Egri Népújság - napilap, 1924/2
1924-07-15 / 162. szám
Előfizetési di) postal szállítással Egg hóra. . 23.000 K Egész és félévi előfizetést ÜKeasedéOTe 75.000 K ' ----- nem fogadunk el. — P OLITIKAI NAPILAP. Felelőt tzerketztö: BEEZNAY IMRE. Szerkesztőség: Eger, Licenm. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefon szám 11. A labdarúgó láz. valutát szerezzen egy pár football-cipő vásárlására. Ha a magyar ifjúság lelkét a foot- bail-láz annyira eltölti, hogy ott mát magasabb nemzeti ideál számára hely nem jut s ezt a football-lázt nem rendeli alá ennek a magasabb eszmének: akkor valóban nagyon elszomorító képét látjuk a jövő nemzedék törekvéseinek. Mi a sportot úgy képzeljük, hogy mint a nemzeti gondolatok eszközét a legmagasabb fokig kifejlesszék, de soha megengedhetőnek nem tartjuk, hogy magában véve végcél legyen a labda rugdosása. A magyar ifjúság számára, sajnos, az apák BŰlyos örökséget hagynak s a rájuk várakozó feladatnak eleget kell tenniük. Ellenkező esetben ifjúságunk kitűnő footballozók lesznek, de kérdés: hol és kinek foot- balloznak ? Ha a sportolás a nemzeti eszme szolgálatában a test edzését, a közszellem ős egyetértés gondolatát szolgáljá: a legnagyobb méltánylásra és támogatásra érdemes. Ezek a szempontok azonban csak összetevői annak a nemzeti ideálnak, amelynek elsősorban kell irányítania nemcsak az ifjúságot, hanem a társadalom minden egyes tagját. Bizony itt is elszomorodva ismerhetünk a magyar szalmalángra. Elegendő volt rövid pár esztendő, hogy egy előkelő külföldi idegen megállapítsa rólunk: a magyar ifjúság a football érdekében feladta a nemzet legnagyobb gondolatát az irredentizmust. sssessss tsss A pénzügyi főbiztos szerint a szanálás túlságosan gyors ütemű, Eger, 1924. július 14. Minden nemzet életében kell lennie olyan általános vezető gondolatnak, amely ha nem is a nemzet minden egyes fiát, de különösen az ifjabb nemzedéket átjárja. A régi idők politikai vezető gondolata a függetlenségre való törekvés volt. A magyar nemzet ma elérte függetlenségét. Sajnos, nem olyan formában, amelyért elődeink küzdöttek, mert csak az ország egyharmada örülhet ennek a függetlenségnek. Nem újabb, lejáratható jelszavak után kutatunk, amikor azt kívánjuk, hogy a magyar ifjúságot ismét idegezze be egy nagy, nemzeti, vezető gondolat, ami után azt hisszük, kutatnunk sem kell. A magyar lelkek hazájuk megcsonkításába belenyugodni, azt hisszük, sohasem tudnak. S nem tévedünk, ha ezen a ponton keressük azt a gondolatot, amelyet elsősorban a magyar ifjúságnak kell magában hordoznia. Az utóbbi években talán helytelen utakon tévelyegve, hangos, jelszavas irredentizmus járta át az országot, ami — sajnos — többet ártott, mint használt. A külföld fegyvercsörtetéssel, háború szításával vádolt meg bennünket, holott se katonánk, se ágyunk, se muníciónk, se pénzünk nem volt. Nagyon érdekesen s a külföld számára megszívlelendő módon mutatott rá Magyarországnak ezekre a napjaira egy előkelő, nálunk gyakran tartózkodó jó- barátunk Sir William Good. Ez az angol férfiú cikket írt egyik londoni újságba, amelyet a magyar ifjúságnak is ajánlatos tudomásul venni. Good szinte megdöbbenve tapasztalja, hogy Magyarországon az ifjúságot elsősorban nem az irredenta gondolat, hanem a football láz járja át. Szinte jár vány szerű tünetté vált, hogy ez ifjúság minden ambíciója kimerül a túlságba hajtott sportolásnak emez ágában. S akkor, amikor a párisi Olympiász iránt a franciák a lehető legcsekélyebb érdeklődést tanúsítják, Magyarországon elkeseredésükben a hajukat