Egri Népújság - napilap, 1924/2

1924-07-24 / 170. szám

mm MSáFüJb.áÖ

1924,, július 24

2

Gyakorlati nevelést a leányoknak.

A ma jelentkező kívánságok

II. A leánynevelé8nek családias irányú törekvése nálunk sem hiányzik egyes vonatkozásokban a most meglévő tudományos és szak-intézetekből sem. Azonban — hála a nőiességre való nagyobb törekvés eddigi sikereinek — az egri társadalomban is olyan gondolkodás tapasztalható, mely elfordul a nőemaneipáció mai erős tempójától. A családok már keveslik az életrevaló hasznos ismeretet a mai eszközökben és sokallják azokat az ismereteket amelyek sokkal inkább a beképzeltséget, fölényes fölfogást és sokat mutató hajlamot Egerben is bevett német szóval: Flanzot, nagyzolást, fejlesztik ki a hajadonokban, mint a női hivatás betöltésére alkalmasabb munkák szeretetét. És leányaikat, mielőtt nagyleányi szerepüket otthonukban átvehetnék, a szervezetüknek is megfelelőbb, mérsékelt izommunkával együttjáró komolyabb háztartási, kerti és gazdasági, továbbá háziipari, házi varrási munkákban szeretnék tovább képezni. Világos, hogy olyan tanintézet, amelynek a tanterve ilyen gyakorlati irányú volna — fájdalom, ma még nincs Egerben, ennélfogva ma az a kívánság jelentkezik, hogy ilyen irányú intézet létesülne.

Szóvá tették, hogy van ilyen Putnokon. Már maga az is, hogy egyes szerencsés családok nemcsak egy leánykájukat, az itthoni nevelést mellőzve és jelentékeny áldozatot hozva, Putnokra küldik: igazolja az ilyen gyakorlatú képzésre törekvést.

Egészségi tekintetek

III. Az után a sok gyász után, amely elég sok családot — sok áldozattal fölnevelt leánykájának virágjában való elvesztésével — ért, éppen ideje meggondolnunk, hogy a túlságos szobához kötöttség a leány- ifjúság gyilkosa. Irásbali dolgozatok, rajzok, olvasmányok és szóbeli emlézések, nyelvek és zenei tanulmányok és mindig a szobában folytatott kézimunka — elhalványítja a rózsabimbőt. A fáradtsággal megszerzett kitűnő bizonyítvány aztán, rendszerint már csak rövid ideig öröme a szülőknek. Sok szűkmelSű ülés, kevés, úgy szólván számot sem tevő, vagy szakszerűtlen testnevelési gyakorlat mellett, tönkreteszi a leánynemzedéket. A fejlődés korában végzetes dől gok ezek. Az orvosok eleget csóválják a fejüket a kitűnő bizonyítványok láttára,

— Nagy áruk volt azoknak. Némelyik nél kimerült idegek, egyiknél csúcshurut, másiknál szívbaj, legtöbbnél tüdővéiz.

Van-e ilyen körülmények között költségesebb növelés, rövidebb sikerért, mint az, melynek talmi értékeiért leánygyermekeink egészségét és életét is oda kell fizetnünk azokon az egyebeken kívül, amiket az életpályákba képesítő képzéssel már amúgy is megfizettünk.

Nagyanyáink között fogunk még tiszteletreméltó nagyasszonyokat találni, akik megemlékeznek egy-egy hervadásnak indúlt hajadon kanalas orvosságai láttára a maguk ifjúságáról és részvéttel kiáltanak fel:

— A mi lánykorunkban nem így gyógyította a háziorvosunk a betegségeket. Vérszegénység, idegesség nem volt emlegetett betegség. Amelyikünk vászonszinű volt, azt kiküldte az orvos a kertbe: «Menjen, húgom, gereblyézzen, gyomlálgasson a napsugárban, a jó levegőn, az való az ilyen sugár nádszálaak.» Vissza is kapta egyszeriben a jó színét a lány. Volt is akkor szanatórium, meg ilyesmi?! Hát életrevaló nevelés az, amelyik elevenen koporsóba rakja a lányokat?!

Putnokkal is az a tapasztalatuk a szülőknek, hogy az intézeti bennlakás, rendes táplálkozással való házirendje (nem éheznek ki félnapon át és nem is nyalakodhat- nak naphosszat és fagylaltot nem látnak); meg a szabadban végzett munka mellett nem egy sápadt lányka izm sodott és pirosodott meg — szülei örömére.

Mi egriek, akik eléggé szenvedjük a szűk utcák fojtott levegőjét és nélkülözzük a tágas családi lakásokat, még inkább a puccos élet felé való iörtetés évtizedeiben a divatból is kiment házikerteket: eléggé komolyan vehetjük lányaink egészsége miatt, a 14 éven felüli nevelés Kérdését.

Ha már nem bontathatunk le minden második kőházat, amiért a régi jő családias házi kertünk helyére mer terjeszkedni, legalább a gyerekeket ne dugjuk iskolapadokba és magoló házakba a fejlődés legkritikusabb éveiben.

Ez az oka annak, hogy a középosztály bölcs polgári józansága elfordúlt a nőket férfi pályára csődítő iskoláktól.

