Egri Népújság - napilap, 1924/2
1924-11-23 / 270. szám
EGRI NÉPÚJSÁG 1924. november 23 Izgatnak a földmunkások között. Burgenlandi mintára lázítják a mezei munkásokat. Eger, 1924. november 22. Az egységespárt tegnapi értekezletén Graefl Jenő szővátette, hogy az alföldi földmunkáseág körében ugatás folyik. Graefl Jenő munkatársunknak ma erről igy nyilatkozott : — A földmunkásokat szervezői akarják és burgenlandi példákra hivatkozva, felizgaatják őket, hogy legyen náluk ia külön éj»iCW»Witt «IMS Eger, 1924. november 22. Mindenben igaza volt a boldogult Samassa bibornoknak, csak egyben tévedett: hogy az ember ma meghal, holnap eltemetik, holnapután elfeledik. Jus- torum glóriám grata servat memoria. Az igazak dicsőségét megőrzi a hálás kegyelet. A nemrég elköltözött egri plébánosra is szeretettel emlékeznek vissza jő barátai, hálás hívei. A derék sajóládiak eokczorosíttatták arcképét, minden házban, a tiszta szobában ott lesz arcképe a tükör mellett, hogy, midőn lelke már fölemelkedett az örök világosság fényes birodalmába, a szeretet szavával akkor is szóljon hozzájuk, hogy velük ma radjon mint jó szellemük a halál után is. Emléke szép, tiszta és nemes; a kripta bazárt márványlapja nem fenyegeti rémeivel, megbánással, lóiekfurdalás- sal elhagyott híveit: emlékezete áldásban marad. Most, hogy nem találkozhatunk vele naponként, nem élvezhetjük szellemének megnyilatkozását ; most, — hogy elmaradtunk tőle, ebből a távolból mintha tisztábban látnák nemes alakját. Mint a világitó torony, bizonyos távolból ő i is jobban világit. Mélyen megilietődve emlék- ; szem rá vissza. Szerettem, becsültem őt gyermekkora óta. ó is bizalmára, barátságára méltatott, elméjének üde játékában gyakran gyönyörködtem. Barátságunk akkor szövődött szorosabbra, midőn mint egri származású kispapok a nagy vakációt, nem léven hova mennünk, a seminariumba töltöttük. Már akkor föltűnt előttem tehetségének sokoldalúsága. Qlyan volt a talentuma, mint a drágakő : annál tüudöklőbb, minél több síkon ragyog ki a fénye. Meglepő volt az emlékezá tehetsége, úgy fogott az esze, mint a gyanta : az akkor még virágjában levő Si- pulusznak egy-egy tárcáját egynapi elolvasásra csaknem szőról- szóra elmondta. Előre megmondta, hogy a sakktábla melyik kockáján adja meg ellenfelének a mattot, a sok vihart irt billiárdasztalon, mielőtt-partnere hozzáfogott volna a játékhoz, már megcsinálta a maga (zkicsét, meghajtotta magát, vége vált a játéknak. Kutató, átfogó szelleme egyszerre átértette a többi társasjátékok lényegét is: a harmadik, negyedik osztásnál már tisztában volt ellenfelével, kiismerte minden gyengéjét. A komoly tanulmányok közűi is csak az tudta le kötni figyelmét, mely fölkeltette jeli és külön nappali béres. Ez ellen nem volna senkinek kifogása, ha egy konvencióra dolgoznának, de azt nem lehet megengedni, hogy a békés munkásság körében izgassanak. Tudomásunk van arról, hogy agitátorok járják be a vidéket és fellázítják azt a népet, amely kenyeréhez és munkahelyéhez ragaszkodik. <amm ímh** érdeklődését. Az unalmat nem tudta elviselni. Jeles tanuló volt elejétől végig, kőt-három embernek is elég lett volna az esze, de egyénisége csak bizalmas körben bontakozott ki teljes szépségében és eredetiségében. Tanárai ás elöljárói eleinte, mintha szemük tartóztatva lett volna, nem ismerték föl kiválóságét. Nem mintha zárkozott vagy félénk lett volna, a férfias bátorságot és nyíltságot már ifjú korában magáénak mondhatta. — Rendkívül könnyen tanult; mig tanulőtársai fejüket a kezükbe mélyesztve szívták magukba a tudományt, ö már régen tisztában volt a föladott tétellel. Tártai sokszor évődtak vele, hogy bölciességfogát már zzüle- tésekor a világra hozta. Azt az anyagot, emit mások egy félév kemény munkája után sajátítottak el, azt ö az előkészület ideje alatt, közvetlenül a vizsgák előtt megtanulta. Tanárai csodálkoz tak rajta: Honnan tudja ez az Írást, holott nem is tanulta ? Ez a könnyű felfogása képesítette őt arra, hogy már gyermekkorában midőn szeretett szülőitől elmaradt, tanítással szerezte meg a tanulmányai folytatásához szükséges anyagi