tépték az emherek az ismeretes football- veresóg miatt. Ezek általános tünetek. S távol áll tőlünk, hogy a sport értékét s nemzeti hasznát a legkevésbbá is kisebbíteni kívánnánk, de határozottan megállapíthatjuk, hogy a sportnak, de különösen a football játéknak ez a kinövésszerű művelete a nemzet jövője szempontjából nem mondható minden tekintetben egészségesnek. Good nem kevesebbet mondott cikkében, mint hogy a magyar ifjúságot nem az a kérdés lelkesíti, hogy második Kossuth legyen belőle, hanem hogy elég Eger, 1924. július 14. A»Vossische Zeitung« hosszabb cikkben foglalkozik a magyar szanálás mai állásával. A cikk főleg Smith főbiztos nyilatkozatára támaszkodik. Annak, a közönség szélesebb rétegeit érdeklő részletei ezek: Smith főbiztos a szanálást úgy értelmezi, hogy a lakosságot hozzá kell szoktatni ahhoz, hogy fogyasztása ne múlja fölül termelését. Smith főbiztos kijelentése szerint a szanálásnak túlságos gyorsan mutatkozik az eredménye s ezzel a főbiztos nincs egészen megelégedve. A hirtelen gazdasági válság miatt az állam és a magánüzemek nagyarányú létszámcsökkentésre kényszerülnek. Hivatalnokok és munkások ezrei vesztették el eddigi megélhetésüket. A beavatottak szerint (ha ugyan hinni lehet az ilyen külföldi cikkben bujkáló, névtelen beavatottaknak), a főbiztos éppen ezek miatt az elbocsátások miatt nem nézi jó szemmel a szanálás túlságos gyors ütemét. A hivatalosan nagy eredményként publikált adóbevételi többlet szintén nagy gondot okoz az amerikainak, aki elsősorban az államot alkotó egyedek jólétét szerette volna megalapozva látni. Ugyancsak a fönt körülírt beavatottak, szerint Smith főbiztos már fékezni készül a szanálás gyors iramát, hogy ezáltal a gazdasági élet némi levegőhöz juthasson. A főbiztos egyébként már munkája kezdetén rájött arra, hogy a Népszövetség kiküldöttjei, mikor tavasszal Budapesten jártak, felületes vizsgálatuk alapján igen rosszúl ítélték meg a magyar pénzügyi helyzetet. Az eredetileg 650 millió aranykoronás kölcsön így olvadt le 250 millióra. Smith főbiztos tarthatatlannak látja a mai helyzetet. Egyrészt nincsen megelégedve azzal, hogy az állam nagyon kevés jövedelmet tud adni alkalmazottainak s ezáltal a magánalkalmazottak kereseti lehetőségeit is károsan befolyásolja, másrészt az adózók további megterhelése is alig lehetséges, mert módot kell nyújtani ezeknek arra, hogy magángazdálkodásukat a szanálás átmeneti ideje alatt rendbehozhassák, termelő és ezzel adózó képességüket természetes utón fokozhassák. A főbiztos végső konklúziója az, hogy a szanálási kölcsön összegét föl kell emelni, mert enélkül a Bethlen-féle szanálási Programm csak nyomort jelent, ami beláthatatlan gazdasági, szociális és politi következményekkel járna. A jövő színházi szezon. Eger, 1924. július 14. A Mariházy- színtársulat szeptember hó 1-től játszik ismét Egerben, majd 1925 május 16—ától augusztus 15-ig. Mint az »Uj-Somogy« értesül, a színtársulat most van megalakulóban. Az igazgató törekvése az, hogy minden tag megüsse a művészi színvonalat. Az első, akit szerződtetett Mariházy, Halmay Vera énekesnő, a székesfehérvári színtársulat volt tagja. Azt hiszik, hogy méltó utódja lesz G yöngyössy Märynek. Daán Hona utódja Földes Erzsi lesz Debrecenből. Molnár Lili énekes naiva a Rákosi színi iskolából lép az egri színpadra. Kedves modora, tiszta, csengő éneke, temperamentuma előre is biztosítják számára a sikert. Dobos Mária naiva szintén újonc lesz. A Színművészeti Akadémiának jelesen végzett növendéke. Gróf Csákyné, Barna Manci énekes komika lesz.