De el'ordűltak a nők maguk ic. Akik látják, hogy milyen aszalványokká lesznek azok a kerekarcú lánykáit is, akik egészségüket átmentették az iskolákon, azok irtóznak a férfipályáktól. Irodázni, reggeltől estig, dohányfüstöt szívni, kamasza* szokásokat átvenni, a nőiességet fokről- fokra átvedleni, legtöbbször rossz levegőjű hivatelszobákban és a sok szobai tartózkodástól utoljára is csonttá és bőrré so- ványodui: nem ez volt a leáuyideél a jövőről.

A leányok élet ideálja természetszerűen a családi élet. Aki abból kilép, hogy a tudomány csarnokainak ódon levegőjével vagy, hogy munkagúlákkal tele irodák ideges környezetével érintkezzék, az elvesztette a legnagyobbat, amivel a női lélek bája kiegészül, elvesztette a női lélek teljességét, amely csak az otthonban éled.

Maguk a jő érzésű lányok is kiverték már a fejükből a független állások kényelmes beosztásának ábrándját.

Csonkamegyarországnak sok vesztesége között van egy nagy nyeresége és ez az, hogy szerencsétlenségében meg kell tanúlnia nélkülözni a felesleges dolgokat. Ezek közé tartoztak a kényelmes beosztású állások. Megszűnt a cél, térjünk vissza az igazi nagyasszonyokat nevelt régi hivatásokhoz, melyeknél talán kevesebb a jo- gosúlatlan kényelem, de több a megtartott szív, kedély és életképes szervezet.

Tűz-veszedelmek idején.

Eger, 1924. július 23.

Ki hinné, hogy Eger városának 2310 háztulajdonosa közül csak 400 ban van gondos előrelátás és együttérzés. Mert csak négyszáz pártoló tagja van a tűzoltó és mentő egyesületnek. Alapító tagja meg éppen csak 8.

Úgy jut ez a házigazdái öúfeledtség az eszünkbe, hogy »Az Egri Önkéntes Tűzoltó- ás Mentő-Egyesület Parancsnokságától« egy ív jutott hozzánk.

Ezen közük ez a derék emberbarát! intézmény, hogy súg. 30— 31-én 50 éves fennállását ünnepli. Minthogy ilyen hosz- szű időn át becsülettel megtette böteíes- ségát, viszonzásúl ugyanezt kéri a közönségtől is. A város minden érdemes polgárának tűzoltőtestületi taggá kell lennie Egyiknek munkával, másiknak pénzzel kell segíteni a tűzoltóságot.

A tehetősebb alapító, a kevésbbé te hetős pártoló legyen. Az alapító tag egy- ezersmindenkorra 250 ezer, a pártoló tag pedig ez évbeu 25 ezer koronát fizet

Szerkesztőségünk is készséggel áií rendelkezésre, hogy nála kitett íven a jelentkezéseket elfogadja Ez mindnyájunknak emberb3ráti kötelessége.

A Bebek bástyán.

Tordai Ányos dr. a szerencsés baja- iaknak szivével Egerhez nőtt gimnáziumi igazgatója, hogy tudott volna nyugton ülni a keserves válás közel tudásával. Jár- va-keíve él most termékeny munkássága berkei között, szép Egernek magasságain. Ilyen útjáből csapott le lapunkra tudósításokban való hanyagságunkat fölemlegetve. Mert aki újságot ír, az ne hallgassa el az igazságot. Már pedig újjászületés történt ez év tavaszától vén Eger várának bebeki bástyáján.

Be is jártuk nyomban illő alázattal mocskos török idők előtt csillagosán fénylett tornyos vár falaknak maradt omlauá- kait. Ott, ahol alussza föltámasztott hősök elmúlt hantjai közt csillagfényes álmát Eger boldog fia.

Metszett a gyepszél., most tarolt utak partján, hol ott az omladéií kövek is görögtek. Gereblyézett fövény puha vánkoa- sán jár, méltatlan utódok szegényes saruja.

S8tőt-kapu színe újítva nkít most; enyhén lejt feléje jól gondozott útja faíaa menedéknek. Kőmives művelte, muakás homokolta, téglával polcolta f aragott leletet rá is helyezgette sír emlékhez fejtül. Honfoglaló Ősök sírja körül csönd ül. ócska ciatakígyő újra visszatért itt. Lakat a vas kaput kiváncsitól óvja.

Fönn a sánc bástyán kiújúlt a fal is. Százöt lépés hosszan széle vagyon hagyva vízálló fedéssel. Nincsen romlás ottan, holott kecskék jártak csűfan ugrándozva régi szép várába messze ment Dobónak. Sánci gyerek mostan sóvár szemmel tekint; magas a bástyafok, ninosen útja többé kecskejárta garád omladása fölött.

Ott, ahol a bástya három fala szűkű , örök emlékére hajdani Babeknek, magas tölgyfa törzsből Összerótt keresztje nem füves mezőben áll a szendergőnek. Goa- dos kezek után kertje támadt ottan, bét szál jávor között magyar kegyeletnek.

Nagy magyar tikk tdás forró nyara közben reménykedő bimbók nyilaaa a sírhanton.

Van még a kezekben buzgó igyekezet, van itt és lesz is mind honfiúi kegyelet, mig Eger városa magyar kézben vagyon, míg Egernek élén igaz magyar vagyon. Mint a török miattéjjeken át Dobó: megíjútatta most várnak kapitánya a bástyát Gárdonyi. . .

Miért gyönge a termés? Prága, M. T. I. A Vecser szerint az idei termés nem fogja kielégítem a hozzáfűzött várakozásokat. Ennek oka a szokatlanul szigorú télben keresendő.