föltételeket Sokszor emlegette, hogy mig a többiek játszottak s örültek a napsugárnak, ó már akkor küzdött az élettel. Ez a küzdelem nyomot hagyott testi szervezetében s kedélyvilágában is. A legvidámabb társalgás közben hirtelen, minden ok nélkül, elkomolyodott, ború ült a homlokára. Csak a földi hüvelye volt köztünk, a lelke más régiókban bolyongott. Édes anyjáról csak a meghatottság hangján tudott szólani. Boldognak mondotta a gyermeket, ki fejlődése korában nem kénytelen nélkülözni a szülői szeretet áldó melegét. Jól mondják, hogy a gyermek a férfi atyja, ö is a gyermekkor megpróbáltatásai között nemasült meg. Férfi kora delén csendes megnyugvással tekintett vissza elmúlt éveire, a gyermekkori ábrándokra, mik álomnak tűntek elő s élie végén ő is belátta, hogy úgy élte le az életet, amint élnie kellett. írni nem szeretett, olvasni sem naphosszat. Keveset olvasott, sokat gondolkodott. Tudása nem volt főlületes. Amit megtanult, az egészen az övé volt. Ismereteinek, tanultságának földolgozása fontosabb volt előtte, mint azok megszerzése. Nem is az a fontos, hogy tudjuk az egész lexikont, hanem hogyan tudunk élni ismereteinkkel. Ő tudott. Ha tiz perc alatt átnézte az újságot, tisztában volt a napi eseményekkel s fél napig is el tudott volna beszélni róluk. Kár, hogy eredeti gondolatait, gazdag tapasztalatait nem tette Írásba. A megélhetés gondjai, az élet küzdelmei, hivatalos kötelességeinek lelki- ismeretes teljesítése, a szigorú önbirálat elvonták az Írástól. Minden dolgát alaposan, mintaszerű pontossággal végezte. Mint jőzanítéletű, dolgát értő ember minden dologra annyi fáradsá- ságot fordított, amennyit megérdemelt azután lelkiisuaeretfur- dalás nélkül hagyta abba. A félmunkát nem szerette. Tehetsége bármely pályán érvényesült volna, Ha Katonának megy, győzelmes hadvezér lett volna kelőle. Az emberekkel csodálatosan tudott bánni. Áldás volt mindazoknak, kik vele és mellette élték át az életei. Magas állásában is magával egyenlőknek tekinteit másokat, udvarias volt affektálás nélkül, önérzetes gőg nélkül, természete» durvaság nélkül. Nem is volt szüksége a társadalmi érintkesés üres formáira, hogy elismerjék. Minden emberrel úgy bánt,mintha meg volna győződve, hogy az szereti őt. Ez volt hatásának titka. Tervei, elhatározásai szivében fogamzottak, legnagyobb boldogsága volt látni a boldogságot, melynek ő volt az alkotója. Örült, ha valalxivel szívességet tehetatt, a legkisebb ajándékot sem hagyta viszonzás nélkül. Sok szegény diák sirathatja korai halálát. Ha hosszabb időt enged neki a Gondviselés, áldása lett volna az ifjabb nemzedéknek. Elve volt: inkább adni, mint kérni; ámbár tisztában volt vele, hogy a hála olyan tartozás, melyet nem mindig vesznek föl a leltárba. Kölcsön se szeretett adni, inkább ajándékba; nem akart ellenségeket szerezni, hálára ügy sem számított. Soha nem hallottam őt másokról rosszat mondani. Soha nem kereste saját tekintélyének fon- tartását abban, hogy a másoké ellen alattomosan törjön s azt csorbítsa. Magáról majdnem semmit sem beszélt, azért volt olyan kellemes társalgó. Soha sem sértett, nem volt bántó, pedig elég éles szeme volt a fonák helyzetek fölismerésére. Mindig tudia, mit keil elhallgatni, mit kimondani : jó Ízlése, helyes tapintata, mint mindenben, abban is szerencsésen eligazította. Tanácsot nem kért mástól, csak a jő Istentől ét saját magától. Nem is kívánta minden mozdulatáról megkérdezni a világ Ítéletét: meg tudott lenni a világ Ítélete nőikül s a magáét nem rendelte alá neki. Szeretett kemény hangon keszélni, de a szigorú hang csak takarója volt jő lelkének, sokszor szive elíágyulásának. Helyét hármely társaságban megállotta: otthonosan érezte magát a legelőkelőbb körökben s tudott beszélni a föld egyszerű fiának nyelvén. Beszédeit, felköszöntőit élvezet volt hallgatni. Egynémelyik valóságos szellemi tűzijáték voll Alakja kiegyenesedett, hangja tisztán, ércesen csengett, a lélek kiült az arcára, a szeme pajzán fényben ragyogott, nem kereste, hanem találta a jő gondolatokat, s lelkünk játBzi humorának fényében fürdőt! Visszaemlékezés Farkas Gyulára.
