Egri Népújság - napilap, 1924/2
1924-09-06 / 206. szám
2 ftOfrKI ffJgPUJBÁO I'd24 szeptember 6 A tűzrendészet és tűzoltói intézmény jelentősége. Eger, 1924. szept. 5. Fennállásának félszázados jubileumát ünnepelte az Egri Önkéntes és Tűzoltó- Egyesület. Ötven év nagy idő az altruisz- tikus célokat szolgáld egyesületek életében. Különösen jelentős határkő a tűzoltó testületek életében, melyek — sajnos — nem részesülnek abban a hathatós támogatásban, amit jelentőségük megérdemelne és megkövetelne. Csaknem negyven esztendeje rendelte el a belügyi kormányzat, hogy minden községben meg kell szervezni a tűzoltóság valamelyik nemét. Ennek ellenére ma is ott tartunk, hogy az ország nagy részében — a legjobb esetben! — csak papiroson van tűzoltóság és ha valahol végigpusztít a legrettenetesebb elem, a mindent könyörtelenül megsemmisítő tűzvész : nincs szervezett erő, mely vele eredményesen föl- vehetné a harcot és pusztító munkájában megfékezhetné. Ha annak okát vizsgáljuk: vájjon miárt olyan mostoha a közönség a tűzoltói intézménnyel szemben, miért nem fordít nagyobb gondot a tűzrendészetre, arra a megállapításra jutunk, hogy egyrészt nem ismeri a tűzrendészet fontosságát, másrészt hiányzik belőle az altruizmus, az áldozat- készség. Szomorú magyar tulajdonság az, hogy a szerencsétlenség nagyságát csak akkor tudjuk igazán mérlegelni, mikor már magunk is benne vagyunk. Ilyenkor belekapaszkodunk a iegvékonyabb szalmaszálba is, egyszóval: eső után veszünk fel köpönyeget. Pedig megtehettük volna ezt akkor, midőn a viharfelhők közeledését észrevettük, következőleg megelőzhettük volna, hogy a vihar végigszántson rajtunk. Vájjon a természeti elemek közűi melyik leselkedik reánk jobban, állandóbban, mint a tűz? Mint Damokles-kardja függ fölöttünk. Ha tehát tudjuk, hogy állandóan fölöttünk lebeg az értékeinket, sőt életünket is megsemmisítéssel fenyegető vész : miért nem védekezünk eilene a legkiterjedtebb módon, hogy bekövetkezését megelőzzük ? ! Meg kell értenie minden józanul gondolkodó embernek, hogy a fenyegető veszedelmet bekövetkezése előtt kell elhárítani, nem pedig pusztítása után kell miatta — siránkozni. Ha komolyabban vennék az emberek a tűzrendészetet; ha foganatosítanák mindazokat az elsősorban saját érdekeiket szolgáló megelőző tűzvédelmi intézkedéseket, melyeket a jogszabályok megkövetelnek: akkor sokkal kevesebb volna a tűzesetek száma; akkor nem kellene nap-nap után olvasni a sokszor katasztrófába tűzesetek beszámolóját. Bármily tökéletes legyen is azonban a megelőző tűzvédelmi intézkedés, azt sohasem sikerülhet meggátolni, hogy szórványosan tűz ne legyen. Ebben a tudatban az embereknek arra kell törekedniök, hogy ezzel a bősz elemmel eredményesen fölvehessék a harcót és a biztos megsemmisüléstől megmentsék értékeiket. Ez természetesen csak céltudatos munkával sikerülhet, amit csupán kiképzett és kellően fölszerelt tűzoltóság végezhet. Ez az a szervezett erő, mely állandóan őrködik a polgárok vagyona és élete fölött és sok tekintetben a rendőréhez hasonló feladatot teljesít, sőt nem egy esetben annál veszélyesebb, életét is kockáztató munkát végez — felebarátjáért. Merjük állítani, hogy a tűzoltóság a legaltruisztikusabb intézmény, mert a tűzoltó életét teszi kockára embertársai vagyonának és életének megmentéséért, a tűzoltó a nemzeti vagyont védi á legpusztítóbb elem ellen. Ha valamikor, a vesztett háborúval, felforgató forradalmakkal, a feldaraboló trianoni békével ért nagy szerencsétlenségünkben van igazán szükség arra, hogy megmaradt nemzeti vagyonúnkat ettől a főlemésztéisel, megsemmisítéssel fenyegető elem pusztításától minden erőnkkel megóvjuk, megvédjük. Irattárba kell tennünk mindenkorra, sőt talán onnan is ki kell selejtezni azt a naiv, a valóságnak sem megfelelő felfogást, hogy a tűzoltóság csak arra való, hogy nagy parádékon díszes uniformisban jelenjék meg. .4 tűzoltóság ! a nemzeti vagyon védelmezője, melyet minden erőnkkel támogatnunk kell. Ahol megfordulunk, hirdessük ezt az eszmét, igyekezzünk minél több embertársunkat megnyerni az intézmény tagjául, hogy minél nagyobb szervezett erő legyen kész szembeszállni a vörös kakassal. A tűzoltó egyesületben a legküiönEger, 1924. szept. 