Egri Népújság - napilap, 1924/2

1924-09-25 / 221. szám

■im

Előfizetési dij postai szállítással

POLITIKAI NAPILAP.

£gB hóra . 35.000 K j Égés* él félévi előfizetést s tgBedevie 105.000 K nem fogadónk el.

Felelős szerkesztő: BSEZNÄY IMRE.

Szerkesztőség: Eger, Licenm Kiadóhivatal: Líceumi nyomda Telefon szám II.

Pax

jegyibe lépett a Nemzetek Szövetségének ; genfi kongresszusa. Mac Donalde az ér- j dem. Ó vetette föl a leszerelés gondolatát, mit magáévá tenni sietett Herriot, a francia miniszterelnök.

A világsajtó hozsannát zeng a szocialista miniszterelnököknek, elfeledkezve arról, hogy a világbéke gondolata nem szocialista találmány. A világbóke bölcsője egy a názárethi inteni kisdedével. Nem földi hatalmasságok, de maga az Ég, angyali karok nyelvén hirdette először a világbékét, a boldogíló időt, mikor izaiási jövendölés szerint bárány és farkas, galamb és kígyó együtt fognak lakni.

A tartós világbókét Krisztus nem a szuronyok erdejére, a döntő bíróságok flotta demonstrációira alapította, hanem a lelkek békéjére; nem a javak közösségére, a földiek kimeríthetetlen kincseire, de krisztusi lelkületre, az élet nagy kérdésének, a Eor* keresztjének megértő hordozására, az embereknek, mint testvéreknek közelebb hozására, nagy családban való felolvadására;

A sz. evangéliumok tanának morzsái kerültek csupán Genfben a zöld asztalra: az életet adó élő Kenyér nem került oda, sőt szándékosan mellőzték a legnagyobb lelki hatalmat Krisztus földi helytartóját

— a Szent Atyát. Értem. A világbéke kovácsait világ választja el a Szentszéktől.

Herriot materialista, Mac Donald a fejlődés híve. Herriot programmjába vette a vatikáni francia követség megszüntetését, a hitvallásos iskolák laicizálását, a szerzetes rendek kiűzését. Mac Donald türelmesebb; ő a vallást, a családot, a szabad egyesülést tiszteletben tartja, a fejlődéstől várja a helyzet kialakulását.

Kérdem : lehet-e komolyan beszélni világbékéről ott, ahol a leibeknek, családoknak, társadalmi osztályoknak nincs békéje? Lehet-e homokra építeni? Lehet e hajót tengerre bocsájtani iránytű nélkül? Bizonyára nem.

Addig, míg a világi hatalmasságok nem helyezkednek evangéliumi alapokra:

— a világbéke utópia lesz, a világ pedig szegényebb egy nagy, alapjában keresztény gondolattal és leszerelés helyett újabb fegyverkezés fog következni.

Dr. Cs. L.

Megindúlnak a német-francia kereskedelmi tárgyalások.

Berlin, M. T. I. Trautelenburg államtitkár vezetésével október 1-én német küldöttség érkezik Parisba, hogy tárgyalásokat folytasson a német-francia kereskedelmi egyezményről.

Szociáldemokrácia és kapitálizmus.

Eger, 1824. szept. 23.

Mióta az emigráns Seltner Jakab az emigráció »keserű« (?) kenyerét megunva, visszatért ebbe a külső és belső ellenség által agyonnyomorított országba : azóta vele együtt sokan ismét emelt fővel járkálnak Budapest és a vidéki városok utcáin. Azok, akik eddig a háttérben meghúzódva, iparkodtak tevékenységűket kifosztott országún« részére »hasznosítani«, Weltner Jakab hazajövetele után elérkezettnek látják az időt arra, hogy jobb sorsra érdemes hazánk ügyének aktív intézéséből most már a fórumon is részt kérjenek.

Weltner Jakabnak az emigrációból való visszaérkezése mintha magát a vi lágmegváltő szociáldemokrata pártot is szabadabb, bátrabb vélemény nyilvánításra hangolta volna. E párt ugyanis egyre jobban kezd abban tetszelegni magának, hogy az ország nyomorúságának, a munkásság s általában a szegényebb néposztályok tengersok nélkülözésének egyedül csak a szociáldemokrata párt az igazi észrevevőja, igazi meglátőja.

