Elszánt törekvés a magasságok felé ! ÍHBhfwj jnwwü été ímth *irá»9Fg A szabadkai Magyar Párt programmja. A Szabadkni Hírlap közli a Délvidéki Magyar Párt pro­gramúját,amely szerint,az egyen­lő jogi elbánást, a magyar föld­nélküliek kielégítését, magyar iskolákat, egységes adózást, az általános titkos választójogot és a korrupció kiirtását követelik. Budapest, 1925. január 29. A nemzetgyűlés mai ülését há romnegyed 11 óra után nyitotta meg Szcítovszky Bála elnök. A költségvetési vita első szónoka Széchenyi Viktor gróf, aki a többtermelés akadályaival, a pénzügyi nehézségekkel, a drá­gasággal és a magas adókkal foglalkozik. A többtermelés egyik legnagyobb biztosítéka a mező- gazdasági szakoktatás kiterjesz­tése. A nálunk eddig kiadott in­tézkedések nem felelnek meg a célnak. Németországban 100 szá­zalékkal többet termelnek mint minálunk. Nekünk is minden eszközt fel kell használnunk,hogy jobb termés - eredményeket ér­jünk el. Ki kell küszöbölni a földmí- velési minisztérium és a kultusz­minisztérium közt a hatásköri villongást. Sürgeti a közutak kiépítését. A költségvetést el­fogadja. Pallavicini György örgróf: Mindenek előtt a miniszterelnök- külpolitikai kijelentésével foglal­kozik. Kifogásolja a miniszter- elnöknek azt a kijelentését, hogy Magyarország semmit sem ad­hat a külföldnek vagy más or­szágoknak. Nekünk gazdasági szempontból is külföldi össze­köttetéseket kell teremtem. Ugyan­csak kifogást emel az orosz­magyar szerződés ellen. Meg­említi, hogy Benes ma már nem az a nagy fórum Burmában, aki eddig volt, mert már meg­unták, hogy minden lében kanál volt és mindenbe beavatkozott. Ezután a kormány politikájá­nak kérdésével foglalkozik. Azt hiszi, hogy a keresztény jelszó nem lehet többé összekötő ka­pocs a politikai pártok között. Nem ért egyet a fajvédőkkel sem. Szerinte Nagy-Magyarorszá- gon magyar fajról nem lehet beszélni. Nagy-Magyarországon a magyar faj kisebbségben van. A politikában csak egy össze­tartó gondolat lehet: a Szent István koronájához tartozandó- ság gondolata. A költségvetést nem fogadja el. Utána Berky Gyula szólal fel* Reflektál Pallavicininek arra a megjegyzésére, hogy a kormány eltávolodott a keresztény és nemzeti iránytól. Kijelenti, hogy a kormány igenis eltávolodott a keresztény iránytól, de nem távolodott el attól a nemzeti iránytól, amely megfelel a tör­ténelmi tradíciónak, amely je­lenti a gyűlölködés kikapcsolá­sát és egymás megbecsülését. Pallavicini a kormány külpoliti­káját defistának minősítette. Azt állította, hogy az antant katonai ellenőrző bizottsága et­től a külpolitikától bátorítva lé­pett fel úgy, hogy nemzeti ön­állóságunkat veszélyezteti. Palla- vicininék tudnia kellett volna, hogy a katonai ellenőrzés a tri­anoni szerződős következménye. A kormány külpolitikája nem lehet más mint amit Bethlen Ist­ván gróf követ és amely az ország javát szolgálja. Az a külpolitika, amelyet annak idjén Pallavicini is támogatott, nem használt az országnak, hanem ártott és ár­tott a királynak is. A gyűlölet politikájának esett áldozatul a haza egyik legnagyobb fia, Tisza, István is. Pallavicini volt az, aki Károlyi fellépése ellen nem hogy tiltakozott volna, hanem helye­selte azt, mert azt hitte, hogy ez által Andrássyék jutnak érvé­nyesüléshez. Bethlen kezdettől fogva azon volt, hogy az orszá­got rekonstruálja. Ebbe a mun­kába belekapcsolt mindenkit, így a szociáldemokrata pártot is, de kikötötte, [hogy hagyjanak fel az osztály harccal, szakítsanak a komunistákkal és emigránsokkal. Ezután kulturkédésekre tér át. A diáknyomor enyhítése nem zeti egyetemes feladat. jjA nume­rus klauzust revízió alá kívánná venni. (Ellentmondások a faj­védőknél.) A javaslatot elfogadja. Gaál Gaszton elismeri, hogy a kormány a konszolidáció terén sok lépést tett előge. Sok hiba is van azonban, amire rá akar mutatni. Kifogásolja az orosz szovjettel való szerződést. A tisztviselő-kérdéssel foglalkozva kijelenti, hogy csak az az ország lehet jól ad­minisztrálva, amelynek jól fizetett tisztviselői vannak. Meg kell azonban állapítani azt is,hogy Csonkamagyarország nem tarthatja el Nagymagyar- ország egész tisztviselői karát. A maga részéről nem hajlandó arra, hogy az országot két ka­tegóriába osszák: eltartókra és eltartottakra. A bélyegilletékeknél és az adózásnál különféle anomáliák­ra mutat rá. A pénzügyi köze­gek állandóan zaklatják a kö­zönséget. A gazdák már nem ké­pesek fizetni a súlyos adókat, ugyanakkor a társulati adóala­nyod kibújnak az adózás na­gyobb terhei alól: nem mutat­ván ki valóságos jövedelmüket. A hitelkérdés megoldását sür­geti. Alig van ma gazda, aki nem szorul hitelre. Nem szabad azonban tűrni a 80 százalékos uzsora-hiteleket. A falvakban a legveszedelmesebb izgatás folyik! Parasztruhába öltözött szociál­demokrata agitátorok izgatják különböző módon a népet a nagy- és középbirtokosok ellen. Ha a kormány nem lép föl drá­kói intézkedésekkel, az érdekel­tek már kénytelenek lesznek az önvédelem fegyveréhez nyúsni. A javaslatot elfogadja. Mózer Ernő a nehéz gazdasági helyzettel foglalkozva kijelenti, hogy a legkritikusabb időn már túl vagyunk és a súlyos átme­netet a nemzeti reneszánsz fogja követni. Szabó Dezső kritikája a mai francia irodalomról. A Prágai Magyar Hírlap írja: Szabó Dezső Olaszországból Pá- risba érkezett és ott a Prágai Magyar Hírlap tudósítója előtt kijelentette, 'hogy a mai francia irodalom szegényebb talentumu Szomaházi Istvánnál. Ök még mindig osztozkodnak. Kolozsvárról jelentik : A Bán­ságon még mindig nem tudott megegyezni Románia és Szerbia egymással. Most folyik az ötödik határrendezési tárgyalás a Pár­kány községnél elhaladó határ- rész kérdésében.

Next

/
Thumbnails
Contents