5, Az Egri Népújság olvasói bizonyára élénken emlékeznek még arra a harcra, a- melyetaz egri közönség az elmúlt évben indított a Máv. jegykiadása ellen, amelynek következtében nap nap után jegy nélkül voltak kénytelenek az utasok a torlódás következtében vonatra szállni, mert az egyetlen nyitott pénztár nem tudott minden utasnak jegyet adni. Ez az eset, úgy látszik, ismétlődni kezd. Szerdán a hajnali vonat utasai közül körülbelül húszán nem kaptak jegyet. Ezek közül azok, akiknek halaszthatatlan ütjük és pénzük volt, jegy nélkül ültek vonatra, azok pedig, akik sajnálták az aranykorona büntetés-pénzt, felháborodva indúltak haza. Eger, 1924. szept, 5. Az E. N. tudósítója tegnap Budapesten járt és végignézte a dunaparti piacot s benézett a vásárcsarnokba is. Hát csak ámult és bámult a rettentő zöldség és gyümölcahegyek között, amikor a fekete táblácskákon az élelmiszerek árait olvasta. Nem messze a Vigadó-tértől kezdődik a dunaparti piac. Sátorok Blatt árulnak itt a gyümölci- és zöldségkereskedők. Panaszkodnak, hogy pang az üzlet, alig van vásárló s az a benyomásuk, hogy a budapesti közönség bojkott alá vette a piacot. Ezen meg az E. N. tudósítója csodálkozott; hiszen akkor mit tegyünk mi Egerben, ahol minden jóval drágább, mint Budapesten ? Ott van például egy óriási hagymarakás. Makói hagymák, gyönyörűek, ilyefélébb társadalmi rétegek összeforrhatnak, következőleg könnyen eliminálhatők lennének azok az ellentétek is, amelyek sokszor akadályai az építő, alkotó munkának, mert a köteles fegyelem és bajtáriiasság egybeforrasztaná a különböző nézetűeket is. Ebben a testületben az egységesség ideálisan megteremthető és evvel a legnemesebb eszmék vihetők diadalra. Megismétlem, amit már más alkalom mai mondottam: amint a hétköznapok között piros betűkkel vannak jelezve az ünnepek, úgy az egyesületek között hasonlóan kellene jelezni a tűzoltőtestületet is, ami nemcsak hivatását, hanem jelentőségét is kidomborítaná. Ezek a gondolatok jutottak eszünkbe ezen a jubiláris ünnepségen, meiy ékes bizonysága annak, hogy ahol a tűzrendészet és tűzoltói intézmény jelentőségét kellően megértik; ahol az altruizmus, embertársaink szeretető hatja át az embereket: ott az áldásos munka megérdemelt ünnepet ül. Vajha az országban mindenütt így megértenék ez intézmény jelentőségét, hasznosságát, mint Dobó dicső városában ! Szőllőssy Alfréd dr. belügym. s. titkár. zőkat szigorúan megfizettették, pedig hát nem ők maguk az okai ,annak, hogy nem kaptak jegyei, hanem a Máv. Oka pedig azért, mert — amint már ezerszer elmondtuk — egyetlen pénztárt nyit ki Egerben, az iskolavárosban szeptember 3-án!!! A szolgálattevő hivatalnoknak egyik utas felpanaszolta az esetet, aki csak any- nyit mondott, hogy a közönség nem tud hozzászokni a Menetjegy-iroda intézményéhez. Szóval ismét a régi nóta. Mindig a közönség a hibás és sohasem a Máv. Hát pedig nem úgy van ! A Kukm- tyinból Egerbe érkező szülőnek fogalma sincs a Menetjegy-iroda intézményéről. Az ittlakókről szólva pedig, a hóstyák lakóitól például, csak nem kívánhatja a Máv, hogy bejöjjön napi munkájából jegyet váltani a középpontba!? mint Egerben. — neket nem is látni Egerben. A közé tűzött táblácska mutatja, hogy 2500 K kilója. Nálunk Egerben 4000 korona, amely szépségre, nagyságra annyira van a budapestitől, mint Makó Jeruzsálemtől. Utána zöldpaprika-halmok következnek, gyönyörű zöldpaprikákból. Ilyeneket Egerben nem is látunk, de igen : hitványabbakat, amelyeknek 4—5 ezer korona az ára kilogrammonkint Ott, a budapesti piacon, 2500, sőt 2000 koronáért adják kilóját s talán még olcsóbban is, ha nagyon szépen kérik. Zöldbab is sok van; óriási kosarakban vár vevőre. A fekete táblácska 4000 koronás árat mutat kilogrammonkint. Nálunk? Egy igen szerény csomó zöldbabot tartanak 8000 koronára az egri zöld- ségárűs asszonyságok. A zöldség: répa és gyökér is potom JWWWS Ismétlödnak a jegy váltási mizériák az egri állomáson. A hajnali vonatnál ismét egy pénztárnál adják ki a jegyeket. — Szerdán húsz utas nem tudott jegyhez jutni. Természetes, hogy a jegy nélkül utaEgri ember ámulása a budapesti piacon. — Minden olcsóbb