Mindezen nem lehet csodálkozni, hiszen olyanok voltak a szociáldemokraták mindig, mint a járomszögön ülő légy, amelyik azt hiszi magáról, bogy ő húzza a szekeret. A szociáldemokraták — ahelyett, hogy a közeli múlt szomorú s a polgárság hátán szerzett tapasztalataikon okultak volna — még ma is azt hiszik, hogy egyedül az ő világmegváltó eszméiknek megvalósításával, teljes diadalra való jutásával lehet csak a sok bajt és nyomorúságot eltüntetni a vértől gőzölgő sártekéről. Hogy eszméik de facto mennyiben valósíthatók meg az emberiség, a társadalom javára, arról — fájdalom — keserű és véres tapasztalataink vannak csaknem mindnyájunknak.

A szociáldemokrácia az emberiség köznyomorának egyik legelső okául a tőkét, a kapitalizmust igyekszik mindenkor feltüntetni. »Le a tőkével, a kapitalizmussal* üvölti a szociáldemokrácia. Mellesleg megemlítjük, hogy csak az idegen világfalfogásnak kezében lévő töke ellen van nekik kifogásuk. Ha a tőke az ő közökben összpontosulhat, akkor a párt- vezető férfiaknak teljességgel nincs a pro domo birtokolt tőke ellen semmi komolyabb észrevételük, vagy éppen kifogásuk1

Hogy ez az állítás mennyire nem légből kapott, tényekre hivatkozunk.

Á német szociáldemokraták atyamestere: Bebel Ferdinand az 5 gyönyörű s remek parkkal ellátott svájci villáját — biztos tudomásunk szerint — nem iparkodott a nehéz munkában elgyengült s

üdülésre rászoruló munkás-testvéreinek (az u. n. elvtáraaknak) rendelkezésére bo- csájtani. «Die Frau» c. müvéből szerzett tekintélyes, ötszázezer aranymárkáját, szintén nem osztotta ki a segítségre rá- szorűló, szegény munkás-testvérek között, jóllehet szóban és Írásban az általa acy- nyira gyűlölt kapitalizmus ellen egyre csattogtatta méregfogait az — elvtársak kedvéért.

A szociáldemokrata politikusnak, Singer Pálnak, Berlinben hatalmas gyára volt. Ezt a gyáratjjjnem iparkodott szocializálni, az elvtáraaknak s a köznek átadni, hanem, ellenkezőleg, rosszúl fizetett munkásnők véresverejiékű munkájától lassankint elég tekintélyes »tőkét* iparkodott szerezni.

Hoffman Adolfnak, a szociáldemokrata pamfletirónak, berlini tágas, kényelmes lakásán kivül Berlin mellett külön nyaralója is volt. Ezt a nyaralót nem osztotta meg elvtársaival, hanem elővigyázatosságból még idejekorán a felesége nevére íratta. íme, a kspüalizmuas gyűlölő, szociáldemokrata Hoffmann-nak nem volt elég a tekintélyes földbirtoka s a berlini kényelmes lakás. Ezeken kivül neki még külön nyaraló is kuliéit abban a Berlinben, ahol 600.000 embernél többnek, csak egy szobából áliő lakás jutott, ahol a szegény munkások ültek, ettek és aludtak.

Az oroszországi kommunista vezérnek, Zinovjew-nek, 16 szobás lakásra volt szüksége akkor, mikor a Halléban tartott gyűlésen fejedelmi udvartartásnak is beillő kíséretével együtt részt vett.

íme, így fest a valóságban a szociáldemokráciának s az ő segítő férfiainak a kapitalizmussal szemben táplált ádáz gyűlölete. Hogy az ipari munkásság nagy része ennek ellenére mégis olyan elkeseredett, szinte késhegyig menő harcot vív a tőke ellen: annak tulajdonképen az az oka, hogy a tőke túlságosan nagy hata- lcmra tett szert s hogy a termelt haszonból a tőke a kelleténél nagyobb arányban részesedik. Azonfelül a kapitalizmus igen sokszor ezinte várlázííőau szívtelen s kegyetlen azokkal szemben, akiknek segítségével, vércsverejtékű munkájával mai nagy hatalmát, jelenlegi tekintélyes helyzetét elérte. A termelt haszonból való aránytalan részesedés tehát a munkásság felháborodásának igazi oka, valódi forrása. Erre vezethető vissza a munkás osztálynak a kapitalizmussal szemben táplált engesztelhetetlen és ádáz gyűlölete.

Magyarán szólva: az az igazi baj, hogy «a tőkés nektárral és ambróziával él s oly közönnyel nézi a munkás nyomorát és pusztűlásái, mint a mészáros legény a báránynak vére folyását.»